A Belladonna » h.s. | magyar fordítás

34. fejezet

Harry szemszöge:

Nehezemre esett egyedül elaludni. Csak arra tudok gondolni, hogy bárcsak Bella itt lenne mellettem és közel vonhatnám magamhoz. 

Sosem szabadott volna szem elől tévesztenem őt. Mindez nem történt volna meg, ha a közelében maradok.

De mivel mégis megtörtént, a visszaszerzésére kell fókuszálnom. Vissza kell szereznem Bellát, le kell győznöm Bradwrt, aztán mehetünk tovább. Természetesen ez nem lesz ilyen egyszerű, de volt bennem valami, ami ezért imádkozott.

Egész éjszaka forgolódtam, nagyon keveset tudtam aludni. Az ágyam hidegebb volt, mint általában, és nehéz volt lenyugodni annak tudatában, hogy Bella most valahol az én tetteim miatt szenved.

A reggel szörnyű volt.

Az egész testem sajgott, a szemeim alatt fekete karikák húzódtak. Nem hiszem, hogy akár öt percet is élvezhettem volna egy pihentető alvásból az éjszaka folyamán.

A nyakamat masszírozva sétáltam ki a fedélzetre egyenesen Louishoz, aki most a hajót kormányozta. A tegnapi eseményekhez képest meglepően nyugodt volt. Eszembe jutott a rémült arca, amit Shaylával szemben vágott. Nem bírtam ki mosolygás nélkül, így mentem hozzá közelebb és veregettem hátba.

"Hogy állunk?" kérdeztem, mire halványan elmosolyodott.

"Minden rendben. Az időjárás megfelelő, habár kelet felé viharfelhőket láttam. De mi dél felé haladunk, úgyhogy probléma nélkül elkerülhetjük." jelentette.

Bólintottam. "Mennyi idő, amíg elérünk a Gough szigetre?" kérdeztem. Louis lenézett a térképre és az iránytűre, majd nagyot sóhajtott.

"Ezzel bajok lesznek." mondta.

"Miről beszélsz? Ennyire le vagyunk maradva?" kérdeztem aggodalmasan, most Bella élete forgott kockán.

"A kis harcunk miatt legalább egy nappal le vagyunk maradva Bradwr kapitány igazi hajójától. Talán ő már oda is ért. Holnap reggelig nem fogunk megérkezni a szigetre, ha a szél továbbra sem változik." felelte szomorúan.

"Szóval nem tudjuk ők mióta vannak ott." motyogtam.

"Ne veszítsd el a reményt, Harry. Biztos vagyok benne, hogy Bella jól van. Erős lány." mondta, közben egyik kezét a vállamra tette.

"Ha valaki tudja kezelni ezt a szituációt, akkor az Bella." mondta, végre én is elmosolyodtam. 

"Igazad van. Túl makacs ahhoz, hogy feladja." 

"Ez a beszéd." majd folytatta a kormányozást.

Körbenéztem a fedélzeten magára hagyva Louist, a legénység serényen végezte a napi feladatait. Rendkívül szorongtam, amit próbáltam egy nagy sóhajjal kiűzni magamból.

Igen, Bella tényleg erős akaratú és makacs volt. De tényleg bármilyen körülménnyel meg tud küzdeni, amit azon a hajón talál? Ugyanez volt a helyzet pár évvel ezelőtt Drake-vel. Erős maradt mindaddig, amíg meg nem törték.

Hetekbe telt, hogy segítsek neki visszatérni a normális kerékvágásba, és még utána is visszatértek a rémálmai. Ez alkalommal mi fog vele történni? Mi fog történni a feleségemmel?

El fog tudni viselni minden szenvedést, amivel szembekerül? Bradwr rendkívül gonosz, ezt már tudjuk.  Minden követ megmozgat, ameddig elér a keze, hogy az ellenfele valamilyen módon gyengébbnek érezze magát. Vajon Bellával is ezt teszi?

Tulajdonképpen, kétségem sincs efelől. Pontosan ezt teszi vele. Miért is ne tenné? El akarja érni, hogy a találkozásunkkor a lehető legdühösebb legyek, azáltal hogy Bellát megszégyenítő helyzetekbe keveri. Ezért kell felkészülnöm a lehető legrosszabb helyzetre, amiben láthatom az én Bellámat, mert pontosan ez fog történni.

"Kérlek Bella, ne add fel. Ne add még fel, értem." suttogtam a tengert fürkészve. Egy érzelmi roncs vagyok nélküle.

Ilyenkor szembesültem vele a legjobbam, hogy ő volt a motivációm a mindennapokhoz. Nélküle azt sem tudom mit teszek az idők nagy részében. Edward halálának fájdalma és a düh amit emiatt érzek egyre jobban épül bennem, felkészülve a robbanásra. A szeretteim elvesztésétől percek alatt képes vagyok elveszíteni a fejemet.

Shayla, Niall, Louis, Liam és Zayn csodákat művelnek, ne érts félre. De ők nem Bella. Ők nem tudnak úgy lenyugtatni vagy megnevettetni, mint ő. Nem érzem magam tőlük a világ legszerencsésebb férfiának azért, mert mellettem vannak. 

Ezt teszi velem Bella. Olyan jószívű és megértő akarok lenni, mint ő. De én egyáltalán nem vagyok olyan, mint Bella. Mérgesebb vagyok, bosszúsabb, a legkevésbé megértő, a vágyaim elvakítanak... ő egyáltalán nem ilyen.

Félek, hogy ha elveszítem őt, akkor ezek a rossz tulajdonságok eluralkodnak rajtam. Nem akarom ezt, nem akarom elveszíteni a szerelmem.

Egy, a vállamat ért érintés ragadott vissza a valóságba. Megfordultam, Liam pedig megértően mosolygott rám. "A többiek a feszültség oldására elővettek egy üveg rumot, mivel semmi nincs a közelünkben. Szeretne csatlakozni hozzánk, kapitány?" kérdezte.

Azt akarták, hogy újra vidám legyek.

"Igen, csatlakozom." követtem őt, a legénység minden tagja vigyorogva figyelt engem. Zayn hasonló arckifejezéssel sétált mellém és adott a kezembe egy csurig töltött poharat.

"Egészségére, kapitány!" mondta, amin felkuncogtam.

"Várjatok, tósztot kell mondanunk!" vágott közbe Shayla.

"Mire igyunk, kapitány?" kérdezte Niall. Pár percig a rum hullámzását figyelve gondolkodtam, mielőtt elmosolyodtam.

"Bellára." emeltem fel a poharam, mire mindenki éljenezni kezdett. A legénység ismételni kezdte a tósztom, a poharak a magasba emelkedtek. Mindenki reménykedett, hogy a kisasszony jól van és hamarosan visszatér közénk. 

"Bellára!"