Köpni-nyelni nem tudok, mikor meghallom a választ, és habozás nélkül felkapom a telefonom, és csörgetni kezdem Shawnt.
-Te tudod, hogy mi a francot csináltál?-kérdezem, amint felveszi.-Azt hittem, hogy... Hogy nem hamarkodod el ezt a bejelentést, és talán be vonsz ebbe egy kicsit, hogy ne a tv-ből tudjam meg mi a franc van!-keresem a szavakat, a pulzusom a holdat nyalogathatja.-Még csak egy napja vagyunk együtt!-nevetek fel kissé idegesen.
-Hé! Nyugi...
-Nyugi?! Hogy nyugodjak meg, ha éppen elmondtad, hogy barátnőd van? Ráadásul nem haverjaidnak Shawn! Hanem egy egész világnak!- nagyon ki vagyok akadva, és szeretném, ha Shawn tudná, hogy ez túl gyors.
-Nyugodj meg. Csak pozitívakat hallottam eddig. Ne idegeskedj. Nem hagyom, hogy bántsanak.
Nagy levegőt vettem, majd megdörzsöltem az orrnyergem.
-Ne haragudj. Csak nagyon megijedtem. Mennem kell.-mondom, majd válasz nélkül kinyomom. Tenyerembe temetem az arcom, majd felzokogok. Magam sem tudom miért. Az életem éppen kezd a helyére állni,-már ha ez a romhalmaz bármikor a helyén lehet- én pedig teljesen egyedül vagyok, és csak sírok. Azt hiszem hiányzik. Mindig is hiányzott valami. Talán az anyai ölelés. Talán az apai szigor. De lehet, hogy a testvéri csínyek. Ezek mind hiányoztak az életemből, és valljuk be... Ezek a dolgok építik fel egy gyermek életét. Hiányzik a makacs anyám, aki mindig tökéletes nőt akart belőlem kovácsolni. Annak ellenére, hogy ő sosem szeretett én szerettem. Még ha nem is mutattam ki. Felnéztem rá. A példaképem volt, akire hasonlítani akartam. Olyan tökéletes tartást akartam, ugyanolyan kecses lépteket.
××××
Imádlak titeket
Puszi
Timi
❤❤
YOU ARE READING
A csillagok alatt (S.M. FF.)
FanfictionNehéz a legkisebb testvérnek lenni. Főleg ha egy királyi családban nevelkedsz. Nagyanyám, az angol királynő 92. születésnapját fogja ünnepelni, amire mindenki lázasan készülődik. Az esemény azonban Natali számára több mint a nagymamája születésnapj...
