A Belladonna » h.s. | magyar fordítás

7. fejezet

Isabella szemszöge:

Harry oda-vissza sétálgatott, megemésztve, amit hallott. "Biztos vagy ebben?" kérdezte és én bólintottam. 

"Duke úgy látszott, az igazat mondja. Nem hinném, hogy hazudott volna." Harry szitkozódott.

"Nagy vita lesz ebből." motyogta és megfogta a kezemet, hogy kihúzzon maga után a fedélzetre. A kormánykerékhez vezetett, ahol Louis irányított minket. 

"Tervváltozás, Louis. Franciaországba megyünk." mondta Harry, Louis zavarodva nézett rá, de bólintott. 

"Igenis, kapitány. Tulajdonképpen Franciaország közelebb van hozzánk, szóval akár ma este már ott is lehetünk." válaszolta és Harry bólintott.

Harry a korláthoz sétált, nem fogadta ezt a dolgot túl jól. Bármit megtennék azért, hogy most a fejébe láthassak. 

"Bella, mi folyik itt?" suttogta a fülembe Louis, s felsóhajtottam. 

"Spanyolországban díjat tűztek ki Harry fejéért. De ezt ne mondd el senkinek, kérlek. Ne addig, amíg nem ő mondja el." Louis szemei elkerekedtek.

"Mi?" kérdezte.

"Később elmagyarázom, de most Franciaországba kell mennünk." bólintott és irányt váltott az iránytű és a térkép segítségével. Harry mellé sétáltam, hozzá hasonlóan a tengert figyeltem. 

"Már értem miért vagy itt olyan sokat. A látvány elfeledteti veled a dolgokat, ugye?" motyogta.

"Nyugtató." mondtam, Harry felsóhajtott.

"Annyi ember közül sosem gondoltam volna pont Drake-re, hogy herceg. Vagy Duke-ra. Mindketten rohadékok és őszintén borzalmas emberek." mondta mérgesen, erősen próbáltam visszafojtani nevetésemet, ami keserűsége miatt kívánkozott ki belőlem.

"Ez igaz." értettem egyet. 

"Ki gondolta volna?" mosolygott.

"De most hogy díj van a fejedért, nagyon óvatosnak kell lennünk." mondtam és Harry felsóhajtott.

"Nem gondoltam volna, hogy ez ennyire rossz lesz, de ezek szerint tévedtem." mondta.

"Nem akarok kockáztatni, Harry. Túl fontos vagy nekem ahhoz, hogy kis dologként kezeljem ezt az egészet." karjait körém fonta és egy ölelésbe húzott.

"Értékelem. Ígérem, hogy biztonságban leszünk. Franciaországba megyünk, nem lehet olyan rossz, nem? Spanyolország és Franciaország között egyébként is gazdasági kapcsolatokon kívül semmilyen szövetség nincs." mondta, mire én bólintottam.

"Szóval ha odaérünk, mindössze megjavítjuk a hajónkat és feltöltjük a készleteket, majd elmegyünk?" kérdeztem.

"Igen, azt hiszem." mondta, elhúzódva ujjait végigfuttatta hajtincsei közt. "Elég nehéz ezt feldolgozni. Nem is gondolkodtam azon, hogy kik ők, mielőtt megöltem őket. Mindig arra koncentráltam, hogy eljussak hozzád." motyogta.

"Sajnálom Harry. Azt hiszem ez részben az én hibám. Ha jobban tudnék harcolni, akkor Duke ellen is nyerhettem volna. Ha képes lettem volna rá, nem kellett volna egyiküket sem megölnöd." mondtam lehajtva a fejemet. Egyre mélyebben belegondolva még inkább magamat hibáztattam. 

"Hé, ne így gondolkozz." tette kezeit vállamra. "Bella, alig tudtál harcolni, mikor Drake foglyul ejtett téged. Duke profikkal gyakorolt évekig. Ez egyáltalán nem a te hibád, Bella. Mindig lesznek emberek, akik erősebbek nálad, ezért van szükséged valakire, aki segít. Én mindig segíteni fogok neked, Bella. Én sosem foglak magadra hagyni téged." felsóhajtottam.

"De Harry, nem ez a lényeg. Tudom, hogy vannak nálam erősebbek és értékelem, hogy itt vagy nekem, hogy segíts, de nem akarok ennyire tehetetlen lenni. Nem akarom, hogy folyamatosan miattam kelljen aggódnod. Tehetnék valamit érte és akkor nem kerülnénk ilyen helyzetbe." hadartam idegesen.

"Bella, nem minden a te hibád. Néhány dolog akkor is megtörténik, ha akarod, ha nem. Igen, ez egy probléma, de semmi olyan, amit ne tudnánk átvészelni. Végi tudjuk ezt csinálni, s egy nap már csak egy rossz álomként fogunk emlékezni rá."

"Akkor is, bárcsak tehetnék valamit. Utálom ezt. Utálom ezt az érzést, Harry." kezét arcomra vezette.

"Nem kell semmit tenned Bella. Jó vagy úgy, ahogy vagy. Tudom, hogy utálod az érzést, de rendben lesz. Ígérem nem fogsz sokáig így érezni. Kimászunk ebből is, oké?" elmosolyodtam, maradék gondolatomat megtartottam magamnak.

Még annyi mindent tudtam volna mondani neki, de a válasza úgyis az lett volna, hogy minden rendben lesz. Ő nem érti az érzéseimet, neki sosem volt szüksége senkire, hogy megmentse őt egy harc közben. Ő nem okozott másnak balszerencsét. Mindent, amit érzek ő most nem tudja megérteni. Sosem volt senki, aki erősebb volt nála, sosem kellett féltenie az életét. Ő mindig annyira erős és biztos, magabiztos a képességeiben és tudja, hogy győzni fog. 

Harry magamra hagyott a gondolataimmal, hogy beszélhessen Louissal arról, hol fogunk kikötni Franciaországban. Végignéztem a tengeren, azon gondolkoztam, mi van meg Harrynek, ami nekem nincs. Én is ennyire magabiztos akarok lenni. Nem akarok tőle függni.

Erős akarok lenni. 

Sziasztok! Sajnálom, hogy már megint ilyen sokat kellett várni az új részre, de jövőhéten már tényleg laza lesz a suli is és utána a nyári szünet már csak ránk vár, szóval ígérem bele fogok húzni a fordításba. Addig is tovább biztatlak benneteket, hogy nézzetek bele a másik munkámba is, ami a 19. századi Amerikában játszódik. 'Ardent' címmel megtaláljátok a munkáim között. Köszönöm, hogy ennyire türelmesek vagytok!