Kikosaraztak

12.

"Idegesen üvöltöttem a folyosó másik végébe. - Semmi probléma!
A többi diák rosszallóan méregetett, de nem különösebben érdekelt.

Megállt az a bizonyos személy, és unott képpel fordult felém.
Még mindig a földön ültem, úgy néztem rá.

Már az sem érdekelt,
hogy így beszéltem Axel-lel."

Lenézően pillantott rám. - He'?!
Éles hangja úgy ért, mint a villámcsapás. Hirtelen síri csend keletkezett a folyosón.
Éreztem a mérhetetlen megvetést, ami a hangjából és a megnyilvánulásából áradt.
Még én éreztem magam rosszul, mert Ő fellökött!

Felkaptam a vizet. - Észre sem vetted, hogy konkrétan visszapattantam rólad?
A szája sarkában láttam a  halvány mosolyt, azonban az arca komoly maradt.
- Ja, nem - mondta nemes egyszerűséggel.
Még idegesebb lettem, ha ez egyáltalán lehetséges.
Körbepillantottam feszülten. A többiek is inkább engem méregettek, és nem Axel-t. Még én éreztem magam hibásnak!

Felpattantam, akárcsak egy bolha, és villámsebesen kezdtem el rohanni Axel felé.
Már nem tudtam magamon uralkodni.
Felemeltem a kezem, és ököllel a fiú arcába csaptam.
Axel megingott, majd hátraesett a lendülettől, én pedig remegve térdre rogytam.
El se hiszem milyen agresszív vagyok mostanában!
Éles fájdalom nyilallt a jobb kezembe: Vörösen izzott, és elzsibbadt. A másik kezemmel a fájdalomtól felszisszenve megfogtam az öklöm, úgy próbáltam csillapítani a fájdalmat.

A többi diák dermedten nézte a jelenetet. Senki sem próbált megállítani, vagy felsegíteni Axelt.
Ő a kezével takarta el a fél arcát, és a földön ülve fújtatott. Féltem, hogy nekem ugrik.
Abban a pillanatban néhány lány sikongatva sietett a fiúhoz, de ő idegesen ordított rájuk. - Tűnjetek innét!
A lányok hátrább léptek; alig hittek a fülüknek.

Axel megpróbált felállni, de a tenyerét még mindig a szemére szorította.
Ahogy jobban szemügyre vettem, láttam, ahogy az ujjai közül vér szivárog.
Istenem, ezt nem akartam!

Axel egy röpke pillanatra rám emelte ijesztően sötét tekintetét, és észrevette a színtiszta bűntudatot az arcomon.
Észre sem vettem, hogy időközben megtelt a szemem könnyel, és elhomályosította a látásomat.
- Na, mi van -kezdte rettentő mély, és érdes hangon. - Beversz egyet, utána meg elbőgöd magad, he? -hangosan felnevetett. A rémülettől nem bírtam mozdulni.
Eleve leblokkoltam a többiek jelenlététől, de még Axel furcsa viselkedése is bekavart.
- Gyere, kiscsaj, ne állj meg ennyinél -széttárta a karjait, majd elkezdett felém közeledni. Ahogy elemelte a kezét az arcáról, láthatóvá vált a szeme alatt húzódó seb, ami vérzett, s ami körül véraláfutásos volt.

Ahogy az egyre közeledő fiúra pillantottam, éreztem, ahogy az eddigi szerelmem úgy szállt el, mintha sosem lett volna. Mintha csak két idegen lennénk, akik részegen összebunyóztak a kocsmában.

Annyira hihetetlennek tűnt ott, a földön térdelve azt várni, hogy az évekig hőn szeretett álompasi darabokra szedjen!
Feltápászkodtam, és egyenesen Axel szemeibe néztem. - Képes lennél megverni egy lányt? -kérdeztem, s szipogva letöröltem azt a maradék buta könnycseppet az arcomról, amit erre a tuskóra pazaroltam.

A fiú pszichopata mosolya csak erősítette a gyanúmat, miszerint vagy rohadt nagy büntetést kapunk, vagy kicsapnak mindkettőnket.
Tudtam, hogy én jövök ki vesztesen a verekedésből, és mégis belementem.
Ne kérdezzétek, miért. . . Ebben a helyzetben nem lett volna célszerű meghátrálni. Rosszul járok ígyis-úgyis, szóval ezen ne múljon!

- Hogy képes lennék-e? -kérdezte röhögve.
Itt elgondolkodott, honnan ismerhet, mert ennek az idiótának nehezére esett megjegyezni a nevem lassan két év kosáredzés után.
Csalódott mosoly ült ki a számra.

Legalább van még egy okom kilépni a kosárcsapatból.

Axel és köztem már csak fél méter volt. Ijedtemben hátráltam, de nem volt hová mennem már; a hátam a folyosó kopott bézs színű falához ütközött.
A térdeim reszkettek, a szám kiszáradt.

Axel odalépett hozzám, s fölém tornyosult. A kezét a fejem mellé rakta, és szorosan az arcomhoz hajolt. - Megijedtél? Gyerünk, húzz be egyet!

Abban a pillanatban Axel felemelte az ökölbe szorított kezét, s azt felém lendítette.
Szorosan behunytam a szemem, de másodpercek múlva sem érkezett ütés.

Mikor kinyitottam a szemem, egy alsóbbéves fiú már leterítette Axel-t a földre, és többször is behúzott neki.

Remegve néztem végig a megmentőmön: sokkal alacsonyabb volt Axelnél, és nem is volt valami izmos, de olyanokat lekevert Axelnek, hogy az kishíján összeesett.
Megpróbáltam közbeavatkozni, de rájöttem, ha ez a fiú nem lenne, akkor valószínű én feküdnék ott Axel helyett.
Tehát tétlenül, tágra nyílt szemekkel figyeltem az eseményeket.

- Elég legyen ebből! -üvöltött valaki a folyosó végéről. Mindenki meglepedten és kíváncsian nézett a hang irányába, mikor az igazgatóhelyettesnő sietett oda a fiúk mellé. Tűsarkú cipője kopogott, és feszülős fekete ceruzaszoknyája kiemelte nőies alakját.
Szőkés hajába néhány ősz hajszál vegyült, s  kontyba volt fogva.
A szép arc és megnyerő külső csak megtévesztés volt.
Ez a nő maga a pokol.

A hangja idegesítően nyávogó volt, mikor a bajba került diákokat (áldozatokat) osztotta ki; ezen kívül sosem hallottuk beszélni.
Rettentő önfejű és makacs nő volt: ha vitába szálltál vele - ami egyenlő volt az öngyilkossággal - nem jöhettél ki belőle nyertesen. Csakis neki lehetett igaza, és aki nem így gondolta azt eltiporta, akár egy bogarat.

A megmentőm leszállt a még mindig földön fekvő Axelről, és mit sem bánva megállt az igazgatóhelyettessel szemben. - Mrs. Lackwood, megmagyarázom.
Az ig. helyettes felvonta a szemöldökét. - Én is így gondoltam. NYOMÁS AZ IRODÁMBA! -üvöltötte.
Axel nagynehezen feltápászkodott, és az arcát felém fordította. Az én ütésem piskóta volt a másik fiúéhoz képest: rengeteg helyen felrepedt a bőr, és már nem csak egy, vagy két sebből folyt a vér, hanem az orrából és a szája széléből is.
Ahogy ránéztem, felfordult a gyomrom. Elég ramatyul nézett ki. . .

Ment néhány lépést Mrs. Lackwood irodája felé, majd hirtelen megtorpant.
Megfordult és a mutatóujját felém hegyezte. - Te is jössz -motyogta rekedtes hangon. Kicsit sajnáltam, ennyire nem kellett volna messzire mennie a megmentőmnek.

Sóhajtva, remegéssel küszködve indultam utánuk.

____________________________________

✾✾✾❁❁❁❆❆❆❃❃❃✻✻✻✶✶✶✿✿✿