A Belladonna » h.s. | magyar fordítás

25. fejezet

"Egy zseni is elvesztheti a fejét." - Bella

Harry szemszöge:

Furcsán éreztem magam. Valami nem volt velem rendben. Rettentően hiányzott Ed, mégis... boldog voltam?

Hogyan lehetek boldog egy ilyen tragédia után? Annak kellene lennem? Vagy Bella segítségével ennyire könnyű lett volna megemészteni ezt az egészet?

Néhányat pislogva kiszakadtam a gondolataimból és előre néztem. A víz hullmázott és egyre közelebb vitt minket az úticélunk felé. A tengernek egy új szépségét fedeztem fel mostanság, amit korábban sosem csodáltam meg.

"Most ki pásztázza a tengert?"

Hátranéztem a szórakozott hangra, láttam Bellát mosolyogni, majd mellém lépni a korláthoz. Haját hátrafújta a szél, megjegyzésén pedig elmosolyodtam.

"Azt hiszem én." mondtam.

Felkuncogott. "Ez jó, egyébként." felelte, mire összeráncoltam szemöldökeim. 

"Jó?" kérdeztem vissza, Bella felém fordulva bólintott.

"Ez azt jelenti úgy döntöttél, hogy tovább mész. Szükséged volt valamire, ami segít tovább lépni, és miért ne lehetne ez olyasvalami, amit szeretsz? Tudom, hogy szereted a tengert." pillantott vissza a vízre, amíg én hitetlenül és csodálva néztem őt.

Hogyan lehetek ilyen szerencsés, hogy olyan feleségem van, mint ő?

"Nem a tenger volt." mondtam.

Összezavarodottan nézett rám. "Huh?" kérdezte és próbálta megérteni kijelentésem, közben haját kifésültem ujjaimmal szeme elől.

Elmosolyodtam és homlokon csókoltam őt, majd gyönyörű, kék szemeibe néztem. "Te voltál." szemei elkerekedtek, mielőtt elmosolyodott.

"Én?" ismét bólintottam.

"Te segítettél tovább menni. Miért bámulom a tengert? Mert te annyira szereted a tengert. Sosem értettem meg igazán a szépségét mostanáig, de mióta felfogtam, imádom. Ez mind miattad van." mondtam őszintén és pár másodpercig könnyeket láttam Bella szemében.

Magához húzott és két kezével megölelt, amit készségesen viszonoztam. Jó ideje nem tudta mindkét karját használni ehhez, nem is vettem észre mennyire hiányzott pedig.

"Szeretlek Bella." suttogtam. 

"Én is szeretlek Harry." motyogta a mellkasomba.

Fejemet az ő fejére hajtottam, nem akartam elengedni a pillanatot. Sosem akartam elfelejteni az érzelmeket, amik akkor bennem voltak; a szeretet, a csodálat, a köztünk lévő kötelék... mindent. 

Olyan érzés volt, mintha évek teltek volna el, mire Bella elhúzódott tőlem és angyalian felmosolygott rám.

"Még mindig van egy kis időnk, mielőtt a szigethez érünk." mondtam, Bella pedig bólintott, majd hirtelen egy kissé idegessé vált.

"Umm..." motyogta, felvontam a szemöldököm. 

"Mi az?" kérdeztem. Bella félénken mosolygott rám.

"A bal karom szinte használhatatlan mióta hetekig nem csinálhattam vele semmit. Tudnál nekem segíteni erősítő gyakorlatokat végezni, hogy megerősödjek? Szükségem van a karomra." mondta, mire én felnevettem.

"Ideges voltál, mert segítséget kértél tőlem?" kérdeztem nevetés közben, amitől elpirult és elfordult, de ettől csak még jobban nevettem. 

"Magam is meg tudom csinálni." morogta és elindult, de még időben utána nyúltam és visszahúztam jobb karját fogva.

"Nem, segítek." 

"Oké." fújta ki a levegőt.

A fedélzet felső részére mentünk, ahol Shayla Louissal és Niallel beszélgetett. Amint Shayla és Bella észrevették egymást, elmosolyodtak.

"Bella!" kiáltott fel Shayla, majd elköszönt a fiúktól, hogy odajöhessen hozzánk. Meglepetésemre Shayla Bellához lépett és megölelték egymást.

"Azt hittem már ki sem jössz ma reggel." viccelődött Shayla.

Bella vállat rántott. "Meg kellett tennem." nevettek együtt. Louisra és Niallre néztem, de csak vállat rántották, ők sem értették a hirtelen változást.

"Lemaradtunk valamiről?" kérdeztem, Shayla önelégülten mosolygott rám, kezeit csípőjére tette.

"Ha így is lenne, miért mondanám el neked?" szórakozott Shayla, mire bosszúsan néztem rá, majd Bella felé fordultam.

"Titoktartásra esküdtem." mondta, a szám tátva maradt.

"A férjed vagyok! Köztünk nem kellene titkoknak lenni." akadtam ki, de ők csak vihogtak. 

"Nos Styles, megígérte nekem. És tudhatnád milyen komolyan veszem a titkokat." mondta, engem pedig megütött a felismerés. Biztosan bizalmasan beszélgettek egymással tegnap este.

"Megértettem." vágtam rá, mire elmosolyodott.

"Remek. Most nem kell órákig magyaráznom neked." mókázott tovább, mire játékosan karon csaptam. Végül Shayla visszatért Louisékhoz, hogy folytassák a saját kis beszélgetésüket.

"Most kezdjük el az edzésed." tereltem a témát és a fedélzet végére sétáltunk. "Azt fel tudod venni?" mutattam egy kötélre.

"Nem vagyok ennyire gyenge." nézett rám összeszűkített szemekkel és felvette az említett tárgyat.

"Oké, oké, megértettem." kuncogtam. Bella letette a kötelet és tovább lépve megemelt egy vízzel teli vödröt. Viszont a fájdalomtól felszisszent és majdnem visszadobta azt. Mellé siettem, hogy segíthessek neki, és óvatosan visszatettük a földre.

"Hosszú út lesz ez a felépülésig." morogta.

Felsóhajtottam. "Mély seb volt. Időbe telik, hogy helyrejöjjön." 

"De nem örökké." zsörtölődött.

"Tessék." húztam elő a kardomat és tartottam felé. "A kardom meg tudod még tartani?" kérdeztem, mire eltökélten nézett a kardra és vette bal kezébe. Lassan elengedtem a kardot, ő pedig erősebben szorította. Az arca elfehéredett az erőfeszítéstől és a homloka izzadni kezdett.

"Megfogom." mondtam aggódóan, de ő megrázta a fejét.

"Nem." mondta, a komolysága és a makacssága ismét nyert. A kard remegett a kezében, de lassan mozgatni kezdte, végül a kard egy csattanással a földhöz ért, Bella pedig mély levegőt vett és a karját oldalához szorította.

"Jól vagy?" kérdeztem és visszatettem a kardom a helyére. 

"Szánalmas vagyok." megráztam a fejem.

"Nem vagy az! Sokkal jobb voltál, mint hinnéd." mondtam.

Bella felnevetett. "Köszönöm." sóhajtott fel. "Csak egy vödröt és egy kardot emeltem fel, de holnap biztos vagyok benne, hogy fájni fog." 

"Szeretnéd folytatni? Haladhatunk lassabban is." kuncogtam, nem akartam a határait feszegetni.

Viszont megrázta a fejét és rám mosolygott, amivel emlékeztetett rá, hogy milyen erős is. Az ilyen pillanatok mindig elvarázsoltak, ahogy láthattam amint napról napra erősebb lesz, mégha ő észre sem veszi ezt.

"Nem. Csináljuk újra."