A Belladonna » h.s. | magyar fordítás

4. fejezet

Isabella szemszöge:

Erősen figyeltem Duke mozdulatait, kezeimmel erősen szorítottam kardomat. "Honnan tudod a nevemet?" kérdeztem, amitől önelégült vigyora csak még nagyobb lett, miközben lenézett rám. 

"Oh, nem is tudtad?" kérdezte szórakozottan, míg én összeszorítottam fogaimat.

"Ha tudnám, szerinted pazarolnám rád az időmet?" erre elkezdett nevetni, aztán fejét megrázva gonoszan nézett vissza rám.

"Drake-nek igaza volt." mondta.

"Mi?" kérdeztem teljesen meglepetten kérdése miatt. Miben lehetett Drake-nek igaza? Igaza volt miben? Nem lehet! Halott. Drake halott!

Duke kihasználta az időt, amíg hezitáltam és felém indította kardját, de még épp időben emeltem oda én is az enyémet. Mosolyogva nézett le rám, ereje sokkal több volt, mint amire számítottam. A kezeim remegtek és összeszorítottam fogaimat, hogy egy erőben tudjak vele lenni.

Megfogta az egyik kezemet, s a hirtelen ért meglepetés miatt hamarabb lefogta a másik kezemet is, mielőtt megtámadhattam volna kardommal. Megrémülve néztem fel rá, de ő még mindig mosolygott. Az irgalmasságán múlott minden, szorítása túl erős volt számomra.

Duke felfelé kezdett húzni a lépcsőn, de próbáltam küzdeni ellene.

"Fel foglak világosítani, kicsi lány." motyogta és levágott a padlóra, a fájdalomtól felszisszentem. 

Nagy nehezen térdeimre álltam és felnéztem Duke-ra, aki egészen felém tornyosult. Félelmet éreztem a szívemben, tekintete borzalmas volt, mint Drake-é. 

"Kelj fel, Bella." mondta és térdével erősen a gyomromba rúgott. A fájdalom érzésétől felkiáltottam és távolabb húztam a testem tőle. Megpróbáltam felállni, a levegőt kapkodtam. Tántorogva felálltam és kardomat magam elé emeltem, de Duke csak nevetett.

"Ez a beszéd, Bella! Küzdj csak addig, amíg semmi esélyed sem lesz a nyerésre!" tévedtem, ő nem olyan mint Drake, nála sokkal rosszabb.

Nagy levegőt véve próbáltam figyelmen kívül hagyni a fájdalmat és Duke-ra koncentrálni. Nem hagyhatom, hogy azt higgye megfélemlített engem, akkor még nagyobb késztetést érezne arra, hogy bántson engem. Erősebben szorítottam a kardomat és bosszúsan figyeltem Duke-ot.

"Mit értettél az alatt, hogy Drake-nek igaza volt? Ő halott! Halott, már évek óta." kiabáltam. Hasát fogva és fejét hátravetve nevetni kezdett, pedig csak egy kérdést tettem neki fel.

Dühösen rohantam felé és majdnem megsebeztem, de kardját felemelte és könnyedén kivédte támadásomat. Tekintetét rám vezette, ami miatt szívem újra gyorsan vert.

"Nem szép dolog másokat megtámadni akkor, mikor nem számítanak rá, Bella." lökött hátra, de következő támadását sikeresen kivédtem. Kezeim ismét remegtek erejétől, kék szemeitől kirázott a hideg. 

Lábát ismét felém emelte, de megpróbáltam kivédeni a karommal, de ugyanekkor belém döfött a kardjával. Hátráltam és lenéztem az oldalamra, ahonnan vér kezdett szivárogni. Szabad kezemet rászorítottam és újra felnéztem Duke-ra.

"Már tudom, hogy miért kedvelt téged, Bella. Egy igazi harcos vagy. De néha azok, akik nem figyelnek másokra nem érdemlik meg, hogy éljenek. Örülök, hogy nem ölt meg téged, mert így megtehetem én." hangjától kirázott a hideg, ezt pedig ő is észrevette és nevetni kezdett.

"Érzed, ugye Bella? A régi félelmet, amit Drake miatt éreztél. Én ennél sokkal rosszabb vagyok. Miért nem engeded vissza az érzést, Bella? Nem jött még el az idő, hogy visszahívd a régi érzéseidet? Már túl régóta rejtegeted őket." vigyorgott, a testem remegni kezdett és ismét elárasztotta a félelem.