A Belladonna » h.s. | magyar fordítás

47. fejezet

Isabella szemszöge:

Kezeimbe temettem arcomat, miközben egy székben ülve várakoztam. Shayla végig mellettem ült és próbált megnyugtatni. Dr. Gregory kilépett az irodájából, s miközben próbálta levenni kesztyűit, haloványan rám mosolygott.

"Szerencséje volt, Bella. Harry nem érintett semmilyen szervet. Egy ideig itt kell maradnia, de rendbe fog jönni." végre megkönnyebbülten felsóhajtottam.

Shayla megszorította a kezem. "Nem rontott el mindent véglegesen." sóhajtott fel Shayla. Bólintottam, viszont nem igazán tudtam ezek után számíthatnék-e bármire köztem és Harry közt.

Niall és Louis állítólag beszéltek vele, de Harry egy szót sem szólt. Nem tudom mi késztette arra, hogy ennyire kiboruljon.

"Ön szerint mennyi időbe telik, míg felépül?" Gregory vállat rántott kérdésemre.

"Hat hónap, talán egy kicsit több. Minden azon múlik, hogy milyen gyorsan gyógyul és hogy hogyan reagál a gyógyszerekre." fejtette ki.

"Köszönöm, hogy életben tartod." mondtam hálásan.

"Nem nekem kellene megköszönnöd. Shayla azzal, hogy elszorította a sebet adott nekünk elég időt, hogy megmenthessük." Shaylához fordultam, aki elpirult a dícsérettől.

"Köszönöm." suttogtam. Shayla próbált úgy tenni, mintha semmiség lenne, de valójában látszott rajta, hogy örült, hogy segíthetett.

"Újra megtenném." 

"Nem akarok bunkó lenni, de mennetek kellene. Isabella, neked még vissza kell jönnöd hozzám a karoddal, de az ráér. Az édesanyád mellett kell maradnom még egy kicsit." 

Shayla és én elbúcsúztunk és visszamentünk Phillipához. "Nos?" kérdezte a királynő.

"Életben marad." 

"Hála istennek. Micsoda megkönnyebbülés!" mondta, majd intett, hogy kövessük. "Fel kell mennünk az emeletre, már várnak ránk." 

"Mi a baj?" kérdeztem Shaylát, miután elindultunk. "Látom, hogy valami zavar."

"Semmiség, de nem gondolod, hogy ez furcsa? Hogy Harry egyetlen szervet sem talált el? Edzett harcos és tudja, hogy hova kell támadnia. Hogy véthette el?" 

Shayla felvetése zavart, de nem tudtam rá mit mondani. 

Hogy véthette el Harry? Talán szándékosan vétette el? Vagy annyira dühös volt, hogy nem is gondolt semmi másra? 

A fejem már belefájdult a sok gondolkodásba, ráadásul a lépcsősortól is kifulladtam, pedig ez korábban semmiség volt. Nem igazán aludtam az elmúlt két hétben... talán emiatt van.

De most nem adhatom meg magam a fáradtságnak. Ha ezt Harry észreveszi, tovább fog gyötörni az apja halála miatt. 

Miután felértünk, Phillipa a bal oldali első ajtó felé terelt minket. Szemeim elkerekedtek, mikor a bent lévők egy bölcső köré gyűltek. "A bölcső...?" a szavaim elakadtak.

"Az unokahúgod és öcséd. Gondoltam örülnének Bella nagynéninek." kuncogott Phillipa, én pedig majdnem sírva fakadtam, még mielőtt megláthattam volna a két kisbabát. Az egyik kisbaba rózsaszín, a másik kék pólyában volt. Niall és Louis, akik már hamarabb megérkeztek, mint mi, kicsit hátrébb álltak, hogy ne csak a válluk felett lássam őket.

"A kicsi Edward és Victoria." suttogtam, miközben Victoria rámnézett a nagy barna szemeivel és szorongatta az ujjam. Elmosolyodtam a kisbabák látványán, ami a kislányt is mosolygásra késztette.