Kikosaraztak

16.

Szombat délután már az utca elején hallottam Darciék játékát, olyan hangosan szólt.
Csodálom, eddig még nem hívták ki a zsarukat hozzájuk.

Noelék kékre festett háza előtt álltam meg. Igazán takaros kis otthon volt: az előkert telis-tele volt ültetve színpompás virágokkal, a ház mellett pedig kétoldalról alma és mandulafák határolták.
A hátsó kert dús zöld gyepén Noel kutyája, Sally szokott játszani.

Belülről ugyanolyan modern és tetszetős volt, mint kívülről. A bordó és fehér színek domináltak, amik elegánssá tették a házat.
A nappaliban egy kandalló állt, azzal szemben pedig a kanapé.

Beléptem a garázsba, amivel egyből mindenki figyelmét magamra vontam.
Mivel nem hagyták abba a zenélést, ezért mosolyogva intettem nekik.
Valaki biccentett, valaki pedig - aki épp nem gitározott vagy dobolt - a szabad kezével visszaintett.

Elindultam a zenekarral szembeni öreg és dohos kanapéhoz, mikor megakadt a szemem valamin.

A kék kanapé - ami az idők során bezöldült - volt az én helyem. A srácok zenéltek, míg én a kanapén ülve hallgattam és csodáltam őket. Olyan estefele mindig rendeltünk pizzát, majd, ha nagyon elhúzódott a "buli", akkor volt, hogy Noelék garázsában töltöttük az éjszakát.

Most azon a bizonyos zöldes kanapén valami szemet szúrt.
Tágra nyílt szemekkel meredtem Rosyra, aki, mintha tök természetes lenne, ott ült és nézte a többieket.
Láthatólag nem tűnt fel neki a jelenlétem, így azon gondolkoztam, talán nem tűnne fel nekik, ha hazamennék.

Ijedt és kétségbeesett tekintettel fordultam Darciékhoz. Ő csak szomorkásan nézett rám éneklés közben.
Erőt vettem magamon és odasétáltam Rosy mellé. - Mit keresel itt?
Felnézett rám ártatlan ábrázattal és elmosolyodott. - Igazad volt velük kapcsolatban. Tényleg állati jók! - csillogó szemekkel nézett a bandatagok felé. - És, amúgy észrevetted már, mennyire jóképű az a tetovált srác? Hogy is hívják?

Döbbenten álltam. A tekintetem lassan Clyde felé emeltem, aki a dob mögül kíváncsian nézett vissza rám.
- Azt kérdeztem miért vagy itt - emeltem meg a hangom akaratlanul. Rosy felhúzta a szemöldökét, majd felállt. Mélyen a szemembe nézett: a szeméből megvetést és undorodást véltem felfedezni.

Rá mertem volna tenni a fejem arra, hogy valami hátsó szándékkal jött ide. Eleve nem rajong a rockért, főleg nem az élő zenéért.
Biztos, hogy mesterkedik valamiben.

A fogaim között fújtam ki a levegőt. - Ha jót akarsz magadnak most elmész - néztem komolyan.
Válaszképp az arcomba röhögött. - Hogy mi? - nézett hitetlenül, s mint akit megbántottak, a mellkasára tette a kezét. - Személyesen kerestem fel Darcie-t, hogy szeretnék elmenni egy próbára.

Időközben a többiek befejezték a dalt és csöndesen hallgatták a beszélgetésünket.

- Ráadásul - tette hozzá. - Muszáj volt kicsit megismernem az új barátaidat - vonta fel az egyik szemöldökét lekezelően.
- Neked is új barátaid vannak - kontráztam szomorúan. Rossz érzés az egykori legjobb barátommal ilyesmiről vitatkozni. Tényleg ennyit ér neki a barátságunk? Amióta nem vagyok vele együtt annyit, teljesen megváltozott a személyisége.

Rosy elsétált mellettem, majd a többiek felé biccentett. - Azt hiszem ennyi elég is volt - mosolyodott el arrogánsan, majd a kijárat felé kezdett lépkedni. - Kösz ezt a felejthetetlen élményt! - mondta, majd hangosan felnevetett.

Maga után hangosan becsapta az ajtót.

Még percek elteltével sem szólalt meg egyikünk sem. Az előbbieket emésztgettem, a többiek meg a reakciómra vártak.
Végül Clyde szólalt meg. - Ha szeretnéd utána megyek és megtépem.
Elmosolyodtam. - Á - megráztam a fejem. - Nem ér annyit.