A Belladonna » h.s. | magyar fordítás

20. fejezet

"A fájdalmas rész, hogy nem tudod biztonságban tartani a lányt, aki okot ad az életre." - Harry

Isabella szemszöge:

Megdöbbenve néztem Harryre, aki zavarában elpirult, s oldalra fordította fejét. "Holnap?" kérdeztem, Edward egy mosollyal az arcán sétált oda hozzánk. 

"Úgy gondoltam, ha már itt vagytok, ez is megeshetne. Már eljegyzett, szóval miért ne?"

"Azt hittem hosszabb eljegyzés lesz." viccelődtem, amin Harry elvigyorodott.

"Úgy látszik hamarabb összekötnek bennünket, mint gondoltuk." szórakozott.

"De nincs ruhám se semmi másom. Nem teljesen terveztük ezt." motyogtam, de ekkor Phillipa is megjelent egy nagy mosollyal.

"Ne aggódj, majd én mindenről gondoskodom. Majd ma gondolkozunk róla és megnézzük holnapra hogy működik. Van valaki, akit szeretnél meghívni?" kérdezte, de én vállat rántottam.

"Nem igazán. Évek óta nem láttam senkit, nem hiszem hogy emlékeznek rám." magyaráztam.

"Nos, kit szerenél hogy a tanud legyen?" kérdezte, én pedig egy kis mosollyal Shayla felé fordultam.

"Megtennéd?" kérdeztem, mire elkerekedett szemekkel bámult rám.

"Én?" kérdezett vissza.

Bólintottam. "Megbízom benned." szavaimon elmosolyodott és felkuncogott.

"Miért is ne? Legalább végre lesz egy alkalom, ahova kiöltözöm." viccelődött.

Újra Phillipa felé fordultam. "De szeretném, ha te is itt lennél. Valamint az édesanyám, ha lehet." bólintott. 

"Nagyon jó. Gyere velem kedvesem, sok mindent meg kell beszélnünk." elindultunk, de még egyszer megtoppant és hátranézett válla felett.

"Harry, te nem jöhetsz velünk. Nem láthatod őt, csak az oltárnál. Ne gyere utánunk és ne leskelődj." figyelmeztette, Harrynek a szája is tátva maradt.

"Ne szomorkodj." nevettem, mire csak szemeit forgatta. "Nem lesz olyan hosszú. Csak egy nap." 

Felsóhajtott. "Jól van, jól van." morogta és Edward felé fordult, aki szintén rajta nevetett. 

"Edward majd gondoskodik róla." mondta Phillipa és én bólintottam, anya és Shayla követtek minket egy hatalmas szobába.

"Szóval mi alapján jött szóba ez az egész?" kérdeztem.

"Edward javasolta először. Azt mondta kihívtak benneteket, úgyhogy nem húzhatjátok el. Azt mondta a legjobb, ha minél hamarabb összeházasodtok, amíg még megtehetitek." motyogta és én lehajtottam a fejemet. "Azt szeretnénk, ha mindketten minél tovább boldogak lehetnétek." suttogta, lehunyva szemeimet lassan kezdtem felfogni a dolgokat. Keresett kalózok vagyunk, akiket egy másik kalóz kihívott... a szerencse nem volt velünk. Igazuk van a dolgokban, de ugyanakkor várni szerettem volna, hogy legyőzhessük ezeket az embereket.

Kinyitottam a szemeim és felnéztem, láttam aggódó tekinteteiket. Enyhén elmosolyodva bólintottam egyet. "Köszönöm nektek mindezt. Nagyra értékelem. De én és Harry még sokáig boldogok leszünk, főleg ha ezen az egészen túllendülünk." Shayla vigyorogva rázta a fejét rajtam.

"Te és az optimizmusod." viccelődött. Anya csak elmosolyodott és gyengéden simogatta a hátamat. 

"Amíg hiszel benne, addig sikerülni fog." tette hozzá.

"Csodállak téged Isabella. Az erőd nem mindennapi." taglalta Phillipa, én pedig felnevettem és kínosan a nyakamat masszíroztam.

"Köszönöm." mondtam félénken.