A Bosszú Hajnala (BEFEJEZETT)

43. rész

-Foxy! -suttogtam az említettnek. Ő felemelte a fejét és rám nézett, azokkal a hatalmas, gyönyörű szemeivel. Felé nyújtottam a remegő kezem.
-Köszönöm. -sóhajtottam. Szemeim lefelé kezdtek csukódni, engem pedig beszippantott a sötétség porszívója. [TIME JUMP]
Minden olyan békés volt. Nem fáradtam, csak lebegtem az örökkévalóságban. Semmi probléma, semmi elítélés. Csak én. Akár örökre így maradhatnék, csak el kellene engednem a....valami nagyon fontosat. Nem emlékszem, hogy mit. Fontos dolog...egy vörös árny. Egy  fiú, azt hiszem. Itt van a nyelvem hegyén! Fo..Fo...Foxy! Hogy is felejthettem el? Foxy, és a többiek. Nem hagyhatom őket cserben, mégha ez a sötét éden ennyire hívógató, akkor sem! Szemeim felpattantak. Ekkor már tudtam, hogy visszatértem a valóságba. Egy kényelmes ágyon feküdtem, mindenféle géppel és gipszel körülvéve. A fájdalmaim már csillapodtak, de halványan ott virítottak. Tőlem balra Vincent és Nora foglalt helyet, amiből arra következtettem, hogy már vártak rám.
-Racheeeel! -eredtek el Nora könnyei. A nyakamba borult, a könnyei átitatták a fehér korházi ruhámat. Vajon mikor lettem átöltöztetve?
-Nora. -öleltem át én is.
-Eléggé ránk ijesztettél. -szólalt meg Vincent, amikor ránéztem.
-Hogy, hogy? -toltam el magamtól gyengéden Norat. Szemeimet összeráncoltam.
-Két napig eszméletlenül feküdtél. A sérüléseid súlyosak, szinte már halálosak. Ez elég jó indok. -biccentett szarkasztikusan. -Jól vagy? -kérdezte aggódva Nora.
-Jól.... De mi történt Freddyvel? És Bonnieval?
-Freddy jól van. Alaposan ellátta Bonnie baját. -nevettet gúnyosan Vinci.
-Akkor jó. -mosolyodtam el. -És hogy van...
-Foxy? Nagyon aggódik érted. De ő is jól van. -mosolygott sejtelmesen Nora. Zavartan mosolyogtam tovább.
-Akkor jó.... -dőltem hátra.
-Vinci, hogyan intézted el a mentősöket? -néztem rá gyanakodva.
-Nyugi, csak azt mondtam nekik, hogy leestél a létráról. -emelte fel védekezően a kezeit.
-Meddig maradok itt bent? Már most kezdek unatkozni.... -néztem könyörgően rájuk.