A Bosszú Hajnala (BEFEJEZETT)

53. rész

-Hát te? -néztem rá kérdőn.
-Veled megyek. -jelentette ki magabiztosan és már lépett is előre, de én tiltakozni kezdtem.
-Nem kell! -ráztam meg a fejem egy bíztató mosoly kíséretében.
-Te most viccelsz? -tette karba a kezét, szemei fölött pedig halvány ráncok jelentek meg.
-Nem viccnek szántam. Hidd el nem lesz semmi baj! -néztem a szemébe. Hosszú farkasszem nézés után végre megadta magát és a durcázása társaságát élvezve betrappolt a konyhába. Megcsóváltam a fejem, majd elindultam utamra. A séta nem ment olyan gyorsan, mint régen, de legalább már nem kellet azt az idióta tolószéket használnom többet. Futás, ugrás? Ugyan már, az nekem nem jár... Dühös voltam, bevallom. Pont ahoz kell menjek, aki nyomorékká tett? Annak könyörögni, aki meg akart öletni? Nincs hozzá nagy kedvem, bár ez érthető. Szerintem senki sem akarna ilyet csinálni...Gondolkozásomat a fejem és egy ajtó találkozása szakította félbe.
-Auh! -dörzsöltem meg a homlokom. Hátráltam egy lépést az ajtótól, majd örömmel tapasztaltam, hogy megtaláltam Ed irodáját(vagy ő talált rám?). Bekopogtam, és, miután egy tompa "gyere" kiáltás elhangzott, beléptem a szobába.
-Rachel! Hogy vagy? -jelent meg egy őszinte mosoly az asztal mögött üldögélő Ed arcán, amit nehezen, de viszonoztam.
-Szia Ed, köszönöm jól vagyok. -adtam rövid választ, még mindig mosolyogva.
-Miben segíthetek? -kulcsolta össze kezeit az asztalon.
-Igazából....úgy hallottam, hogy be akarod zárni az éttermet és...-kezdtem el szipogni (színlelés jee).
-I-igen. Figyelj.... -kezdte volna, de félbeszakítottam.
-Kérlek ne add el! Legalább addig várj, amig össze nem szedek annyi pénzt, amennyi elég egy lakásra. -könyörögtem műsírást tettetve.
-Én...Rachel ne sírj! -nyújtott felém egy zsebkendőt.
-Köszi -fújtam bele az orrom.
-Ne aggódj, nem fogom eladni az éttermet egyenlőre. Még el kell intéznem pár papírmunkát és vevőt is kell keresnem. Az durván két hónap. Megfelel? -nézett rám sajnálkozva.
-Igen. -bólogattam hálásan, miközben a műkönnyeimet törölgettem.
-Köszönöm. -préseltem ki a szememből még egy utolsó könnycseppet.