A Bosszú Hajnala (BEFEJEZETT)

55. rész

-Foxy! -mosolyodtam el, amikor megláttam.
-Rachel. -mosolyodott el ő is aranyosan...várj mi?
Megráztam a fejem, hogy eltűntessem ezt a gondolatot a fejemből de ezt Foxy a kérdésére való válasznak vehette, amit természetesen nem hallottam.
-Oh akkor... -fordított hátat csalódottan.
-Várj! -kaptam a keze után. Érintésétől megborzongtam. Na jó, mi van velem?
-Megismételnéd a kérdést? Nem figyeltem... -vettem el a kezem az övétől égő arccal.
-Igazából bocsánatot akartam kérni.... -hajtotta le a fejét. Rosszul kezdődik...
-Miért? -ráncoltam össze a szemöldököm.
-Amiért követtelek. -szemezett továbbra is a padlóval.
-HOGY MIT CSINÁLTÁL? -akadtam ki. Előző ábrándozásom...vagy mim...egy perc alatt elszivárgott, helyét a düh és a csalódottság vette át.
-Kértelek, hogy bízz bennem! -folytattam halkabban. Hátat fordítottam neki és léptem egyet, de Ő azonnal előttem termett és megfogta mindkét kezemet.
-Kérlek ne haragudj! -erőltette rám gyönyörű tekintetét.
-Nem haragszom, csak.... -csuktam be a szemem, hogy visszatartsam a könnyeimet.
-Csak csalódott vagyok. -törtek elő a könnyeim. Mi van velem? Ilyen dolgon sírok? Hová lett a kemény Rachel? Nem tudom mit tett velem Foxy, de ez....nem tudom elmagyarázni.
-Héh! -törölte le könnyeimet. -Csak féltelek. -nézett a szemembe. Ettől a mondattól több dolog is történt velem. Először is, elpirultam, másodszor pedig egy furcsa bizsergés járta át a testem. Lehet, hogy lázas vagyok?
-Khm...-köhintett Chica, amitől felébredtem a hiperálomból, Foxy pedig elengedte a kezem.
-Bocsika, hogy zavarok, de fontos dolgunk van. Tudjátok.... -tárta szét a karját Clara.
-Ja, ja... -kezdtük egyszerre Foxyval. Egymásra néztünk és... kitört belőlünk a nevetés. Komolyan, szerintem mindketten éreztük, hogy mennyire szerencsétlenek vagyunk.
-Na menjünk. -mosolygott Foxy. Együtt léptünk ki a folyosóra és, ahogy az előttem lépkedő Foxyt néztem, rájöttem valamire...