Kikosaraztak

3.

Fogalmam sincs, tényleg, hogy honnan látta ezt a stílust. Engem nem vesz komolyan, apának meg szerintem van jobb dolga is, mint hogy két csitrivel foglalkozzon.
Mit kéne tennem? Adjak neki egy pofont?

E gondolatok közepette, közelebb léptem Gwenhez, és már nem tudtam megfékezni az indulataimat.
A magasba lendült a kezem, és hirtelen Gwen arcán csattant.

Oops.

Gwen csodálkozva kapott az arcához. Néhány másodperc múlva tágra nyílt szemekkel meredt rám, mint aki nem hiszi el mi történt.
A levegőben maradt kezemre pillantottam. Hirtelen megváltozott az arckifejezése. A tekintetével gyilkolni lehetett volna. Aucs.

- G-Gwen...-kerestem a szavakat idegesen. Nagyot nyeltem. - Nem akartalak megütni.
Gwendolyn villámokat szórt a szemeivel.

- Gyűlöllek. -közölte ridegen.

Megdermedtem. Szavai annyira szíven ütöttek, hogy azt hittem összeesek. Nem olyan "nemveszlekkomolyan" módon mondta, hanem halálosan komolyan értette.
Gwen továbbra is csak állt előttem, sötét tekintettel. Kezdtem magam feszélyezve érezni; mi van, ha rámugrik?

- Azt hiszem én most... -oldalazva mutattam a hálószobák felé, majd amilyen gyorsan csak tudtam, berohantam a szobámba. Az ajtó hangos csapódással csukódott be mögöttem. A levegőt kifújva csúsztam lejjebb az ajtónak támaszkodva.

A fizikai bántalmazás nem az én asztalom.
Sosem próbáltam megnevelni a húgomat, és lám, itt az eredménye. Tényleg nem ártott volna neki egy felelősségteljes, és érett szülő. Azzal, hogy apu szinte 0/24-be dolgozik, nem tudunk mit kezdeni.
De azt hiszem, mostantól a kezembe veszem az irányítást!

✗✗✗

Pár perc után a telefonom jelzésére kaptam fel a fejem. Fel se tűnt az idő múlása. Feltápászkodtam, és az ágyamon lévő telefonom felé vettem az irányt.

Rosy üzenete:
"Szióka ❤ Mit csinálsz?"

Rosy a legjobb barátnőm, akivel évek óta ismerjük egymást. Még általánosban lettünk jóba, mert az ofőnk egymás mellé ültetett minket. Attól a naptól fogva elválaszthatatlanok vagyunk.
Rosynak barna, vállig érő haja és sötétkék szeme van. Az orrán fekete keretes szemüveg csücsül, amit semmi pénzért se váltana le kontaktlencsére. Szerinte ez a "szexepilje".

Valery üzenete:
"Semmi... összevesztem Gwennel..."

Nagy sóhajtást követve nyomtam a "küldés" gombra. Ha csak az előbbi vitánkra gondolok, összeszorul a torkom. Lehet túlreagáltam? Végülis, igaza van. Nincs mellem. De miért kellett ezt még az orrom alá is dörgölnie?
A gondolatmenetemet a telefon pittyegése zavarta meg.

Rosy üzenete:
"Uh... hívj fel"

Rosy tudja, mi soha, de tényleg soha se veszekszünk.
A következő két és fél órában (!) Rosyval tárgyaltuk ki a Gwen-témát és még... sok mást is. Időközben Gwen kész lett az ebéddel, és abban a pillanatban, hogy a húgom elhagyta a konyhát, én egy szép nagy tányér spagettit szedtem magamnak.
Besonfordáltam a szobámba és elfogyasztottam a húsmentes ebédemet.

Rosy beszélt a mai napjáról is, amint az apjával a városban összefutottak egy régi ismerősükkel, és teljesen véletlenül van egy irtó helyes Rosyval egyidős fia, aki -ráadásul- szingli. Na, mit szóltok? De, persze a barátnőm beszari és nem mer reagálni a fiú üzeneteire.
Attól tart, hogy, ha komolyabban érdekelni fogja egy srác, akkor "elveszik a rózsaszín ködben" és... a, vagy elhanyagol engem és a családját,

Vagy pedig b, kihasznája a fiú és faképnél hagyja.

Kicsit sem paranoiás...