A Belladonna » h.s. | magyar fordítás

36. fejezet

Harry szemszöge:

A tegnapi rumtól végre sikerült megfelelően kipihennem magamat. Sokkal gyorsabban haladt ivás közben az idő, és az estét is sikerült végigaludnom. Már korán reggel felkeltem, és egy órán belül remélhetőleg megérkezünk a szigetre. 

A szél lágyan fújt, miközben a tengert figyeltem, kereszteztem magam előtt karjaim.

Készen álltam.

Készen álltam, hogy szembenézzek Bradwr kapitánnyal.

Furcsa érzés kavargott a gyomromban, de próbáltam figyelmen kívül hagyni. Olyan lesz, mint amikor Drake ellen harcoltam, csak egy teljesen más szinten. De Drake-t legyőztem. Duke-ot is legyőztem. Senki nem rabolhatja el Bellát következmények nélkül.

Automatikusan arra következtettem, hogy Bella már megsérült, hogy felkészítsem magamat. Bármilyen körülmények között is fogok rátalálni, készen állok arra, hogy megőrizzem a hidegvérem. Semmilyen érzelem nem fog eluralkodni rajtam, egy ilyen komoly helyzetben nem engedem. Mindenki számít rám abban, hogy visszahozzam közénk Bellát, megöljem Bradwrt és veszteségek nélkül távozzak. 

Tudom, hogy nem lesz könnyű, de reménykedem a legjobbakban. Remélhetőleg Bradwr kapitánynak csak a szája nagy és harcolni nem igazán tud, ő egy olyasfajta ravasz rohadék, aki a háttérből próbálja mozgatni a szálakat. 

"Kapitány!"

Megfordultam, Shayla rohant felém komoly, de megkönnyebbült arckifejezéssel. 

"Gough sziget. Már látjuk." szemeim elkerekedtek, átmentem a hajó másik végébe, ahol valóban egy hatalmas sziget volt előttünk. A sziget nagy részét fák borították.

A bal oldalon volt egy sziklás rész, aminek bejárata is volt. Ott van ő. Összeszorítottam a fogamat, tudatosult bennem, hogy mindez tényleg megtörténik és még csak most fog elkezdődni. 

Az öbölben ott állt a hajó, enyhén hullámzott a vízzel együtt. "Itt vannak." suttogtam, majd hátrafordultam.

"Készüljetek a harcra! Valószínűleg csapdába akarnak minket csalni, hogy meglephessenek! Mindenre készüljetek fel!" mindenki engedelmesen felkiáltott, és tovább rohangált a hajón.

Visszafordulva megkapaszkodtam a korlátba, olyan erősen szorítottam, hogy a kézfejem kezdett elfehéredni. "Kapitány." Liam és Zayn állt mellettem.

"Jól vagy?" kérdezte Zayn.

"Nem tudom." válaszoltam őszintén.

Liam felsóhajtott. "Tudjuk, hogy ideges vagy, Harry. Nem kell elrejtened semmit. Vissza fogjuk szerezni." mondta nyugtatóan, mindkettejükre hálásan mosolyogtam vissza.

"Köszönöm." tettem két kezemet a két fiú vállára. "Tartsatok életben mindenkit, amíg visszaszerzem Bellát, oké?" kérésemen felkuncogtak.

"Sosem miénk a könnyű munka, ugye?" szórakozott Zayn.

"Ne aggódj, a legjobbat fogjuk kihozni magunkból." mondta Liam.

"Sokkal nehezebb lesz, mint gondoltuk, igaz?" motyogtam.

"Valószínűleg." suttogta Zayn. Mélyet sóhajtottam, mielőtt újra a szemükbe néztem.

"Minden rendben lesz." mosolyogtam rájuk, majd újra magamra hagytak, hogy segíthessenek a legénységnek a készülődésben.

"Tényleg úgy gondolod, hogy minden rendben lesz?"

Ijedtségemben megugrottam, Shayla mellettem támaszkodott a hátával a korlátnak. "Igen." válaszoltam hezitálva.

"Harry, ne hazudj nekem. Halálra vagy rémülve. Nem szégyen félni, Harry." megráztam a fejemet.

"Nem félek." 

Shayla megforgatta a szemeit. "Harry, valamit meg kell értened." lökte el magát a korláttól és keresztbe tett karokkal nézett fel rám. "Félni nem rossz dolog. Félni nem kellemetlen, Harry. Megmutatja mivel törődsz és mit nem akarsz elveszíteni. Sokan nem akarják elveszíteni a fényt. Mások nem akarják elveszíteni a biztos talajt maguk alól. De azok, akik szeretnek, attól félnek a legjobban, hogy elveszítik azt, akit szeretnek. Tudom mit érzel, Harry. De ez nem rossz. Segíteni fog, hogy erősebb légy és ne add fel addig, amíg vissza nem kapod őt. Tudom, hogy így van. Bízz a saját félelmeidben és használd őket az előnyödre." magyarázta.

"Shayla..." suttogtam, mire sóhajtva megrázta a fejét.

"Esküszöm, mindent nekem kell elmondanom neked. Olyan feledékeny vagy az ilyen dolgokkal." vigyorodott el.

"Köszönöm." mosolyodtam el én is.

"Ezért vagyok itt." 

"Harry!" kiáltott Louis, mellette Niall nézett vissza rám. "Készen állunk, hogy kivessük a horgonyt. Percek alatt elérjük innen a kikötőt és a másik hajóhoz sem vagyunk túl közel. Lehorgonyozzunk?" kérdezte Louis.

"Igen." egyeztem bele.

"Szerezzük vissza a kisasszonyt." kuncogott Niall.

"Vágjunk bele!" feleltem.

A horgonyt bedobták a vízbe, mindenki várakozott, hogy kiadjam a következő parancsot.

"A győzelemért harcolunk. A célunk, hogy visszaszerezzük Bellát és végezzünk Bradwr kapitánnyal. Amíg nem érek vissza Bellával, verjétek le az embereit. Megértettétek?" kiáltottam, mindenki elszántan éljenzett. 

A szigetre lépve a barlang felé vettük az irányt, de amint közelebb értünk Bradwr hajójához, a legénysége elkezdett leugrálni a hajójáról és elénk törni. "Gyerünk!!!" rántottam elő a kardom és eléjük rohantunk. Többen voltak, mint mi, de az én embereim erősebbek és elszántabbak.

Magasra emeltem a kardom, mielőtt lesúlytottam vele az első emberre, a kardunk hangosan csattant össze. Ahogy a többiek is hozzákezdtek a harchoz, a szigetet a kardok éles hangja töltötte meg. Összeszorítottam a fogamat, miközben a velem szemben álló férfi elvigyorodott. "Már látom, miért akar harcolni veled." morogta, én pedig kiemelve a lábamat oldalba rúgtam, ezzel a földre küldve őt.

Kérdések nélkül leszúrtam őt, és próbáltam kikveredni ebből a harcból. Én nem vesztegethetem az időmet itt. 

Még egy támadást blokkoltam, mielőtt kikveredtem az emberek sokaságából. Hátranézve láttam, ahogy Shayla és Louis csapatként dolgozva elintéz egyszerre két kalózt. "Louis! Ezt rádbízom!" kiáltottam, mire bólintott.

"Keresd meg Bellát!" kiáltott vissza, én pedig megfordultam és rohanni kezdtem.

A barlang felé haladtam amilyen gyorsan csak tudtam. Mikor a barlang elé értem, eltettem a kardom és elindultam befelé. Óvatosan haladtam felfelé, még egyszer hátranéztem, láttam a harcoló kalózokat, és a vértengerben fekvő testeket. Megrázva a fejemet másztam előre, most koncentrálnom kell. Bella már közel van.

Elérve a megfelelő szintre felálltam és elővigyázatosságból újra előhúztam a kardomat. 

Körülbelül tíz lépést tehettem, és megláttam magam előtt két ember alakját. Erősebben kezdtem szorítani a kardomat. Közeledve a szemem automatikusan a kisebb emberre fókuszált, mondhatni megdöbbentem.

Bella meg volt kötözve, be volt tömve a szája, a testét zúzódások fedték, arcán látszott, hogy nemrég sírt. Mikor észrevett engem, elkezdte rázni a fejét és valamit mondani próbált, ha jól értettem azt, hogy menjek el. 

Megráztam a fejem, ha most elmennék, Bella biztosan meghalna. Ezt nem tehetem.

Felnéztem a másik alakra, aki minden bizonnyal Bradwr kapitány volt. Valamit épp Bellának motyogott, mielőtt rám nézett. Amint rám nézett, lefagytam, a szemeim elkerekedtek.

Ő csak vigyorgott, miközben az én testem remegni kezdett. "Felismersz, fiú?" kérdezte. Kinyitottam a számat, hogy válaszoljak, de egy hang sem jött ki a torkomon. Ez lehetetlen. 

"N-nem lehet. E-ez nem lehet." felnevetett.

"Be sem ismered?" szórakozott tovább, könnyes szemekkel néztem vissza a férfira, akit hosszú évekig halottnak hittem... és most itt van.

"Apa?"