49. fejezet

163 28 4
                                    

Isabella szemszöge:

Harry végre kellően lenyugodott ahhoz, hogy levegyék róla a köteleket, miután beszéltem vele. Habár tudtam, hogy nem magamnak köszönhetem a fejleményeket.

Furcsa módon nagyon csendes volt, ha beszéltek hozzá is csak szavakkal válaszolt, akkor is dühösen. Mindannyian aggódtunk érte, kivéve Shaylát. Ő sokkal inkább haragudott rá a történtek miatt.

Amint először meglátta, felpofozta, Louisnak kellett őt visszafognia, Niallnek pedig az egyre dühösebb Harryt. Az egész palota a kettejük kiabálásától zengett, amíg szét nem választottuk őket.

Shayla dühös volt Harryre, mert a saját érzésein kívül nem látott tovább és senki más szenvedése nem érdekelte maga körül.

"Valaki mássá kezd változni, Bella! Ez elfogadhatatlan!" dühöngött Shayla, amire csak annyit tudtam mondani, hogy egy nap biztosan megtalálja magát újra. Élt bennem a remény, hogy tisztán fog látni, amint legyőzi a benne viaskodó dühöt és szomort.

Csak sok időbe fog telni.

Aznap reggel minden nyugodtabbnak tűnt, persze Harry számára nem volt engedélyezve, hogy az édesanyám közelébe menjen. Kivétel nélkül kitiltották az orvosi szobákból. Szóval csak egyik szobából a másikba sétálgatott, s majdnem minden ablaknál megállt, hogy a tengert fürkéssze. Tudtam, hogy el akar menni, újra el akar hajózni, de nem tudtam, hogy jó ötlet lenne-e ez most.

"Bella?" érintette meg óvatosan a karomat Shayla. 

"Igen?" 

"Sajnálom, hogy olyan mérges voltam ma. De ilyennek látni őt annyira irritál, és mielőtt gondolkodhattam volna, már kiabáltam." kért bocsánatot, de én csak mosolyogtam.

"Minden rendben, Shayla. Megértem, hogy dühös vagy. Én is az voltam, mikor kiabáltam vele tegnap. Ráadásul fel is pofoztam." kuncogtam.

"Talán beleverünk egy kis észt." viccelődött Shayla. "Nekem elmondtad, mi történt... neki miért nem mondod el?" 

"Mit mondjak el neki?"

"Hogy mi történt a hajón? Mindent, amit az apja mondott neked?" 

Az ablak felé fordultam. "Nos, nem mondtam el neki, mert nem hiszem, hogy érdekelné. A jelenlegi helyzetében az én helyzetem érdekli őt a legkevésbé. Ha elmondanám neki, csak minden rosszabb lenne." motyogtam.

"Ennél már semmi sem lehet rosszabb, Bella. Már így is a tenger fenekén hever." utalt Harryre.

"Szóval ez a helyzet.." sóhajtottam. "Nem hiszem." 

"Szerinted Harry tud ennél rosszabb is lenni?" kérdezte Shayla elkerekedett szemekkel.

"Bizonyára." motyogtam.

"Ettől tartottam." ismerte be. 

"Úgy tűnik bármit teszünk érte, több hátránya van, mint haszna. Talán cak hagynunk kellene, hogy ő csillapítsa le magát." mondtam legyőzötten.

"Ne is gondolj erre! Ha ráhagyunk mindent, sosem fogja abbahagyni! Mindenképpen rosszabb lesz, ha nem teszünk valamit." vállat rántottam.

"Mit kellene tennünk? Már mindent megpróbáltunk. Kedvesek voltunk vele, felajánlottuk a segítségünk, kikötöztük, kiabáltunk vele... mi mást tehetnénk, amivel nem dühítjük fel még ennél is jobban? Ha kényszerítjük, hogy nyugodjon le csak még inkább őrjöngeni fog." kicsit elragadtattam magam, utolsó mondataimat már szinte kiabálva róttam le. "Sajnálom. Nem akartam kiabálni veled." 

A Belladonna » h.s. | magyar fordításUnde poveștirile trăiesc. Descoperă acum