A Belladonna » h.s. | magyar fordítás

2. fejezet

Isabella szemszöge:

Harry és én követtük Louist a fedélzetre. 

"Mi az?" kérdezte Harry.

"Nézd meg magad." motyogta Louis a kezébe nyomva a távcsövet. Harry kezébe véve gyorsan szeme elé emelte, másik szemét pedig lehunyta, hogy még jobban fókuszáljon a látása.

"Mi a... miért akarnának megtámadni minket?" gondolkodott mérgesen Harry, a távcsövet maga mellé engedte, arcára zavarodottság ült ki. 

"Ki akar megtámadni minket?" kérdeztem, lehunyva a szemeit kezembe adta a távcsövet, hogy én is megnézzem.

"Spanyolok? Mit akarnak ők tőlünk?" néztem hol Louisra, hol Harryre, de egyikük sem figyelt rám. 

"Nem tudom, de ez egyáltalán nem jó. Nincs szükségünk a spanyolok támadására pont most. Ha egy hajójukat is elfoglalnánk, a Spanyol Királynő kétség nélkül még többet küldene utánunk. Feltételezem kezd elege lenni belőlünk. Biztosan akarják ezt a harcot?" gondolkodott Harry. "Nincs sok türelmem a spanyolokhoz. Mindannyian rohadékok, akik csak fájdalmat akarnak látni szórakozásképpen." morogta Harry.

"Ki alapján gondolod ezt?" kérdeztem.

"Te is találkoztál már egyel." morogta.

"Tényleg? Kivel?" kérdeztem kíváncsian.

"Drake-vel."

A neve rossz emlékeket idézett elő bennem, de félretettem őket. Harry továbbra is dühös volt, elfordult tőlem.

"Tudom, hogy mikor találkoztál vele, nem látszott rajta, hogy spanyol. Sok éve hajózott már a tengeren brit kalózokkal, így az akcentusa teljesen eltűnt. Régen említette nekem, hogy spanyol, de ez még az előtt volt, hogy a dolgok megtörténtek volna." csak bólintottam.

"Értem. Sosem gondoltam volna, hogy spanyol." suttogtam.

"De ez most nem probléma. Rá kell jönnünk miért követnek minket ezek az idióták." Harrynek igaza volt, a hajó egyre közelebb ért hozzánk. 

"Mit teszünk, ha támadnak?" Harry kérdésemre önelégülten elmosolyodott. 

"Akkor azt tesszük, mint minden más hajóval, aki eddig azt hitte, hogy képes felérni hozzánk." pillantott rám. "Darabokra ágyúzzuk a hajójukat." mosolyogva ráztam meg a fejemet. 

"Te meg az ágyúzás. Valami problémád lehet." viccelődtem.

"Mit mondhatnék? Vicces, hogy valaki tényleg azt hiszi legyőzhet minket." mondta magabiztosan.

"A szerencse eddig biztosan velünk volt." mondtam halkan magamnak, nem akartam, hogy Harry is hallja ezt. Nem szerette, ha valakinek akárcsak megfordult a fejében a veszteség gondolata, mindig optimistán gondolkodik. 

Nem akartam, hogy elsüllyedjen a hajónk. Még mindig élt a fejemben az a döbbenet és fájdalom, amit akkor éreztem, mikor az előzővel is ez történt. Akkor azt hittem elvesztettem a barátaimat.

Fejemet megrázva elűztem a rossz gondolataimat. Pozitív leszek, ahogy Harry is. 

"K-kapitány!" kiáltott egy hang, a legénység egy tagja, Dave rohant elénk. 

"Mi az?" kérdezte Harry a felső fedélzet széléhez sietve, hogy lenézzen rá. 

"M-még egy hajó követ minket!" Harry szemei elkerekedtek. 

"Mi?" kérdezte idegesen, kettesével lerohanva a lépcsőkön.

Gyorsan követtem Harryt, nem hittem Dave szavainak. Egyszerre két hajó van a nyomunkban? Sosem történt ilyen amióta...

Újra eszembe vésődött az előző hajónk esete. "Ne." suttogtam magamnak, s végre odaértünk, ahol Louis megmutatta nekünk az előző hajót is. Dave ujját követve azonnal kiszúrtuk a másik hajót is, amin ugyanaz a spanyol zászló lobogott.

Ez a hajó sokkal közelebb volt hozzánk, mint az előző, de így mindkét oldalunkon volt egy hajó. "Harry..." néztem fel rá aggódóan. 

"Szóval el akarnak minket tenni láb alól." Dave felé fordult. "Legyen a teljes legénység a fedélzeten. Nem valami jelentéktelen harcba fogunk kezdeni most." Dave bólintott és elrohanva figyelmeztetni kezdett mindenkit.

"Mit fogunk tenni?" kérdeztem, de megrázta a fejét.

"Nem vagyok még biztos. Annyi biztos, hogy mindkét oldalról harcolnunk kell." félrepillantva imádkoztam, hogy ne történjék meg még egyszer ugyan az.

"Hé!" nyúlt állam alá, s egy kedves mosollyal késztetett, hogy nézzek rá. "Nem fogunk veszteni. Nem engedem. Még túl sok kaland vár ránk, nem állhatunk meg most." én arcomon is mosoly jelent meg. 

"Oké." bólintottam, s miután Harry homlokon csókolt, megfogta kezemet és a hajó közepére vezetett.

Mikor odaértünk már az egész legénység ott álldogált, Louis, Liam, Niall és Zayn álltak elől, arcuk kissé riadt volt, de készségesen várták Harry parancsait. 

"Spanyol hajók üldöznek minket. Nem vagyok benne biztos hogy miért, de túl kell jutnunk rajtuk. Csak néhány mérföldre vagyunk a legközelebbi kikötőtől, szóval ha legyőzzük őket, biztonságban eljutunk a kikötőig és nem kell annyit aggódnunk a károk miatt, mert ott megjavíthatjuk a hajót." kezdte Harry, a legénység elszántan figyelt rá, szemeikből bátorság tükröződött.

"Niall, szükségem van rád. Néhány emberrel bizonyosodjatok meg róla, hogy az ágyúink mindkét oldalon készenlétben állnak. Töltsétek meg a golyókkal, hogy ne vegyen el sok időt az újratöltés. Sokat el fogunk használni ma." parancsolta Harry, Niall pedig bólintott és egy biccentéssel maga után hívott néhány embert. 

"Liam, Zayn, ti ketten tegyétek biztossá, hogy az esetleges keletkező tüzeket el tudjuk oltani. Hozzatok vizet és a többi szükséges anyagot, hogy helyrehozzuk a hajót, ha szükséges. Vigyetek magatokkal néhány embert ti is." a két fiú azonnal megindult mögöttük néhány emberrel.

"Louis, te fogsz kormányozni. Talán neked lesz a legnehezebb, de benned megbízom és tudom, hogy kiviszel minket innen." Louis elmosolyodott.

"Ezek az öntelt spanyolok nem fognak ki rajtam." rohant fel a kormányhoz és átvette a másik embertől, aki lejött a megbeszélés helyére. 

Már tisztán láthattuk magunk mellett a hajókat, a kérdés az volt mikor fognak tüzelni. 

Öt-hat ember maradt, akiknek Harry még nem adott parancsot. "Nektek fel kell készülnötök a harcra. Ha próbálnak a hajóra jutni, le kell hajítanotok őket innen! Ne engedjétek őket ide fel!" mind bólintottak. "Gyerünk!!!" a hajó különböző pontjaira rohantak, útközben pedig előrántották kardjaikat.

"És te!" fordult felém, mire szemöldökeimet ráncoltam.

"Harcolok." nyúltam a kardomhoz, de Harry megállított.

"Maradj mellettem. A spanyolok értenek a harchoz. Tudom, hogy sok mindent láttál már, de még mindig aggódom."

"Nem vagyok olyan könnyen legyőzhető, Harry." felsóhajtott.

"Tudom, de akkor is. Mindkettőnknek könnyebb ha együtt harcolunk. Jó csapatot alkotunk." vigyorgott.

"Jól van, veled maradok." 

A legénység elcsendesült, Harry mellett állva erősen szorítottam a kardom markolatát. Láttam a spanyol kalózokat a mellettünk lévő hajón, akik hasonlóan hozzánk már kardjaikat fogták. A hajó másik oldalán valószínűleg ugyanez a látvány fogadott volna.

"Készítsétek az ágyúkat." kiáltott Harry. "Amint tüzelni kezdünk, itt elszabadul a pokol." motyogta Harry, a hasam görcsölt az idegességtől és a szívverésem is felgyorsult. 

"Meg tudjuk csinálni." mondtam, s Harryvel egy komoly pillantást vetettünk egymásra, mielőtt mélyet sóhajtott, s a magasba emelte a kardját. 

"Tűz!!!"