Kikosaraztak

21.

Hétfőn ugyanúgy unottan, és kínkeservesen telt a nap.
Vasárnap, mikor hazaértünk, rohantam be a lakásba egy pihentető zuhany reményében. A motelban olyan mocskos volt minden, hogy nem volt gusztusom beállni a zuhany alá. Fogalmam sincs, Clyde hogy volt képes rá.
Ráadásul elfeküdtem minden végtagom a kényelmetlen padlón való alvástól.

A padon doboltam egy tollal, ami a körülöttem ülőknek kevésbé tetszett, pedig a „U are gorgeous” ritmusát utánoztam.
A földrajztanárnő erősen magyarázott valamit a hegységek keletkezéséről, ami - láthatóan - senkit sem érdekelt.
A mellettem ülő Tansy-re pillantottam.
Helyesbítek: egy ember kivételével senkit sem érdekelt.

Ő idegesen viszonozta pillantásom és jelentőségteljesen a kezemben lévő tollra nézett.

- Vettem - jelentettem ki egy ásítás közepette, majd leraktam a tollat. - Hagylak figyelni, ne aggódj.

A lány lenéző pillantást lövellt felém, feltolta drótkeretes szemüvegét az orrán, majd újra a táblán díszelgő, óriási térképre szegezte tekintetét.
Unottan a csuklóján lévő órára néztem. Még csak tizenöt perce tartott az óra, de én már átgondoltam az életem, és kishíján megírtam a végrendeletemet.

Körbenéztem, hátha sorstársra lelek, akinek úgyszintén halványlila gőze sincs arról, hogy a tanár miről hadovál.
Megláttam Rosy-t, aki a padra hajtotta a fejét, miközben csukott szemmel próbált elaludni. Szerencséjére leghátul ül egy debella srác takarásában, bezzeg én a nagy termetemmel legelöl ülök.
Ennek a tanárnak fogalma sincs arról, hogy mi a jó ülesrend. De, ha már ennyire ragaszkodik hozzá, jó lenne, ha nem ültetne be engem random törpe stérebek mellé...

Mrs. Foster hirtelen abbahagyta a szövegelést és az órájára pillantott. A karót nyelt nő ijedt tekintettel fordult a félig alvó osztály felé.

- Eszembe jutott valami. Pár percre magatokra hagylak titeket - mondta, majd a hóna alá csapta a naplót - a biztonság kedvéért - és a kijárat felé sietett. - Nemsokára visszatérek.
Mielőtt kilépett volna a teremből, hátrafordult és fenyegetően feltartotta a mutatóujját. - És ha egy hangot is meghallok...
Komolyan felvonta a szemöldökét, majd miután kilépett, becsapta maga mögött az ajtót.

Abban a pillantban, ahogy kiment, mérhetetlen hangzavar keletkezett az osztályban. Mindenki odaszaladt a barátjához, hogy csevegjenek, a fiúk - köztük Axel és Damien - az egyik srác kihangosítóján üvöltettek valami rossz techno zenét, a lányok meg eszeveszettük kezdtek vihogni valamin.

Én meg ültem. Csendben.
Ne értsetek félre, nem akarok kényszeresen bajba kerülni, vagy szabályt szegni, de mivel Darcie-ékkal nem együtt járók föcire, így elég unalmas, hogy még szünetbe se tudok odamenni hozzájuk.

Hogy elüssem az időt, a többieket kémleltem. Még ez is jobb elfoglaltság volt, min az, hogy csendben ücsörgök, akár egy lúzer.

Még Tansy is a barátai mellé ült, hogy az atomfizikáról, vagy bánom is miről társalogjanak. Igazságtalanság!

Akkor éreztem, hogy valaki leül a mellettem lévő székbe.
Damien sugárzó mosolyával találtam szembe magam. Most is hihetetlenül jól nézett ki, akár csak a bátyja.
Egy egyszerű fekete belebújós pulcsi és egy szakadt kék farmer volt rajta, tornacsukával. Sötét, szinte fekete haja kissé kócos volt, ami méginkább vonzóvá tette.

- Halihó, Bunyós lány - üdvözölt aranyosan, majd összekócolta a hajamat. Kínosan mosolyogtam rá, majd megigazítottam a frizurám.
Remélem nem az lett rólam az első benyomása, hogy „milyen agresszív” vagyok...