A Belladonna » h.s. | magyar fordítás

42. fejezet

Isabella szemszöge:

Ledöbbenten ültem a homokban.

"Liam! Zayn!" tértem magamhoz és a robbanás helyszínére rohantam. A testem remegett, szemeim pedig elkerekedtek, mikor megláttam a két mozdulatlan, véres testet a homokban.

"Liam? Zayn?" pityeredtem el és a homokba térdeltem. "Gyerünk. Keljetek fel." ráztam meg mindkettejük vállát óvatosan. "Keljetek fel!!" zokogtam, közben elhúztam véres kezeimet. A testük kismillió vágással és égéssel volt tele.

Esélyük sem volt...

"Ne!" nem akartam elhinni a történteket, dühösen ütlegeltem a földet ökleimmel.

Kétségbeesetten próbáltam megtalálni Harryt a tekintetemmel. A másik kalóz mellett állt, mindkettejük arcán döbbentség és borzalom ült. Egyikük sem mozdult meg.

"Harry, segíts!" nem tudtam mit tehetnék. Ezzel Harryt kizökkentettem a döbbenetből. A kalóz megállás nélkül sajnálkozott és a bocsánatunkért esedezett, és csak a reflexeinek köszönhette, hogy Harry nem vágta le a fejét azonnal a kardjával.

"Esküszöm mondtam, hogy ne tegyék! Esküszöm! K-kérlek. Hinned kell nekem." mondta kétségbeesetten, Harry pedig megelégelve a próbálkozásait hozzám rohant végre.

"Ez... ez nem lehet." suttogta. Kétség sem volt afelől, hogy két barátunkat is elveszítettük. "Nem lehet!" térdelt mellém Harry kiabálva. "Nem halhattok meg!" úgy könyörgött, mint egy elveszett kisgyerek. "Kérlek! Kérlek, ébredjetek fel. Liam! Zayn!" kiabálta majd körülnézett, a legénység többi tagja gyötrelmes arccal figyelt minket.

"Louis, Shayla? Niall? Csináljatok valamit!" Shayla remegő ajkakkal megrázta a fejét, közben nagyot nyelt. "Kérlek!" könyörgött Harry.

"Nincs mit tenni." mondta Shayla.

Percekig csak sírtunk, nem tudtam még ezt is megemészteni a korábbi történtek után. Harry a darabjaira hullott.

"Hé... mennünk kell." suttogta Shayla, kezét Harry vállára téve. "Mennünk kell." Harry lerázta magáról a kezét és dühösen felpattant. Szemei vörösek voltak, úgy nézett ki, mint aki perceken belül összedől.

"Hogy mehetnénk el? Hogy mehetnénk el egy ilyen katasztrófa után? A legénységünk legjava meghalt! Kettő a legjobb barátaim közül halott, és mindemellett elveszítettem az apámat is! Hogy.. hogy kérhetsz arra, hogy menjünk?"

Louis könnyes arccal közelebb cammogott hozzánk. "Vissza kell vinnünk őket Angliába, ahova tartoznak." motyogta.

"Mire vártok ezek után? Egyezséget kötöttünk!" morogta.

"Sajnálom. Mondtam, hogy ne tüzeljenek, de nem hallgattak rám. Tudom, hogy a bocsánatkérésem nem kárpótol titeket egy ilyen tragédia után." Harry összeszorította a fogait.

"A fenébe!" suttogta Harry.

Néhány pillanatra lehunytam a szemeim, mielőtt megszólaltam. "Nem adjuk meg az ígért aranyat." vágtam közbe.

"Tisztában vagyok vele." értett egyet a kalóz, Harry dühösen nézett rám.

"Ne beszélj helyettem!" kiáltott rám.

"Bella csak segíteni próbál, Harry." szólt közbe Shayla, de Harry rá is bosszúsan nézett.

"Nem érdekel mit próbál tenni! Nem érdemli meg, hogy bármit is tegyen!" ajkaim remegni kezdtek szavai hallatán.

"Találnod kell egy helyet, ahol megnyugodhatsz, Harry." mondta Niall.

"Megnyugodni?? Hogy nyugodhatnék meg ezek után?" kiabált tovább, de inkább nem szóltam semmit, jelenleg minden szavammal idegesíteném.

"Harry, tudom hogy ez nehéz neked, de észnél kell lenned!" szidta le Shayla. "Nem csinálhatod ezt magaddal még egyszer! Szedd össze magad!" ezúttal Harry végre elhallgatott.

"Jól van." motyogta. "Menjetek a hajóra. Vigyétek őket magatokkal." mondta halkan. Louis és Niall sérüléseik ellenére azonnal teljesítették a parancsát.

"Mi legyen a többi elesettel?" érdeklődött Shayla.

"Maradnak. Nem érdekel." morogta és a hajó felé viharzott, hátrahagyva kettőnket.

"Bella, mi történt?" kérdezte. Nem mondhatom el neki most... lehetetlennek tartottam, hogy annyit beszéljek sírás nélkül.

"Képtelen vagyok most mesélni." mondtam őszintén. Shayla megértően bólintott.

Az ellenfélt képviselő kalóz közelebb lépett hozzánk. "Sajnálom a veszteségeteket. Nem egyszerű kalózok voltak. A legjobb barátai, ugye?" mindketten szomorúan bólintottunk. "Néhány hónap múlva kapcsolatba lépek veletek." tette hozzá.

"Küldj egy levelet egy angliai kikötőbe, biztosan az egyiknél leszünk. Nem hiszem, hogy a közeljövőben elhajózunk. Majd keresünk egy helyet, ahol találkozhatunk." a kalóz bólintott és elsétált.

Shayla és én is a hajóra mentünk. Túl sok rossz dolog történt velünk és nem tudtam, hogy tehetném őket jobbá.

A legénység megmaradt tagjai előkészültek az elhajózáshoz. Üresnek éreztem magam így, hogy alig voltunk a hajón. Mindössze két lepedővel takart test volt a hajón, mindenki más a parton maradt.

Miért történt mindez? Miért velünk?

Némán a szobámba mentem, de megtorpantam mikor megláttam Harryt odabent a falra meredni. "Harry?" szólítottam meg halkan, abban a pillanatban annyira elszigeteltnek és távolinak tűnt.

"Harry, kérlek hallgass meg, én..." kezdtem bele, de felállt és majdnem fellökve engem, egyedül hagyott a kapitány részlegében. Arcomat a kezeim közé temettem és anélkül, hogy visszafogtam volna magam, siratni kezdtem az elveszített barátaimat, a legénységet, és legfőképp...

Az elveszített férjemet.