A csillagok alatt (S.M. FF.)

16.MEGBÁNOD

Pontosan kettő kerek órája bolyongok a környéken, és Shawnnak nyoma sincs. Kezdem megunni, a nap pedig egyre lejjebb csúszik az ég kék tengerén. Már vagy harminc hangüzenetet hagytam Shawn telefonján, és legalább tízszer végigjártam a környék utcáit. Ahogy sóhajtva fordulok jobbra, hogy taxit foghassak, egyáltalán nem az ismerős főút tárul elém. Egy szűk, és hosszú utcába toppanok. Egy kicsit tétovázok, majd megfordulok, ám valaminek nekiütközök a folyamat elvégzése közben. Egy nagydarab, harmincas éveiben járó férfinek ütközöm.

-E...Elnézést.-mondom, majd megpróbálom kikerülni, amit nagy kezei megakadályoznak.

-Hova-hova, cica?-kérdezi gúnyosan.

-Öhm... Hát szeretné...

-Költői kérdés volt!-csattan fel, amitől összerezdülök.-Jól fogunk mulatni!-nevet fel, majd nagyot taszít rajtam, amitől az egyensúlyomat vesztem, így a földre érkezek.
A beton fájdalmasan karcolja végig a bőröm, ahogy leteszem a kezem.

-Au...-suttogom, majd a hajamat kikaparva az arcomból tekintek a felém tornyosuló férfira.

-Natali...-ejti ki lassan nevem. - Mocskosul meg fogod bánni, hogy valaha is szóba álltál a Mendes gyerekkel.-fröcsögi, majd oldalamba rúg. Fájdalmasan felnyögök, és próbálok felállni, ám támadóm nem éppen szeretné, ha ezt tenném. Leguggol hozzám, majd a hajamba markol, és erősen tépni kezdi, amitől könnyek szöknek a szemembe.-Maradj a földön, ribanc!-morogja, az arcomtól pár centire, én pedig a hajamhoz kapok, hiszen fejbőröm már ég. Gyáva vagyok, de megszólalni sem bírok. Végre elengedi a hajam, majd feláll, és ismét belém rúg. Fémes érzést érzek a számban, és a lassan csurdogáló vér az ajkaimról nem jelenthet jót.

-Mit akar?-kérdem elcsukló hangon. Sírni szeretnék, ám abban a pillanatban minden apró mozdulat fáj.

-A szenvedésedet!-vágja rá, majd egy anyagot tart a szám elé. Tudom mi az. Egy ideig nem merek lélegzetet venni, de a tüdőm már ég, így kénytelen vagyok.
És mint a villámcsapás úgy homályosodik el minden, és a világ eltűnik előlem.
Tényleg meg fogok halni.

---SHAWN SZEMSZÖGE---

Hatalmas szemét vagyok. Éppen a Tokio-Toronto útvonalú repülőgépen helyezkedem el. Ott hagytam. Azóta mit csinálhatott? Biztosan keresett. Mostanra bizonyára visszament a szállásra. Ott hagytam. Pénz nélkül, így nem fog boldogulni. Szó nélkül, így biztos aggódni fog. A dolgai nélkül, így nem lesz mibe öltöznie. A szállást lemondtam. Pont úgy tettem ahogy Andrew kérte. Olyan bűntudat uralkodik rajtam, ami  emészthetetlen. Elhoztam a bőröndjét amiben mindene benne van.
Szóval jó esetben kisegítik, rossz esetben pedig éhen hal.
És a legrosszabb ebben az egészben az, hogy teljesen beleszerettem.

***