Kikosaraztak

24.

A testem teljesen legyengült. Izzadtan, lihegve rogytam az aszfaltra, fittyet hányva a járókelőkre.
A ruháim is teljesen átnedvesedtek, a vékony anyag hidegen tapadt a hátamhoz. 
A torkom és a szám is piszkosul kiszáradt, ráadásul az oldalam is kegyetlenül szúrt.

- Nem csinálom tovább! - üvöltöttem. Nem egy ember nézhetett hülyének, miközben elterültem az aszfalton.

Axel jóval előttem kocogott, majd mikor észrevette, hogy lehagyott, összehúzott szemöldökkel fordult hátra. - Ne rinyálj már! Te ajánlottad fel, hogy segítesz edzeni, erre meg egy nagy nulla vagy!

Az idegtől kipattantak a szemeim. - Mit mondtál?!

Szélsebesen feltápászkodtam a kellemes betonról, és Axel irányába rohantam. Majd' kiköptem a tüdőm, annyira rohantam. Elhaladtam mellette is, aki megütközve figyelte, ahogy elszáguldok mellette.
Utánam iramodott, és könnyedén, szemrebbenés nélkül utolért.

- Majd máskor, szivi - kiáltotta még maga mögé, majd teljesen eltűnt a szemem elől.

Futásból kocogásba váltottam, majd teljesen megálltam. Levegőért kapkodva támaszkodtam a térdemre. Még egyszer magam elé tekintettem; de Axel már teljesen eltűnt a láthatárról.

✗✗✗

A puha fűbe ücsörögtem, miközben jéghideg vizet kortyolgattam. Rövidesen mellém ért Axel is, aki még izzadtan is kifogástalanul nézett ki.

- Tényleg nagyon béna vagy - vetette oda két lihegés között. - Három kör után ennyire kimerültél? Uh.

Nem válaszoltam, csak némán elfordítottam a tekintetem, és újra beleittam a vízbe.
A mostani időjáráshoz képest meleg volt, még rövidnadrágot is bevállaltam. A szél enyhén fújdogált; megfújta a rettentően nedves ruháimat, amitől megborzongtam.

A park - az átlaghoz képest - elég kicsi, viszont a szélén külön futópályát hoztak létre. Középen egy játszótér található, a park többi részén pedig növények és padok akadnak.

A ligeten kívül, viszont panel- és tömbházak sorakoznak, amerre a szem ellát.

Hirtelen Axel kikapta a kezemből a vizesflakont és beleivott.
Csendben figyeltem a mozdulatsort, majd mikor rájöttem, hogy haragszom rá, mert beszólt, megforgattam a szemeimet és elfordultam.

- Ne durcizz, Val - szólt, majd egy kis vizet locsolt a tenyerébe, és rám fröcskölte. A hideg víztől felsikítottam, és felpattantam.
Axel a tegnapihoz hasonlóan nevetett, és hátrálni kezdett. Mielőtt elfuthatott volna, elkaptam a pólóját és a kezében lévő vizet, és agyba-főbe locsoltam.
Az eddig is nedves pólóját teljesen átáztatta a víz, amitől kirajzolódtak csodás mell- és hasizmai.
Képtelen voltam levenni róla a szemem.

- Mit nézel annyira? - kérdezte kaján vigyorral, majd kivette a kezemből a palackot, és egyenesen a mellem fölé tartotta. A fehér felsőm másodpercek alatt átázott volna, ha rám önti.

Kétségbeesetten néztem fel rá. Még mindig mosolygott. - Gondolom nem szeretnéd.

Kis hezitálás után megráztam a fejem.

- Akkor kérj bocsánatot - mondta. Meg is tettem volna, ha nem folytatja mondandóját: - Térdre borulva.

Tágra nyílt szemekkel néztem fel rá. - Hogy micsoda?!