A Belladonna » h.s. | magyar fordítás

11. fejezet

Isabella szemszöge:

Nem hiszem el, hogy Harry végre eljegyzett engem; még mindig olyan, mintha álmodnék. Az este további részét együtt töltöttük a szállóban, hogy semmilyen nyilvános tisztviselő figyelmét ne hívjuk fel magunkra. Reggel mind a ketten gyorsan elkészültünk, hogy visszamehessünk a hajóra, reménykedtem, hogy senki nem fog elkapni minket.

"Bella, készen vagy már?" kérdezte Harry, türelmetlen hangjától elmosolyodtam a fürdőszobában. Most, hogy rövidebb lett a hajam, sokkal rövidebb időbe telt megmosni. De még így sem vagyok elég gyors Harrynek. Vetettem egy pillantást a szerzett sebeimre is, de nem voltak olyan rosszak. Már nem véreztek és tegnap este Harry segített nekem bekötni őket.

"Megyek, ne aggódj." mondtam, a szoknyámat méregetve, miközben feladva sóhajtottam. Tavaly kaptam új ruhákat, amik sokkal jobbak és kényelmesebben tudok bennük mozogni. Még mindig szoknyát viselek egy fűzős blúzzal, de sokkal megfelelőbbek nekem. Az ingem sem volt annyira kivágott, mint az előző, de a szoknya ugyanolyan rövid volt, mint a korábbi (ez Harry hibája). A kesztyűket megtartottam, mert az idő elteltével megszerettem őket.

Mikor kiléptem a fürdőszobából, láttam Harryt, ahogy mogorva tekintettel néz rám. "Ne nézz így rám." figyelmeztettem, mire kuncogva megrázta a fejét. 

"Túl sok időt vettél igénybe." mondta, mitől szemeimet forgattam. 

"Talán tíz percig voltam ott." vállat rántott.

"Hosszabbnak tűnt." motyogta és én felnevettem.

"Gyere, menjünk. Beszéltél már Niallel vagy Louissal ma reggel?" kérdésemre bólintott. 

"Igen, mindenkit összeszedtek. Mindenki a hajón várakozik ránk." mondta vidáman.

"Ezt mondhattad volna!" kiáltottam fel elkerekedett szemekkel, s felkapva a kicsi táskámat az ajtó felé rohantam, közben hallottam nevetését.

"Nos én szólni akartam, de túlságosan elfoglalt voltál a fürdőszobában." viccelődött. 

"Hogyne." motyogtam, mitől ő önelégülten elvigyorodott.

"Induljunk Bella. Be szeretném mutatni az új menyasszonyomat a legénységnek." mondta kezébe véve a kezemet, amit felemelt szájához és egy puha csókot hintett rá.

Elmosolyodtam, s kissé elpirulva sétáltam ki a fogadóból. Alaposan körbenéztem, hogy biztosra vegyem, hogy senki sem követ minket. Az emberek még mindig furcsán méregettek minket, de próbáltam figyelmen kívül hagyni őket. Ha mindenki látná rajtam, hogy próbálok óvatos lenni, nyilvánvaló lenne számukra, hogy a kormány vadászik ránk. 

Gondok nélkül kijutottunk a városból, csak néhány bunkó ember nézett minket gyanús tekintettel, de semmi olyan nem történt, ami felhívta volna ránk a figyelmet. Mikor elértünk a kikötőkhöz, minden szerencsénk elhagyott minket. 

Katonák sorakoztak a dokkokon és figyelték a gyanús dolgokat. Harry az orra alatt szitkozódott, én pedig a homlokomat ráncoltam. "Nem fogunk tudni feljutni a hajóra, ha ennyi ember szinte őrzi a hajót." suttogtam neki, miközben tovább sétáltunk. 

"Készülj fel a harcra, csak a biztonság kedvéért. Ha közelebb érünk, megpróbálom Louis figyelmét felhívni ránk." motyogta és én bólintottam, miszerint megértettem. 

"Csináljuk meg." motyogtam, mire Harry felkuncogott és így sétáltunk egyre közelebb és közelebb a dokkokhoz.

Mikor megpillantottuk a Belladonnát, az utunkat afelé irányítottuk, reménykedve hogy mindenféle konfliktust el tudunk kerülni a tisztekkel. Már közel voltunk a hajóhoz, amikor egy hangos kiáltás megállított minket.

"Hé, ti! Maradjatok ott, ahol vagytok!" mindketten hátrafordultunk, hogy láthassuk a termetes embert, aki a kardjával közelít felénk. Felsóhajtottam, pedig már olyan közel voltunk. "Meg kell vizsgálnunk a személyazonosságotokat, mielőtt elhajóztok." mondta durván, mitől Harry elvigyorodott. 

"Menjen csak." szólt oda, a katona kikerekedett szemekkel nézett ránk. 

"Ti vagytok a keresett bűnözők!" mutatott rám, én pedig előkapva a kardomat a torkához emeltem.

"Na és? Elmegyünk, szóval nem kell többet velünk foglalkoznod. Hagyj minket elmenni." mondtam, Harry még mindig kuncogott.

"Bölcs döntés lenne, ha hallgatnál rá, barátom." mondta vidáman, a katona nagyot nyelt.

"Nem engedhetlek el. Mindkettőtöknek börtönben a helye." mondta remegve, mielőtt előhúzta kardját és elütötte az enyémet. "Őrök! Őrök! Ide!" kiáltotta, de Harry gyorsan leszúrta őt a kardjával, amitől az őr a dokkra esett, onnan pedig a vízbe egy hangos csobbanással, a többi őr pedig felénk rohant.

"Remek." motyogtam, magam előtt tartva a kardomat, miközben Harry felsóhajtott. 

"Hát ez szépen sült el. Louis!" kiáltott, mire az emlegetett a hajó korlátjához rohant és onnan nézett le ránk. Látta, amint az őrök felénk rohannak, és én és Harry harcolni kényszerülünk.

"Kezd el mozgatni a hajót! Elmegyünk, most!" kiáltotta túl a hangzavart Harry, Louis pedig összezavarodva, de tehetetlenül bólintott. 

"Igenis kapitány!" kiáltott vissza és eltűnt, de tudtam, hogy máris Harry parancsát teljesíti. Az egyik őrt sípcsonton rúgtam, majd megfordulva megvágtam egy másik karját. 

"Harry, ajánlom, hogy legyen egy jó terved!" kiabáltam hátrálva, amíg neki nem ütköztem a hátának, így hallottam őt kuncogni, ma már ezredjére. 

"Természetesen. Feltartóztatjuk őket, amíg csak lehet, aztán felugrunk a hajóra és lelépünk. Amint a hajó elkezdi felhúzni a hidat, rohannunk kell." mondta egy önelégült mosollyal az arcán.

"Fergeteges ötlet." mondtam szarkasztikusan, miközben tovább intéztem el az elém akadó őröket, hogy feltartóztassuk őket minél tovább. Alig tudtam kivédeni egy kardsuhintást épp a fejem mellett, de sikeresen felsértettem a karját, amitől általában elhajítják a kardjukat. A hajó mozogni kezdett, Harry pedig miután elintézett még egy őrt, megragadta a szabad kezemet. 

"Gyerünk." mondta utoljára kivédve egy csapást, majd rohanni kezdtünk a dokk végéig, amitől a hajó már legalább másfél méterre volt. Az őrök közvetlen mögöttünk voltak és egymásnak kiabáltak, hogy kapjanak el minket, de mi tovább rohantunk. 

Harry megfogta a kezemet és úgy ugrottunk el mind a ketten a dokk végéről, s sikeresen megkapaszkodtunk a hajó hídjának legvégében, ami más esetben arra szolgál, hogy felmehessünk a hajóra. Harry egyik lába megcsúszott és majdnem leesett, de elkaptam a karját és minden erőmet beleadva visszahúztam őt, fogaimat összeszorítva. "Köszönöm." mondta lihegve, amitől elmosolyodtam.

Megfordultunk, hogy láthassuk amint az őrök dühösen merednek ránk, Harry felnevetett. "Sokáig emlékezzetek erre a napra. Sosem fogtok ilyen könnyedén elkapni minket, ilyen emberek, mint ti sosem fognak tudni csapdába ejteni minket." mondta, mitől csak még gorombábban néztek utánunk.

Vissza felmásztunk a hajóra, ahol mindenki megtapsolt minket, hogy biztonságban megcsináltuk. Louis lesietett a tatról és hátba veregette Harryt. "Hova menjünk most, kapitány?" kérdezte, Harry pedig vigyorogva nézett a legénységére.

"Bárhova is megyünk, az nem Franciaország és Spanyolország lesz." mondta, mire mindenki nevetni kezdett.

"Biztosan nem." ráztam meg a fejemet. "Nem szeretnél valamit bejelenteni, Harry?" viccelődtem vele.

Megvárta, amíg mindenki ránk figyel és közelebb húzott magához. "Bella és én hivatalosan is eljegyeztük egymást." szavaira a legénység boldogan ujjongani kezdett. "Nos, úgy látszik túl vagyunk a nehezén." motyogta.

"Úgy tűnik." mondtam, míg ő karját átdobta vállamon és arcomra nyomott egy puszit.

"Nem hiszem, hogy bármi is tönkretehetne minket."