Kikosaraztak

29.

- Kelj fel! - masírozott be a szobámba Gwen, majd régi jó szokásához híven felrántotta a redőnyt. A tudatalattim már hozzászokott ehhez a jelenséghez, szóval mindig párnával a fejemen alszom el. - Eljöhetsz velem boltba, mert nincs itthon lószar se, mert mindig kizabálod a hűtőt, szóval pattanj fel, te fogsz cipekedni! - darálta továbbra is megállás nélkül, miközben én a retina kiégés ellen küzdöttem sikertelenül. Szerintem előző életemben vámpír voltam.

Mikor végre rá tudtam nézni az órára, meglepetten vettem észre, hogy már 10 óra is elmúlt. Általában hétvégén sem tudok tovább aludni 8 óránál, mert hozzászoktam a korai edzésekhez. Lehet közre játszott az is, hogy tegnap este hajnalig bőgtem és félpercenként csekkoltam, hátha visszaírt Axel, vagy Darciék. Szánalmas.

A tükörbe nézve megijedtem saját magamtól. Feldagadt, véreres szemek, szétfújt, piros orr. Tehát nem csak szánalmasan érzem magam, hanem úgy is nézek ki. Felkutattam a beszáradt sminkcuccaim közül a korrektort és tettem egy kicsit a szemem alá (Nem túl gyakran sminkelek, mert edzés alatt általában mindig izzadok, mint egy ló). Találtam egy szempillaspirált és egy szájfényt is, így azokat is gyorsan magamra kentem. Kész. Egész emberi formám lett.

A konyhába kiérve Gwen már előkészítette nekem a kakaómat és egy hatalmas szelet nutellás kalácsot. Imádom a tesómat. Miközben falatoztam, végignéztem a Facebook hírfolyamot a telefonomon. Darciék megint felléptek valahol, és feltettek egy csomó képet. Természetesen megértem, hogy nekem miért nem szóltak, de azért ismét gombóc nőtt a torkomban. Axelt szokás szerint csak egy csomó vicces poszt alatt jelölték meg, és kommentben egymáson röhögtek. Úgy látszik csak nekem fáj az, hogy összevesztünk. Vajon fognak keresni még? - Hahó! Figyelsz? - kérdezte Gwen csípőre tett kézzel, a nyitott hűtő előtt állva. Látva az arckifejezésemet fújtatott egyet, majd elismételte amit az előbb mondott. - Azt mondtam, hogy ne felejtsünk el tejet venni, és be kell váltani a 20%-os kupont arra a finom illatú öblítőre - kis hatásszünet után újra megszólalt. - Te ki vagy sminkelve? Csak a Wallmart-ba megyünk, nem bálba. A nyanyák a zöldség osztályon úgysem fognak veled foglalkozni, azok csak azzal vannak elfoglalva, hogy összenyomkodják a paradicsomokat. 

- Nem aludtam túl jól az este, szóval mentettem ami menthető - mondtam egyhangúan.

-Ja jó. - zárta le a beszélgetést a húgom. - Akkor menjünk.

Gyorsan megittam az utolsó korty kakaómat és már kint is voltunk az utcán. Egy fekete farmer és egy csíkos póló mellett döntöttem, nem akartam méginkább kiöltözni. Bepattantunk a kocsiba és elindultunk. Út közben lopva Gwenre pillantottam, aki a Wallmart online katalógusát böngészte. Igazából nincs is szükségem barátokra, hiszen a legutóbbi összezörrenésünk óta a húgommal is elég jó viszonyba vagyunk. Igaz, nem sok közös programunk van, mióta anyám helyett anyám lett, de ezen könnyen lehet változtatni. Nem fogok magamba fordulni, a tesóm lesz egyben a barátom is! 

- Hé, Gwen... Mit csinálsz ma? - kérdeztem hirtelen felindulásból.

-  Főzök, utána pedig összefutok a csajokkal egy kávéra. De igazából tanulnom se ártana - jött a válasz.

- Aha, és holnap? - kérdeztem még mindig reménykedve. 

- Holnap takarítanom kellene, meg ki kell vasalnom apa ingjeit hétfőre, hogy tudjon mit vinni az üzleti útjára. Azután pedig mazsorett edzésem lesz - mondta gondolkodás nélkül - Miért?

- Hát csak tudod arra gondoltam, hogy csinálhatnánk valamit közösen. Olyan régen volt közös programunk - néztem rá könyörgő tekintettel.

- Őő... bocs Valery, de eléggé be vagyok táblázva. De bármikor eljöhetsz velem boltba, ha szeretnél - mosolygott rám jelentőségteljesen a húgom.