A Bosszú Hajnala (BEFEJEZETT)

12. rész

-Ez meleg helyzet volt. -huppantam vissza ideiglenes "székemre". Foxy nem válaszolt, mert éppen a kezét bámulta. Vajon mi lehet rajta olyan érdekes? Nyújtózkodtam, hogy jobban lássam, de bárhogyan is helyezkedtem, nem láttam benne semmit. -Foxy! -szóltam rá. Ez hatásos volt, ugyanis egyből felém kapta a fejét.
-Megtudhatnám mi olyan érdekes a kezeden? -húztam fel a szemöldököm.
-Semmi. -rázta meg a fejét, majd mosolyogva lehuppant mellém. Éppen mondani akart valamit, amikor ismét megjelent Freddy.
-Te figyelj csak....éjjeliőr. -lépte át a "határt". -Hogy értetted azt, hogy "Eszküszöm, hogy meg fogom bosszulni, hogy megöltétek!"? -állt meg előttem. Kissé félelmetesen nézett ki, de én mégis csak Rachel vagyok! Nem ijedhetek be egy robottól....
-Hát izé....öhmm... -motyogtam. Basszus! Mért van ilyen lepcses szám?? Foxyra néztem, aki érdeklődve figyelte az eseményeket. Szerintem vette az adást, mert rögtön a megmentésemre siettet....
-Ha az ember dühös, megesik, hogy kicsúszik egy-két komolytalan mondat a száján. -nem nézett rá. Csak maga elé bámult. Oké...ki kell derítenem, hogy ennek meg mi baja! Hmm...jó ötletei vannak ennek a Foxynak, azt meg kell hagyni. Fogjunk mindent a dühömre.... Freddy Foxyra nézett, majd megértően vissza rám.
-Így már értem. -bólintott, majd újra kilépett a köreinkből, de most már véglegesen. Csak erre vártam! Egyből Foxy felé fordultam.
-Mi a baj, öregharcos? -löktem meg vállamal a vállát. Sóhajtott egyet, mint aki éppen most döntött volna el magában valamit, aztán belekezdett.
-Az igazi nevem Josh. Én nem Foxy vagyok....vagyis most már igen...de...inkább hagyjuk ezt. -temette tenyerébe az arcát. Nem tudom mért, te megesett rajta a szívem. Végül is én sem vagyok normális, hogy robotok elől bújkálok, szövetkezek vagy éppen beszélgetek. Mi jöhetne még az után? Hát ez az érzés! Rossz látni, hogy ilyen összetört, de nem tehetek ez ellen semmit. Azt sem tudom, hogy miért kezdett bele ebbe.... Most már tényleg nem értem ezt az egész izét...