Kikosaraztak

20.

A motel már csak pár utcányira volt tőlünk.
Kinéztem az ablakon a suhanó tájat vizslatva; lepukkant, szürke város, ahol minden ház és épület ugyanúgy néz ki.

Pontosan ezt bizonyítja az is, hogy mikor leparkoltunk az előtt a bizonyos „Motel" előtt, ismerős érzés fogott el. Teljesen ugyanúgy nézett ki, mint a pub, ahol a srácok felléptek, annyi különbséggel, hogy a tetőn egy pislákoló „Mtel" feliratú neonreklám díszelgett.

Döbbenten szállt ki mindenki a furgonból.

- E...ez a szállásunk? - kérdezte Darcie undorodva és szenvedő pillantásokat lövellt a szülők felé.
Mikor Nana észrevette a kiégett feliratot, felvihogott.

- Inkább örülnél neki, hogy van hol aludnod - vetette oda Clyde, majd a csomagtartó felé indult. Kivette mindenki a holmiját, és hezitálva megindultunk a bejárat irányába.

Bent sem fogadott biztatóbb látvány. Néhány lámpa ki volt égve, ezért kint is és bent is sötétség honolt, ráadásul a port vágni lehetett volna.

A recepciós pulthoz sétáltunk, ahol nem tartózkodott senki. Robert körbenézett, majd belesett a pult mögé is, de ott se talált senkit.
Diana megnyomta a pulton lévő csengőt, amitől a tenyerén egy hatalmas koszfolt keletkezett és undorodó grimaszt vágva kutatott a táskájában kézfertőtlenítő után.

- Anyu - szólt Noel, és kétségbeesetten az ajtó felé biccentett. - Még nem késő az utcán alváshoz.

Mrs. Lewis kínosan elnevette magát. - Lehet a szobák szebbek. Ne légy ilyen előítéletes!

A csengő többszöri megnyomására egy férfi botorkált ki a pult mögötti helyiségből. - Miva'má?

Meghökkenve figyelte mindenki a foltos ruhás embert, akinek az ingje ki volt gombolva és az alatt kilátszott szőrös mellkasa. Egy bontatlan sört fogott a kezébe, mikor a pulthoz sétált.

- J...jó napot - kezdte Robert zavartan, majd lopva feleségére pillantott. Diana tehetetlenül megvonta a vállát. - Szobát sze...

A recepciós hátat fordított, meg sem várva, hogy Robert fejezezze mondandóját és egy űrlapot csapott az asztalra. - A kolléganő veszi át a helyem. Ő mindenről tájékoztatja majd a kedves vendégeket - morogta szarkasztikusan, majd a fogával kinyitotta a sörösüveget és meghúzta.

- SUSAN! - ordította az ijesztő fickó, majd belépett a pult mögötti szobába. Őt kikerülve sietett hozzánk a kolléganő, aki jóval hozzáértőbbnek és kedvesebbnek tűnt.

Mielőtt megszólalt, becsukta a mögötte lévő ajtót, ezzel biztosítva magát, hogy nem hallja a munkatársa.
- Elnézést... Annyira sajnálom - motyogta, majd a kezébe temette arcát. - Higgyék el, én se szívesen dolgozok itt!

Diana összeszorította a száját. Egyre többször pillantgatott a kijárat felé.
Időközben Noel a telefonját bújta egy lehetséges szállás reményében, de csalódottan hajolt közelebb édesanyjához. - Minden közeli motel tele van, mer' a szomszéd városban valami koncert van.

- ...és valószínű, már holnap felmondok! - suttogta a szemüveges lány, miközben meredt a semmibe, de szinte azonnal elsötétült az arca. - Várjunk, nem... Jövő héten jön meg a fizetésem... MÉG EGY HÉT!

- Szeretnénk szobát kivenni, csak ma estére - vágott közbe Robert. Megemelte a hangját, amitől szegény recepciós csaj összerezzent. - Három szobáról van szó.

A lány szomorúan egy karcos monitor felé fordult. - Egy nevet kérnék.

- Robert Lewis.

A lány bólintott, majd pötyögött párat a monitoron, és adott egy tollat a kérdőívhez - mivel munkatársa nem tette meg.