Kikosaraztak

9.

Legszívesebben arcon ütöttem volna magam.

Az edző továbbra is üres tekintettel méregetett, mint aki egy vadidegent lát. Nagyon nem tetszett ez nekem.
Még csak nem is gúnyos hangsúllyal kérdeztem!
Kezdtem magam kínosan érezni a hirtelen beállt csönd miatt.
Épp azon gondolkoztam, mit mondhatnék, hogy szépítsek a helyzeten, de ekkor megszólalt Axel.
- E nélkül unalmas lenne -mondta egyszerűen. Akkor, életemben először mondott valamit nekem úgy, hogy azt a  szemembe nézve tette. Éreztem, ahogy fokozatosan elvörösödök.
Az edző arca egyik pillanatról a másikra felderült, és megpaskolta Axel vaskos vállát.
- A lényeg, hogy lány létetekre nem bántunk veletek valami kesztyűs kézzel -folytatta, továbbra is a szemembe nézve. - Szóval, ahogy Keith barátom is mondta, ne kíméljetek bennünket.
A lányok nagy része kacérkodva nézett Axel-re, a másik része pedig a fejében gondolta ki, mit csináltasson a srácokkal.

Mosolyogva, hálás tekintettel néztem Axel-re. El sem hiszem, hogy lényegében kiállt mellettem! Megmentett a kínos csöndtől, és az edző ijesztő tekintetétől.

A lányok Cher köré gyűltek, míg a fiúk lelkileg felkészültek a kihívásra.

- Gyorsan kirohanok a cetliért, addig. . . próbáljatok még ötletet gyűjteni! -utasított minket Cher, és azzal elviharzott.
Többször is felmerült, hogy női ruhába öltöztetjük, és utcára visszük őket, de a lányok döntő többsége ellene szólt, mivel "Nem akarják, hogy az izzadt fiúk a ruhájukba mászkáljanak. És különben is, mi van, ha kinyújtják?", szóval ezt az ötletet hamar elvetettük.

Cher loholt vissza. Vörös, kissé hullámos haja csapzottan lógott az arcába, kékeszöld szeme pedig izgatottságot sugallt. Az orra tövében szeplők ültek, amik még kislányossá is tették a megjelenését.
Leguggolt mellénk, s a papírt széthajtva beszélni kezdett. - Tehát, először is felolvasom, amik a papíron állnak, aztán meghallgatlak titeket is! -mondta, majd a haját hátrasimítva elkezdett olvasni.
A lista élén a kisminkelés, és a lábszőrgyanta állt. A többi gyerekes, mint például a női parfümmel való befújás, vagy hogy előttünk kell átöltözniük.
(Egyébként az utóbbit már próbálták velünk, de kivételesen a mi pártunkat fogta William edző bá.)

Emma, egy sötét, szinte fekete hajú lány szólalt meg. - A lábgyanta nem hiszem, hogy jó ötlet -jelentette ki félénken. - Mármint, eddig nem kellett olyasvalamit kiállnunk, ami fizikális fájdalmat okozott volna. Szerintem ezt hanyagolni kéne. . .

A lányok elgondolkoztak, és beletörődve bólogattak. - Jól van, akkor nem bántjuk őket. Akkor más felvetés e helyett?

- Lányok igyekezzetek, nekem még rengeteg dolgom van! -William edző hangja zökkentett ki a gondolatmenetünkből.
Egy pillanatra elképzeltem, mi lehet egy középkorú, öregedő férfi halaszthatatlan programja.
Valószínű, hogy hazamegy, bekapcsolja a tévét, és a huszonnyolc macskáját simogatja végig egyenként. Ugyanis tudniillik, egyedül él.

Cher válaszolt: - Rendben, edző bá, már döntöttünk!
Mindenki ijedten pillantott rá.
Odaléptem hozzá, s megszorítottam a karját. - Még nem is beszéltük meg! Miről beszélsz? -suttogtam annyira, hogy csak ő hallja.
Cher pimasz félmosolyra húzta a száját. - Hidd el, remek ötletem támadt.

Közelebb lépett a fiútársasághoz, majd karba tette a kezét. A srácok mit sem sejtve néztek rá.
Ezt látva elkezdte gúnyosan Cher. - Az edzőt is bevonnánk, ha nem baj -pillantott a pálya szélén álldogáló William-re. Ő erre kételkedve ingent intett.
- Tehát, akkor választhattok. Készen álltok? -nézett végig a fiúkon. Néhányan bólintottak, de volt aki még egy pillantásra se méltatta. Nem törődött ezzel, s folytatta.
- Vagy megszagoljátok és megnyaljátok az edző hónalját, vagy pedig az izzadságtól áztatott, kétéves pulóverét mossátok ki kézzel a vécékagylóban.

Hirtelen lefagytak a srácok. Mindannyian ijedt tekintettel néztek a Cherre.
- Ördög -suttogta Keith. Cher gúnyos mosolyt villantott.
- Köszi, az a második nevem! -mondta cinikusan, majd hangosan felvihogott.

Kezdtem rosszul érezni magam. Valamiért nincs szívem ezt tenni a fiúkkal.
Odarohantam a még mindig a pálya szélén álló edzőhöz, és így szóltam: - Edző bá, elfelejtettem mondani -rámpillantott, de éreztem, hogy nem különösebben érdekli amit mondok. - Ma előbb jönnek értem, szóval elmehetnék öntözni?
William néhány másodperc szünet után megszólalt. - Menjen.
Boldog mosoly kíséretében léptem az ajtóhoz. Nem hiszem, hogy a hiányom bárkinek is feltűnt volna, így lassú léptekkel indultam az öltöző felé.