A Belladonna » h.s. | magyar fordítás

10. fejezet

"A világosság bármikor átváltozhat sötétséggé." - Harry

Harry szemszöge:

Csodálkozva néztem Bellára, teljesen döbbenten a történések miatt. Úgy mosolygott rám, mintha semmi sem történt volna, haja most már csak az álláig ért. Olyan volt, mintha mindenkinek feltárulkozott volna, haja többé nem rejtette el őt. A szerzett sebei ellenére, még mindig ragyogóbban mosolygott, mint a Nap.

"Gyerünk, el kell tűnnünk mielőtt erősítést küldenek." mondta Bella, én pedig felébredve az eksztázisból bólintottam. A fiúk továbbra is döbbenten álldogáltak, meglepve figyelték Bellát. 

"Menjünk, majd később beszélünk." motyogtam nekik, mire lassan bólintottak és visszafelé kezdtünk rohanni a fogadóba.

Mikor visszaértünk a fogadóba és beléptünk, megkockáztattam, hogy rápillantok Bellára. Előre nézett komoly tekintettel kék szemeiben, de halvány mosoly táncolt arcán. Azt hiszem észre sem vettem, hogy az évek alatt mennyire erős lett.

Mindannyian betömörültünk egy szobába és bezártuk magunk mögött az ajtót. Bella az ablakhoz sétált és kinézett rajta, mielőtt elhúzta a függönyöket. 

"Azt hiszem Franciaországba jönni sem volt jó választás." mondta, a körülmények miatt felnevettem. 

"Szerintem sem." mondta Louis, Niall összezavarodva nézett rájuk.

"Bella, miért csináltad ezt?" kérdezte Niall, Bella összezavarodva nézett rá. 

"Mit?" kérdezte.

A szőke felsóhajtott. "Miért kellett levágnod a hajadat?" kérdezte enyhén nyüszítve, amitől mind felnevettünk, Bella pedig először a hajához ért, mióta levágta.

"Nos, ez volt az egyetlen lehetőségem, hogy megszökjek előle. Ha megpróbáltam volna megvágni, valószínűleg megölt volna. Ezért ezt választottam." mondta, mosolya eltűnt az arcáról miközben rájött, hogy mennyire rövid lett a haja. Már csak az álláig ért, ami drasztikus volt ahhoz képest, hogy eddig a háta aljáig ért. Most pedig mind eltűnt.

"Ügyes voltál, Bella." mondta Liam, s Bella végre újra elmosolyodott. 

"Nem várhatok mindig rátok srácok, hogy megmentsetek. Magamra kell számítanom." mondta és én közelebb sétálva hozzá vállaira tettem kezeimet.

"Úgy gondolom, nem kellene annyit aggódnom miattad. Ezt próbáltad bebizonyítani nekem, nem igaz? Utálod, hogy állandóan aggódok érted, ezért akarsz erős lenni." szavaimra egy vigyor kúszott ajkára.

"Így van. Meg akarom védeni magamat. Ki tudja, egy nap talán én mentem meg a te életed." viccelődött és én nevettem. 

"Talán. Majd meglátjuk." kacsintottam rá, majd a fiúk felé fordultam. "Menjetek és próbáljátok meg összeszedni a legénységet. Reggel elmegyünk. Nem vagyunk itt biztonságban, el kell mennünk, amilyen hamar csak lehet. parancsoltam, mind bólintottak és útra indultak, de Louis még visszafordult az ajtóból.

"Ha akárkinek is bizonyítani akartál Bella, ma biztosan megtetted." aztán becsukta maga mögött az ajtót. Bella sugárzott szavaitól, még mindig Louis hűlt helyét nézte.

"Nem adtam neked eleget a bizalmamból." sóhajtottam fel. "Én csak meg akartalak téged védeni, és észre sem vettem mennyire erős vagy." motyogtam. 

Bella körém fonta a karjait és szorosan magához szorított. Mosolyogva fejére helyeztem államat, s karjaimmal körbeöleltem őt. "Én megértem, hogy meg akarsz engem védeni. Én is így érzek. Mindkettőnket meg akarom védeni anélkül, hogy túl sokat kellene aggódnod miatta." suttogta és én elmosolyodtam, szemeimet lehunyva élveztem, hogy biztonságban van.

Amikor a katonák markában láttam őt, a szívem leállt. Azt hittem el fogom őt veszíteni, és ez kettétört. "Szerintem mindig aggódni fogok érted Bella. Túlságosan szeretlek ahhoz, hogy ne aggódjak. De tudom, hogy mennyire erős vagy. Tudom, hogy el tudsz bánni egyedül is a dolgaiddal." mosolyogtam.

"Én is szeretlek Harry." nevetett és én elhatároztam idegességem ellenére, hogy előrelépek, mielőtt megint megfutamodnék.

"Már hosszú ideje ismerjük egymást." mondtam, mitől ő zavarodva ráncolta szemöldökeit. "Láttam, hogy hogyan fejlődtél a közös kis kalandjainkon. Még mindig az a makacs, de gyönyörű lány vagy, akit évekkel ezelőtt elraboltam." kuncogtam, Bella elpirult, de csendben maradt, hogy tovább hallgathasson engem. "Amióta csak a hajómon vagy, sosem akartam, hogy elmenj. Tudom, hogy nem mindig viselkedtem így, de mindig azt akartam, hogy mellettem legyél, ugye tudod? Ezért vagyok annyira védelmező veled szemben és ezért aggódok érted annyira sokat. Nem akarok egyetlen olyan napot sem, amikor nem vagy mellettem." beszéltem tovább, Bella egyszerre nézett rám boldogan és meglepve. "Már régóta tervezem ezt, de sosem éreztem megfelelőnek a helyet vagy az időt, de most úgy érzem, nem tudok tovább várni. Már régóta várakozom és egyáltalán nem bánom, de egyetlen dologgal nem tudok tovább várni." Bella értetlenül nézett rám, miközben én az idegességtől hevesen verő szívvel a zsebembe nyúltam. 

Mikor féltérdre ereszkedtem, Bella szemei elkerekedtek és kezeivel eltakarta ajkait, míg én felfedtem neki a gyűrűt, amit csak neki választottam. Szemeit rólam a gyűrűre vezette, könnyezni kezdett.

"Isabella Marie Perkins, megadnád nekem a jogot és a megtiszteltetést, hogy az életünk hátralévő részében védelmezhesselek és lennél a feleségem?" tettem fel a kérdést remegő hanggal, Bella szipogni kezdett.

"Igen! Igen, igen, természetesen!" hadarta én pedig megkönnyebbülve sóhajtottam fel és mosolyodtam el, felpattantam és magamhoz ölelve felkaptam őt és megpörgettem a levegőben, közben felnevettem. Mikor letettem őt, láttam amint ő is mosolyog. 

Megfogtam a gyűrűt és felhúztam az ujjára, közben Bella szipogott és próbálta megállítani könnyeit. "Szeretlek." néztem fel rá.

"Én is szeretlek Harry." mondta és megfogtam két oldalt arcát, hogy végre megcsókolhassam az összes szenvedéllyel, ami bennem lakozott. 

Mosolyogva és hitetlenül húzódtam el tőle, nem hittem el, hogy most már az enyém. Örökre az enyém. "Ez volt a nagy meglepetésem, amit rejtegettem előled."

Felnevetett. "Ez volt az? Amiről te és anya beszéltetek?" kérdezte, mire bólintottam.

"Egy kis időbe tellett, amíg végre megtettem. Őszintén egy kicsit féltem." motyogtam félrenézve, de Bella megfogta arcomat és úgy kérte, hogy nézzek rá.

"Semmitől sem kell félned Harry. Csak a tiéd vagyok."