A Belladonna » h.s. | magyar fordítás

24. fejezet

"A törődés is lehet rideg." - Harry

Isabella szemszöge:

Amióta elhagytuk Angliát, az idő elképesztően gyorsan telt. Már egy hete elindultunk, de még mindig nem értük el a szigetet, ahova Harry akart menni. Még mindig kissé távolságtartó, de megértem.

Csak remélem nem hagyja, hogy ez összeroppantsa őt.

Louis és Shayla feltűnően közel kerültek egymáshoz, ami gyakran mosolyt csalt az arcomra. Már nagyon szerettem volna vele beszélgetni Louisról négyszemközt, de még nem volt rá lehetőségem.

Már alkonyodott, a tenger nyugodt volt és a nap utolsó sugarai visszaverődtek a felszínéről. Harry és Niall a térképet nézegetve beszélgettek valamiről, de nem tudtam kivenni miről. A korlátnak dőlve egy picit felsóhajtottam és néztem, ahogy a legtöbben készülődnek az estéhez. 

A szél egy kicsit hűvös volt, a mai este hidegebb is lesz, mint a többi. Szerencsére voltak takaróink.

Harry odasétált hozzám, amitől elmosolyodtam. Ő is viszonozta ezt, mielőtt közelebb lépve eltűrte az arcom elé lógó hajtincseimet.

"Sosem változol, igaz? Még mindig a korlát mellett." motyogta.

Kuncogva bólintottam. "Ez olyasvalami amit sosem unok meg. Bárhol járunk, mindig más. Egy új hely, egy új kilátás." mosolyogtam, ő pedig kezébe vette enyémet.

"Tudod, mielőtt összeházasodtunk a templomban, a naplementében képzeltem el az esküvőnket a vizen. Tudtam, hogy az a kedvenc látványod." szeretetteljesen néztem fel rá, a szívem megmelengette nagylelkűsége.

"Köszönöm Harry. Örülök, hogy összeházasodtunk." suttogtam, majd lábujjhegyre állva egy puszit nyomtam ajkaira. 

"Mrs. Styles. Könnyen hozzá tudok szokni, hogy így hívjalak." vigyorgott.

"Maradjunk csak a Bellánál." kacsintottam mosolyogva, amin felnevetett. A történtek óta nem nevetett, szüksége volt már rá.

"Köszönöm." mondta csendesen, de én értetlenül néztem rá, nem tudtam mire gondol. 

"Huh?" kérdeztem vissza, Harry egy szomorú mosolyt küldött felém.

"A földön tartottál Bella. Megőrizted a józan eszemet ez alatt az egész idő alatt és... nem engedted, hogy összetörjek." mondta, testem megremegett, mielőtt köré fontam karjaimat és mellkasába rejtettem arcomat.

"Harry, sosem fogom hagyni, hogy összetörj. Te erősebb vagy ennél. Utálom mikor szomorú vagy, vagy ha dühös vagy. Annyira utálom, olykor bármit megtennék, hogy boldoggá tehesselek. És ha ezt sikerül elérnem, én kicsattanok az örömtől." suttogtam és Harry erősebben szorított magához.

"Nagyon szeretlek Bella." mondta és én elmosolyodtam. 

"Én is szeretlek Harry. Mindig foglak." mondtam magabiztosan, ő pedig elhúzódott tőlem annyira, hogy rám nézhessen.

"Én is. Azt hiszem ma egy kicsit korábban fekszem le, elfáradtam. Pár napon belül megérkezünk a szigethez, szerencsére eddig semmi sem akadályozta az utunkat. Úgyhogy kihasználom az alkalmat, hogy pihenhessek." mondta én pedig egy puszit nyomtam arcára.

"Jó éjszakát Harry." viszonozta búcsúmat, majd miután még motyogott valamit az embereinek, eltűnt a részlegének ajtaja mögött.

Sóhajtva néztem újra a vizet, a nap szinte már teljesen eltűnt a horizont alatt, a hold pedig egyre magasabbra emelkedett és az éjszaka kezdte átvenni az irányítást.