A Belladonna » h.s. | magyar fordítás

16. fejezet

Sziasztok! Rettenetesen sajnálom, hogy ilyen sokáig nem volt rész, de költöztünk a családommal és azt se tudtam hol vagyok, valamint egy ideig beteg is voltam, de most már sikeresen visszatértem. Sajnos az iskola miatt továbbra sem tudok sűrűn részeket hozni, de minden tőlem telhetőt meg fogok tenni. Remélem ez a rész is elnyeri majd a tetszéseteket, jó olvasást! 

"Egy gyerek is lehet áldozat." - Harry

Isabella szemszöge:

A karomban lévő égető fájdalom ellenére, levert voltam az elvesztett emberek miatt. Ritka, hogy harc közben elvesztünk embereket, ha mégis, akkor csak egyet vagy kettőt... de sosem tízet.

Lehunyt szemekkel dőltem a korlátnak a jó karommal, a másikat óvatosan tartottam magam mellett. Egy kéz siklott a vállamra, amitől szemeim kipattantak. Shayla állt mellettem és szomorúan mosolygott rám.

"Harry elmondta a dolgokat az emberekkel kapcsolatban. Nagyon sajnálom Bella, de te sem gondolhatod, hogy ez a te hibád." dőlt mellettem a korlátnak és egy vigyor szökött arcára. "Mindannyian tudjuk, hogy miért harcolunk. Ha akármelyik legénységtag levelet kapna a szüleiről, te is harcolnál értük, nem igaz?" kérdésére bólintottam. "Ugyanolyan lenne, Bella. Nem érdekli őket mi történt velük, az édesanyádat szerették volna visszaszerezni. Mind boldogok, amiért neked sikerült." mondta.

Halványan elmosolyodtam. "Köszönöm Shayla." motyogtam, amitől a vigyora csak szélesebb lett.

"Mit mondhatnék? Könnyen felvidítom az embereket." viccelődött.

"Igen, az vagy." értettem egyet nevetve.

"Mit gondolsz, mit fog mondani az orvos?" kérdezte a szétroncsolt kezemre mutatva, amiből még mindig szivárgott a vér, de a kötszertől nem terített be mindent.

"Nem tudom. Félek, hogy többé már nem leszek képes mozgatni." motyogtam.

"Ne legyél ilyen negatív már az elején! Pokoli harcot vívtál és ez egy hatásos harci seb. Látom, hogy mennyire makacs vagy Bella. Embereket intéztél el azért, hogy ne álljanak az utadba, és miután megsérültél, tovább harcoltál." szavaitól elmosolyodtam. "Nem adhatod már most fel, amikor azt sem tudod mi lesz a vége. Ez nem hozzád valóként hangzik. Ha elég makacs vagy ahhoz, hogy kibírj minden napot Harry mellett, akkor ez ahhoz képest csak egy apróság lesz." mondta vihogva.

"Igazad van, az nem én lennék. Majd' leszakad a karom, de inkább mozgatni próbálom, minthogy pihentessem." nevettem, mire Shayla rám kacsintott. 

"Ez már jobban hangzik!" vidult fel.

"Tudod Shayla, nem is vagy olyan rossz társaság. Örülök, hogy itt vagy."

"Én köszönöm, hogy így alakultak a dolgok. Mikor megérkeztem, azt hitted próbálok majd nyomulni Harryre?" kérdezte.

Félénken rámosolyogtam. "Átfutott az agyamon. De nem hiszem, hogy megtennéd."

"Remek. Örülök, hogy már nem gondolod így." viccelődött.

"Mellesleg, úgy látom kedveled Louist, nemde?" megforgatta a szemeit.

"És én azt hittem diszkrét az ügy. Nos, ez a terv romokban van." mondta gúnyosan. "Igen, Louis helyes srác. De kétlem, hogy bármi is kisül ebből. Elővigyázatosnak tűnik, én pedig rendben vagyok ezzel. Amúgy sem vagyok oda a csöpögős romantikáért."

"Nem olyan rossz, amilyennek látszik." mondtam, de megforgatta szemeit.

"Igen, ha találsz magadnak egy tökéletes 'egyszer az életben' esélyt, mint te és Harry. Inkább szerencsésnek kell lenned." mondta önelégülten.