Kikosaraztak

17.

A döbbenettől földbe gyökerezett a lábam. El akartam lökni magamtól, de a sokktól képtelen voltam megmozdulni.
Éreztem, ahogy a keze a derekamra csúszik. 
Idegesen felnyögtem, és húzódtam el tőle.

Clyde tágra nyílt szemekkel nézett: csalódottságot és megbánást tükrözött a tekintete, és bűntudatom lett, amint visszautasítottam.

Zavaromban a szám szélét kezdtem harapdálni, és éreztem, ahogy élénkvörös árnyalatot ölt az arcom. - Sajnálom Clyde. . . De Darcie az, akit neked szánt a sors - keserűen elmosolyodtam, majd a cipőmet kezdtem el tanulmányozni. - Nem arról van szó, hogy nem kedvellek, mert nagyon is! De nem akarok közéd és Darcie közé állni.

A fiú továbbra is döbbenten bámult rám.
- Darcie-t? De én csak barátként tekintek rá és képtelen vagyok úgy szeretni őt - dühösen fújt egyet és megrázta a fejét, mint aki csalódott, majd hátat fordított nekem.
A szívem a torkomban dobogott. - Valery, gondolkozz a válaszon, kérlek!

Szomorkásan elhúztam a szám szélét. Nem hiszem, hogy változtatnék a döntésemen.

Clyde elindult a garázs irányába, de mielőtt belépett volna hezitált, majd végül visszapillantott rám. - Attól még a koncertre eljöhetsz.
- Úgy hiszem zavaró tényező lennék mondannyiotok számára, szóval inkább kihagynám.

A szemeit forgatva megrázta a fejét. - Sosem változol. Nanával most beszél Darcie, szóval jó lenne, ha kibékülnétek - lehajtotta a fejét és lenyomta a kilincset.
- Kérlek. . .

Összeszorult a torkom erre a mondatra.
- Félek visszamenni - suttogtam olyan halkan, hogy Clyde éppen, hogy hallotta.
Édesen elmosolyodott, majd rám pillantott. - Nem fog megenni senki! - közelebb lépett hozzám, majd a kezét nyújtotta. Először nem tudtam mitévő legyek: megfogjam-e, vagy ne, végül
hatalmas levegőt vettem, és finoman belecsúsztattam a kezemet Clyde férfias tenyerébe.
Éreztem, ahogy az érintésétől furcsa érzés lett úrrá rajtam. Az előbb épp letámadott, én meg, mint egy könnyűvérű nőcske még a kezét fogdozom?

Gratulálok, Valery Thompson, ezt jól megcsináltad.

A garázsba lépve ismét megcsapott az ismerős bűntudat érzése. Mindenki egy emberként kapta felém a fejét, mire félénken a földre szegeztem a tekintetem.
A szívem majd' kiugrott a helyéről, olyan hevesen vert. Tartottam attól, hogy elveszítem őket.

Clyde még mindig fogta a kezem, s mikor ez tudatosult bennem, ijedten Darcie-ra pillantottam.
Semleges arccal fürkészett hol engem, hol Clyde-ot, majd az összekulcsolt kezünkre tévedt a tekintete.
Olyan gyorsan, ahogy csak tudtam kihúztam a tenyerem az övéből és félszegen zsebre vágtam a kezem.
Nem néztem rá, de tudtam mire gondol. "Engem nem érdekel Darcie, Valery. Akkor téged sem kéne, hogy ez zavarjon."

Nanára néztem, aki könnyes szemmel ült Noel ölében. Mikor meghallotta, hogy beléptünk a garázsba hangosan felmordult. - Húzzál ki innen! Többet ne gyere ide és ne is szólj hozzánk!
A hangja komoly és éles volt, a szemeivel embert lehetett volna ölni.
Noel beharapta az alsó ajkát és zavartan nézelődött. Egyszer találkozott a tekintetünk: együttérzés áradt belőle.
Meglepődötten konstatáltam, hogy Noel, akinek szintén elszalasztottam a nagy lehetőségét, most együtt érez velem. Hú!

Megköszörültem a torkom, majd kihúztam magam. Egyenesen a többiekre néztem. - Sajnálom. Igazatok van, nem kellett volna idejönnöm.
Próbáltam erős és komoly maradni, de sajnos nem sikerült. Elcsuklott a hangom, mire Nana és Darcie is felkapta a fejét, ráadásul Clyde aggódó pillantását is magamon éreztem. - Többször nem megyek a közeletekbe és ígérem, nem fogtok többet hallani felőlem!