A Belladonna » h.s. | magyar fordítás

40. fejezet

Isabella szemszöge:

Harry összezavarodva figyelte, ahogy sírok.

"Bella? Mi a baj?" kérdezte aggodalmasan, mire lefagytam, Harry élesen szívta be a levegőt, mikor meglátta az édesapját.

"APA?" kiáltott fel és letérdelt apja mellé, elkerekedett szemekkel figyelte a testét. Könnyes szemekkel nézett rám. "Mi történt?" kérdezte, én pedig újra sírni kezdtem, nem tudtam mit mondhatnék.

"Bella, mi történt?" kérdezte újra, összeszorítottam fogaimat. 

"Én... én megöltem őt. Megöltem." Harry ledöbbenten, másodpercekig csak meredt rám.

"Mi?" remegő ajkakkal bólintottam.

"Én voltam. Megöltem. Könyörgött nekem, hogy öljem meg, hogy megmenthessem a többieket. Meg kellett tennem Harry, meg kellett tennem érted és a legénységért. Azt mondta így lesz a legjobb." Harry tekintete dühössé változott.

"Te?" sziszegte, kínomban lehajtottam a fejemet. Harry felém lépett és az ingemnél fogva megragadott, az arcom csak pár centire volt az övétől. 

Képtelen voltam szemeibe nézni, próbáltam elkerülni dühös tekintetét. "Megölted az apámat?? Hogy tehetted ezt??" kiabált, próbáltam eltakarni az arcomat kezeimmel.

"Sajnálom, sajnálom. Annyira sajnálom, Harry. Nem akartam." zokogtam, közben Harry félrelökte a kezeimet és kényszerített, hogy a szemeibe nézzek. Könnyek folytak végig az arcán, de dühös volt, jobban mint valaha ezelőtt.

"Hogy várhatod el tőlem, hogy elfogadjak egy ilyen vacak bocsánatkérést? Hogy gondolhattad, hogy ez az egyetlen megoldás?" ordított.

"Sajnálom. Nem akartam megtenni. Próbáltam ellenkezni, de nem fogadta el a nemleges választ. Meg kellett tennem, Harry. Békét akart, ezt akarta. Nem volt választásom." ellökött magától.

"Te is így érezted magad, mikor megöltem az apádat? Azt akartad, hogy én is így érezzek?" kérdezte, elborzadva néztem fel rá. 

"Nem!! Igen, fájdalmat éreztem, de az nem ilyen volt! Sosem akartam, hogy így érezd magad és ezt neki is elmondtam! Azt akarta, hogy megöljem őt, Harry. Azt mondta ez az egyetlen megoldás, hogy megmenthessen a többieket. Nem akartam, hogy ez történjen veled!" hadartam kétségbeesetten.

"Igazad van, az nem ilyen volt. Az én apám ártatlan volt. Csak újra meg akart találni engem..." suttogta. 

"Tudom. Nagyon sajnálom, Harry.  Sajnálom. Nem akartam ezt tenni. Sosem akartam, hogy ez legyen. Sajnálom." ismételgettem, majd felnéztem rá.

"Kelj fel." mondta. Felálltam, Harry felvette a kardomat a földről, vetett egy pillantást a vérre, majd szemeit forgatva a kezembe nyomta. A kezembe erőltette a pengét, majdnem el is vágta a kezemet. "A tiéd lehet, így használhatod, hogy valaki mást is megölj." köpte.

"Harry kérlek... kérlek értsd meg!" könyörögtem, Harry a fejét rázta, próbálta visszatartani könnyeit. A földre dobtam a kardot és nagyot nyeltem. "Nem akartam ezt tenni. Esküszöm. Sosem akartam, hogy bármi baja essen az apádnak. Tényleg azt hiszed, hogy ezt kívánom neked?" ajkait összeszorította. "Harry, nem akarlak elveszíteni. Nem. Bármit megteszek, hogy megbocsáss. Nem akartam megölni őt, tényleg nem. Győzködött, hogy tegyem meg, de nem akartam. Azért tettem, hogy megmentselek téged és a barátainkat. Hogy békére találjon. Nem volt választásom. Ha életben marad, mind meghaltunk volna." Harry megragadta karjamat, és fejét a vállamra hajtva zokogni kezdett.

Köré fontam karjaimat, miközben ő minden erejével kapaszkodott belém, közben borzasztóan remegett minden porcikája.

"Tudom, tudom. Én csak... Istenem, bárcsak nem te tetted volna meg. Miért épp neked kellett?" suttogta. "Köszönöm. Köszönöm, Bella." szipogott, de nem tudtam mit mondani. Ez nem olyasmi, amiért elismerést vársz, képtelen vagy azt mondani, hogy szívesen tetted. Nem tudtam kibékülni magammal, amiért ezt tettem. Nem volt rá mód.

"Sajnálom." mondtam halkan. Harry következő kérdésére én magam sem tudtam a választ.

"Miért kellett ennek történnie?" 

"Nem tudom, Harry. Nem tudom." Harry tovább sírt.

Csendben hallgattam szipogását, fájdalmas zokogását, ami visszahangzott a barlangban. Semmit nem tehettem, minden Harryn múlott.

Harry apjára néztem, teste mozdulatlanul feküdt a földön, feje oldalra fordulva, szemei lehunyva. 

Harry nem bocsát meg olyan könnyen, mint én. Tudom. Mindenki tudja.

A félelem és a bánat érzése kezdett növekedni bennem, ha arra gondoltam mi fog történni, ha abbahagyja a sírást. Mi fog történni? Azok után amin mostanában keresztül ment, és én még megkoronáztam az egészet ezzel...

Lehunyva szemeimet szorítottam magamhoz Harry testét, arcomat a hajába nyomva. Nem akartam a valóságban maradni, és a lehetséges következményekre. 

Talán nem fog megbocsátani.