Kikosaraztak

2.

Egyik reggel, mikor felébredtem, mániákus húgommal találtam szembe magam.
Gwen tágra nyílt szemekkel szugerálta a békésen szunyókáló énemet.
- Valery -szólt lassan. Álmosan néztem rá.
- M-mit akarsz...?
Komótosan felültem, ő pedig leült az ágyamra velem szembe. Ahogy ránéztem Gwenre, ismét tudatosult bennem, hogy egyszerűen gyönyörű. Nincsenek rá szavak. Barnás-vöröses haja a derekáig ér, és sötétzöld szemei is ragyogóak. 13 évesen nagyobb esélye van a fiúknál, mint nekem valaha lesz. Bezzeg én. Gesztenyebarna hajkorona, világosbarna szemek. Gwen anyura, én pedig apura ütöttem.

- Képzeld -kezdte, majd átdobta fényes haját a válla fölött. Igen, ő is tisztában van a bájaival. - Az egyik barátnőm szülinapi partit tart holnap délután. Eldobnál?

Mivel apu folyamatosan dolgozik, én és Gwen időnk nagy részét kettesben töltjük. Mikor 10 éves voltam, édesanyám egy autóbalesetben életét vesztette. Akkoriban gyökeresen megváltozott az életünk. Elköltöztunk, mivel nem tudtuk fizetni a lakást, ezért egy kisebb panellakásra váltottunk. Ráadásul úgymond "kénytelen voltam" jogosítványt szerezni 16 évesen, mert a nagybevásárlásokat egyszerűbb így intézniá.

- Magától értetődő. - ásítottam. - Apa holnap is dolgozik, szóval...
Gwen szó nélkül felpattant és kiviharzott a szobámból. Néhány perc múlva feltápászkodtam.

- Gwenny - kiáltottam a húgom után. - Csinálsz ebédet? Nincs kedvem a gyorskajához....
Abban a pillanatban meghallottam Gwen dúdolását a konyha felől.
Mikor beléptem a helyiségbe, Gwen pont akkor szórt egy kis sót egy fortyogó edénybe.
Tudniillik, Gwen az egyetlen aki hármunk közül tud főzni. Rengeteg tévét nézett amikor kicsi volt, és valamiért mindig a főzőcsatornán kötött ki. És anyu halála után pár nappal, apu épp indult volna egy étterembe kaját venni nekünk, mikor Gwen kijelentette, hogy ő márpedig főzni fog. És láss csodát, már három főre főz.

- Uu, mit eszünk? -kérdeztem csillogó szemekkel. Gwenny elégedett mosollyal szórt egy kis tésztát egy vízzel teli edénybe.
- Spagettit. - A fűszerek felé fordult, majd belecsippentett az egyikbe. -Hús nélkül.
Csalódottan nyavalyogtam. -Neemááár!! A testemnek szüksége van húsra is! -döntöttem a fejem a konyhapultnak.
Gwen összehúzta a szemét. - Miért? Azt hiszed a fehérjétől nagyobb lesz a melled? Hát, ki kell hogy ábrándítsalak. -tette le az éppen kezében lévő fakanalat. - Mondjuk, ennél kisebb már úgysem lehet. -nézett rosszallóan a szóban forgó testrészem felé.
Idegesen fújtam ki a levegőt. - Fogalmam sincs, honnan vetted ezt a buta stílust, de rohadtul nem áll jól! -fortyogtam. Gwen flegmán méregetett. - Azért, mert 13 évesen úgy viselkedsz, mint egy felnőtt, korántsem vagy az. És ne oltogasd a nővéred, mert nyakon csaplak!

Fogalmam sincs, tényleg, hogy honnan látta ezt a stílust. Engem nem vesz komolyan, apának meg szerintem van jobb dolga is, mint hogy két csitrivel foglalkozzon.
Mit kéne tennem? Adjak neki egy pofont?

E gondolatok közepette, közelebb léptem Gwenhez, és már nem tudtam megfékezni az indulataimat.
A magasba lendült a kezem, és hirtelen Gwen arcán csattant.

Oops.