A Bosszú Hajnala (BEFEJEZETT)

81. rész

Miután Foxy elment, úgy döntöttem, hogy még egy kicsit maradok az új kuckómban, és körülnézek, hátha találok még valami hasznos cuccot. Illetve szükségesnek éreztem azt, hogy egy picit egyedül legyek, hiszen fogalmam sem volt, hogy hogyan titkolhatnám el a többiek elől azt a tényt, hogy öngyilkos leszek. Átkutattam a dobozokat, belenéztem a szekrények mögé, de semmi érdekeset nem találtam csak port és koszt. Vállamat megvonva ültem le az egyik székre, fejemet hátra döntöttem és a plafont kezdtem el kémlelni. Egyszínű volt, és én is már eléggé elfáradtam, ezért éppen hogy csak észrevettem a fejem felett lévő padlás bejárat szerűséget. Érdekelt hogy mi van ott és veszteni valóm sem igazán volt, ezért mindegy minden alapon felálltam a székre és nagy nehezen sikerült kinyitnom az ajtót, viszont arra nem számítottam hogy egy animatronic jelmez fog rám esni mindenestül. Mit ne mondjak, a landolás sem volt éppen kellemes, főleg a rossz lábamnak.
-Ááú! -kiáltottam el magam földetérés után. Egy rózsaszín-fehér, félig tönkrement jelmez esett rám. Rettentően nehéz volt, így nem bírtam magamról leemelni ami miatt teljesen kiborúltam.
-Segítség! Valakiii! Hahó! -kiáltottam teljesen kikelve magamból. Reménykedtem benne hogy valaki meghallja, és szerencsére így is lett.
-Rachel! Úr Isten! Jól vagy? -szaladt oda hozzám Vincent és lehúzta rólam a jelmezt. Fújtatva ültem fel és dőltem előre, hogy enyhítsek a lábam fájdalmán. Kicseszettül fájt, még a könnyeim is előjöttek.
-Rachel! -guggolt le mellém Vinci. Alíg tudtam megszólalni, de sikerült kipréselnem magamból pár szót.
-Rettenetesen fáj! -sírtam el magam. Pár perc múlva már egy csökkent a fájdalom, szóval képes voltam felállni. A sátálásban viszont Vincinek is segítenie kellett.
-Mi történt? -ültetett le a másik székre. Szemeimet megdörzsöltem.
-Megtaláltam. -néztem fel rá izgatottan, és egyben rémülten is. Drága testvérem csak állt továbbra is bambán.
-Mit vagy kit? -vakarta meg a fejét összehúzott szemmel.
-Az új testemet. -pillantottam rá a földön elterülő jelmezre. Pontosan az én méretem volt. És még egészen jól is nézett ki. Meg persze válogatni sem igen tudtam volna, mert szorított az idő. -Még mindig itt tartasz? -forgatta meg a szemét. Látszik rajta, hogy nem veszi komolyan. Pedig ez eléggé komoly....
-Igen! Én ezt már eldöntöttem. -néztem ellentmondást nem tűrve, ami kicsit sem tetszett a bátyámnak. Viszont úgy ahogy nekem, neki sincs sok választása. Vagy elfogadja a döntésem, vagy nem.
-Miért vagy ilyen makacs? -rázta meg szomorúan a fejét.
-Mert tudom hogy nincs más választásunk. -álltam fel és sétáltam oda a jelmezhez..
-Funtime Foxy. -olvastam fel a raáírt szöveget. Felmértem a károkat, majd utána leszedtem a fejét és az asztalra raktam.
-Mit akarsz azzal csinálni? -akadt ki Vinci. Miért nem fogja fel, hogy nincs más választásom? Muszály lesz segítenie....
-Megszerelem. Vinci, ne állj ott olyan kétségbeesetten! Tudod, hogy nincs más választásom és egyébként sem tudsz megállítani. -forgattam meg a szemem hitetlenkedve. -Ne legyél nyámnyila! -mondtam félig neki, félig pedig magamnak.
-Egy kicsit sem érdekel, hogy a halálod mennyire lesújtaná a csapatot? -állt még mindig ugyan ott. Dühösen lecsaptam a kezemben tartott csavarhúzót.
-Már hogyne érdekelne? -fordultam felé dühösen. -Éppen ezért csinálom! -tártam szért a karjaim.
-Biztosan van valami más megoldás! -gondolkozott el.
-Vinci! N.I.N.CS. -roppantottam meg az ujjamat. -Nincs időd siránkozni, hiszen nem örökre megyek el csak pár percre halok meg. Szedd össze magad és segíts nekem! -emeltem feljebb a hangom. Hosszas gondolkozás után ugyan, de belement.
-Figyelj. El fogom játszani, hogy egy seggfej vagyok és elhagyom a bandát. Te ennek ne dőlj be! Kérlek tartsd a csapatban a lelket amíg én nem vagyok veletek... -hajtottam le a fejem.
-És mi lesz utána? -kérdezte halkan. -Visszatérek hozzátok Funtime Foxyként. -bólintottam határozottan. -Erre azért van szükség, mert így könnyebben tudom titkolni azt, hogy mire készülök. -magyaráztam meg a fel nem tett kérdést.
-És ebben nekem mi a szerepem? -vonta fel a szemöldökét. Ismét rá néztem.
-Neked csak annyi, hogy megmondd mikor támadtok és segíts. Ez fontos... -válaszoltam, de Vinci félbeszakított.
-És mi lesz Foxyval? -tette fel az utolsó kérdését. Bele sem mertem gondolni abba, hogy el kell löknöm magamtól Őt is, de tudom hogy nem értené ezt meg.