22.MELLÉM

789 79 9
                                    

-Gyere...-súgja a fülembe, majd felkapja a táskáimat, és elindulunk. Nem tudom hova megyünk. Valószínűleg Shawnhoz. Őszintén, nekem teljesen mindegy merre megyek, csak tűnjek el innen. Mikor kilépünk az épületből, a nő, akit az édesanyámnak szólítottam, megragadja a kezem, és közelránt magához. Egy apró nyögés hagyja el a számat, ahogy erősen megszorítja csuklómat.

-Piszkos kis kölyök vagy, csak apád akarta, hogy ne hagyjunk az út szélén aznap este.  Sosem voltál a gyerekem és nem is leszel! Téged csak sajnálatból neveltelek! Én csak két gyermeknek adtam életet, és te abba nem tartozol! Most kotródj!

Shawn után lökött, én pedig a könnyeimet visszatartva fordítottam hátat a múltamnak, és egyenesen a jövőm felé indultam. Shawn nem látta  a jelenetet, így ezen sem kellett idegeskednie.
Beültünk a kocsiba, és mintha ágyúból lőttek volna ki minket, szélsebesen elhajtottunk a hatalmas birtok mellett.

-Hé... Jól vagy?-fordul felém Shawn. Megrázom a fejem, és könnyes szemeimet arcára emelem.

-Hova tartozom, Shawn?-kérdem. Nem találom a helyem. Nem tudom kihez és hova tartozok. Nem tudom, hogy működik a világ. Nem tudom hogy működik a szerelem, a párkapcsolat. Semmit sem tudok.

-Hozzám tartozol. Ide, mellém.

***

Sziasztok! Naa, ki jött egy új résszel? Igazából, ez eléggé rövid lett, ezért ma estére még ígérek egy plusz részt😉 Most azt mondhatom, feltöltődtem, és készen állok újabb részeket írni! 😇😆😆 És van egy új ötletem, de erről később beszélünk!
Nem tudom mit olvasnátok szívesen tőlem, ezért még kitérek erre majd!

Puszi
Timi
❤❤

A csillagok alatt (S.M. FF.)Donde viven las historias. Descúbrelo ahora