A Bosszú Hajnala (BEFEJEZETT)

77. rész

-Viszont, ha ezt tényleg teljesíteni akarod, akkor muszály leszel kikelni az ágyból. -mosolyodott el ravaszul Vinci.
-Kelek, már kelek! -pattantam ki az ágyból egy másodperc alatt, ami kissé fájt a lábamnak, de nem törődtem vele. Felhúztam a cipőmet, megragadtam Vinci karját és elkezdtem húzni magam után.
-Hová megyünk? -kérdezte gyanakvóan, amikor elmentünk a konyha mellett.
-Az új szerelőközpontomba. -válaszoltam vidáman.
-Végül is, ha harcolni akartok muszály lesz erősebbnek lennetek. -fordultam be egy hosszú folyosón. Már teljesen kiismertem magam ezeken a folyosókon, tehát tudtam, hogy éppen hol vagyok. A folyosón, amin voltunk, volt egy ajtó. Pontosan a folyosó végén.
-Mit akarsz csinálni? -folytatta a kérdezősködést tovább a bátyám. Unottan megforgattam a szemem, majd amikor a folyosó végére értünk belöktem az ajtót és egy közepes méretű szobában kötöttünk ki.
-Ez az a hely. -engedtem el a kezét, hogy kitámasszam az ajtót. A szoba nem volt annyira tágas, de nekem pont elég volt ahhoz, hogy szerelhessek. Még akkoriban találtam rá, amikor az animatronicok elők bújkáltam, de akkor nem jelentettem neki nagyobb figyelmet. Mivel nagyábból emlékeztem rá, hogy merre lehet, könnyen meg tudtam találni.
-Ülj le arra a székre! -mutattam a helyiség közepén lévő asztal mellett álldogáló székre.
-Rachel, nagyon furán viselkedsz. -ült le a székre összehúzott szemmel. A szobában volt egy ablak, aminek el volt húzva a függönye, így odasétáltam, hogy kivilágosítsak, aztán kutakodni kezdtem a földön sorakozó dobozok között. Lefogadom, hogy Freddy nem tudott erről a helyről, hiszen itt egy kész arzenál vam alkatrészekkel, meg minden hasznos dologgal. Az egyik dobozban találtam egy szerszámos ládát, így azt felkaptam és csatlakoztam Vincihez.
-Hmmmh -kezdtem el méregetni szakértői szemmel.
-A karodat és a lábadat tudom csak felturbózni. -jelentettem ki végül és munkához láttam...volna ha Vinci nem húzódik el.
-Mit akarsz csinálni? -fogta le a karom. A szemembe nézett.
-Jesszus Vinci, csak fel akarlak turbózni a harcra! Ennyire nem bízol bennem? -nevettem el magam.
-Ja, bocs. Csak nem mondtál eddig semmit. -kezdett nevetni ő is. Bár ő inkább kínjában nevetett.... -Nos, akkor megengeded hogy belepiszkáljak az alkatrészeidbe? -vontam fel a szemem.
-Igen. -bólintott. -Csak el ne csessz valamit! -emelte fel egyik ujját.
-Hé! KITŰNŐ voltam gépészetből, amig még foglalkoztam a sulival... -emeltem ki a "kitűnő" szót.
-Oké, oké. -forgatta meg a szemét. -Igazából meg kellene beszélnünk ezt a múltbéli dolgot. -kezdtem bele a szerelésbe.
-Igen... Szóval akkor az apám, akiről azt hittem, hogy az apám, nem is az apám? -tettem fel nyugodtan a kérdést. Igazából az egyetlen ok, amiért nyugodt voltam, az az, hogy nem akartam semmit elrontani Vincin.
-Igen...sajnos ez így van... -hajtotta le a fejét, de én visszaemeltem.
-Ne mozgasd a fejed! Tessék most elkezdett folyni az olaj a szemedből! -szidtam le.
-Csinálj valamit! -esett pánikba.
-Majd ha végeztem ezzel, elállítom a "vérzésed" -nevettem el magam.
-Szóval, milyenek voltak ők? A szüleink. -tértem vissza a témához. Igazából érdekelt is hogy milyenek voltak, meg nem is. Hiszen eldobtak maguktól ahelyett, hogy Edet dugták volna be egy javítóba. Értem én hogy szívesség meg minden, de azért mégis csak én voltam a lányuk...
-Anya mindig csak főzött, mosott és takarított. Szinte sosem volt ránk ideje, de ettől függetlenül szeretett minket. -somolygott magában. Ahogyan elképzeltem a folyton mosogató igazi anyámat, nekem is el kellett mosolyodnom.
-És apa? -néztem egy pillanatra rá. Eközben persze folyamatosan szereltem is.
-Ő a legtöbb idejét a munkájával töltötte. Ritkán játszott is velünk, de Eddel sosem ápolt jó kapcsolatot. -tűnt el a mosoly az arcáról.
-Azok, akik felneveltek, jól bántak veled? -kérdezte remegő hangon. Egy percre megállt a kezem. Visszagondoltam azokra az évekre amit "anyával" és "apával" töltöttem. Egy könny csordult végig az arcomon.
-El sem hinnéd mennyire. -suttogtam, majd folytattam  a munkámat.
-Figyelj, Vinci... -kezdtem bele. Úgy döntöttem, hogy beszélek vele Félixről és A Tervről. Hátha ő többet tud mondani ez ügyben.
-Beszéltem Félixxel.... -raktam le a csavarhúzómat. -Hogy mit csináltál? -kerekedett el az olajmentes szeme. Fogtam egy rongyot és elkezdtem kitisztítani a másik szemét.
-Tudom, hogy ő már nincs köztünk, de megjelent álmomban.... -folytattam
nyugodtan. -Tudom, hogy nehéz ezt
elhinni, de tényleg így van. -jelentettem ki. -És azt mondta, hogy haljak meg és.... és legyek én is animatronic. -sírtam el magam. Vinci átölelt és halkan nyugtatgatni kezdett. -Héé, shhh. - ütögette a hátamat.- Vinci, én tudom, hogy igaza van. Hiszen így csak hátráltatlak titeket. -toltam el magamtól, majd letöröltem a könnyeim. -Ezt még jobb lesz, ha átgondolod, okés? -fogta meg a vállam. Halkan szipogtam, majd
beleegyezőn bólintottam. Igaza lehet.
Kell még egy kis idő arra, hogy ezt
átgondoljam hogyan fogom
megvalósítani. Eldöntöttem. Kész. Így
lesz a legjobb.... Nem szóltam semmit,
csak halkan folytattam tovább Vinci
szerelését...