Valószínűleg ha harcra kerülne sor, én hasznavehetetlen lennék. Ez eléggé elkeserített... Egyáltalán minek vagyok itt?? Csak akadályozom őket...
-Mi a baj? Miért sírsz?- nézett rám Foxy aggódva. Észre sem vettem, hogy könnyezek..
-Semmi... Nem fontos..- kerültem a pillantását.
-Ne hazudj! Látom, hogy valami baj van... Mondd el kérlek, hogy mi az!- fogta meg kedvesen az államat, hogy végre a szemébe nézzek. Nem tudom miért, de belekezdtem.
-Csak... Nem vagyok jó semmire.. Harcolni nem fogok tudni, plusz titeket is akadályozlak..- kezdtem el még jobban sírni..
-Ki szerezte meg Vincent lakhelyét? Ki ment el hozzá? Ki érte el, hogy továbbra is nyitva maradjon a pizzéria? És még reggelig sorolhatnám... Mindenkinek fontos vagy innen, a csapat egyik kulcsfontosságú tagja vagy! Ne becsüld le magad!- ölelt át. Imádom amikor megölel, vagy csak hallom a hangját.. Vagy látom a gyönyörű szemeit... Várjunk.... Ez nem lehet igaz!!!! Azthiszem beleszerettem.. De.. Ez nem lehet!! Ő egy animatronic!! Nem is lehetnénk együtt! És... Mikor szeretne belém Foxy?? Soha.. De.. Én.. Azt hiszem tényleg szeretem.. De miért??? Miért nekem kell így megszívnom mindent?? És hogy lehetek ennyire hülye és furcsa? A keserűség/szomorúság valahogy annyira átvette ekkor fölöttem az irányítást, hogy összerogytam és elvesztettem az eszméletemet.....
YOU ARE READING
A Bosszú Hajnala (BEFEJEZETT)
FanfictionFNAF sztori ✖Elvették tőlem az apámat, ezért ők is adnak cserébe valamit. Az életüket. Ha kell, harcolok is érte!✖ •két író tollából (én és @TsuuKarma606 )• Az idő lejárt ⏳ ×Trágár szavak is előfordulnak benne!×