A Bosszú Hajnala (BEFEJEZETT)

31. rész

-Mit mosolyogsz?- kérdezte indulatosan Chica. Ránéztem, de ő csak Vincentet figyelte.
Az említett felemlete az eddig lehajtott fejét és Chicara nézett.
-Nem mosolyoghatok?- vigyorgott tovább. Chica összehúzta a szemöldökét, mint aki éppen egy hatalmas monológra készül, de csak ennyit mondott:
-Utállak! -azzal hátat fordított nekünk és elviharzott. Egyből felpattantam én is.
-Vincike -néztem "aranyosan" a kis pszichora.
-légyszíves menj vissza az őrszobába. Mint felettesednek, jogomban áll parancsokat kiadnom neked, hiszen te csak a segédem vagy. -mosolyogtam gúnyosan és máris rohantam Clara után. [egy tüdővel és úgy hat folyosóval később 😂]
-Clara! Clara! -kiabáltam a lány után, amikor végre látótávolságon belűlre került. Nagyon gyors, azt meg kell hagyni, de én még így is edzettebb vagyok nála (tekintve azt, hogy egy robot nemigen tud edzeni)... Éppen akkor értem utol, amikor kanyarodni akart, így, hogy ezt megakadályozzam, rávetettem magam. Mindketten a földön kötöttünk ki.
-Clara... -ismételtem meg kifulladva az előző szavaimat. -csakh...hogy...itth...vagyh....huhh -fújtam ki a levegőt. Bezzeg neki megsem kottyant a húsz perces futás...robotok! -Mit akarsz? -kérdezte semleges hangon.
-Mi a baj? -felültem és lenéztem rá.
-Vincent. -fújtatott és ő is felült.
-Hallgatlak. -szegeztem rá mindkét szememet. Clara könnyen adja magát....
-Jól van... Huhh.... Egyszerűen utálom Vincentet! Annyira, de annyira.... -az öklével a falat kezdte ütni. -Héé! Miért utálod? Mesélj el mindent! -tettem hatalmas öklére a tenyerem.
-Oké. Nos....az egész az előtt volt, mielőtt Vincent megölt minket. Tudod, ő nagyon kedves ember volt akkoriban. Hetekkel azelőtt, hogy gyilkossá vált...egészen közel került hozzánk. Amint beléptünk a pizzázóba, ő már itt várt ránk a hatalmas lufiival meg a megnyerő mosolyával. Azokban a hetekben sokat nevettünk. -mosolygott Chica és a távolba meredt. Látszott rajta, hogy gondolatban visszament az időben. -Egyszer, amikor sírtam, mert a többi lány kigúnyolt amiért csak fiúkkal lógok.... Vincent kiállt mellettem és megvígasztalt. Azt mondta "Én mindig itt leszek neked".... -elcsuklott a hangja.
-Bátyámként szerettem! De ő elárult...- folytatta nagy nehezen.