A Bosszú Hajnala (BEFEJEZETT)

45. rész

-Mi? -kerekedtek el a szemeim. Vincent lehajtotta a fejét.
-A testvérem vagy. -ismételte újra. Szívem hevesen dobogott, mintha maratont futnék.
-Ne hülyéskedj. -nevettem el magam, de látva Vinci komoly arcát, lehervadt a mosoly az arcomról.
-Nem hülyéskedem. Ez az igazság. -felém lépett egyet, de én feltartottam a kezem.
-Ne! Nem. Nem tudom, hogy mit szívtál, de ez képtelenség. -grimaszoltam.
-Már hogy lenne az? -tette karba a kezét.
-Majdnem húsz év van köztünk. -adtam a logikus választ. -És én nem vagyok.... -az ajkamba haraptam. Nem akartam kimondani, hogy aztán megsértődjön Vinci.
-És? Ötvenéves embernek már nem születhet gyereke? -vonta fel a szemöldökét.
-Megfenyegettél. -mutattam rá vádlón.
-A nagytesók gyakran csinálnak ilyesmit. -vont vállat.
-Inkább a kicsik. -szállt be Chica is. Vincivel egyszerre néztünk rá.
-Befogom. -tette a szájára a kezét. Helyeslően bólintottam, majd visszanéztem.
-Hazudsz! -kiáltottam rá fájdalmasan.
-Miért tenném? -vette feljebb ő is a hangerejét.
-Azt én honnan tudjam? -borultam ki.
-Mond mi ebben a rossz? -lépett közelebb. Testartása fenyegetővé vállt. Foxy autómatikusan a vállamra tette kezeit.
-Az, hogy.... -nyeltem vissza a torkomból feljövő gombócot.
-Mond el! -parancsolta megkínzott arcon.
-Az, hogy nem lehet...nem lehet egy.... -nem akartam kimondani. Nem akartam megbántani.
-Egy? -nézett a szemembe.
-Nem lehet egy gyilkos a testvérem! -fakadtam ki. Az arcomat kezeim közé temettem, így elrejtve az óceánmennyiségű könnyeimet.
-Egy gyilkos. -köpte felém keserűen a szavakat.
-Ezt nem lehetne máskor befejezni? -szólt közbe Freddy. -Éppen egy fontos dologban voltunk benne. Tudjátok, bosszú meg minden. -intett a többiek felé.
-De, persze. -váltottá át az arcát Vinci kifejezételenre.
-Szóval? Mit tudsz, amit mi nem? -lépett mellé Chica mosolyogva.
-Ed, a mostoha tesóm. Hat éves voltam, amikor hozzánk került. Ő akkor töltötte a tizanhatot. Amióta ismerem, mindig csak a bosszún járt az agya. -a hajába túrt és rámnézett. -Épp, ahogy neked is. -Nem szóltam semmit, csak értetlenül pislogtam.
-Jó, de miért került hozzátok? -kérdezte Foxy.
-Mert a szülei megkérték a szüleimet, hogy fogadják be. Ők nem tudták eltartani. Magukat sem..