A Bosszú Hajnala (BEFEJEZETT)

94. rész

*Vincent szemszöge*
Amikor visszaértem a bázisra, Chica egyből letámadott. Látszott rajta, hogy nagyon aggódott értem. Alig tudtam magam kimagyarázni, de a végére természetesen sikerült, szerelmem pedig átölelt, mintha ezer évre tűntem volna el. Az ölelése túl hosszan tartott ahhoz, hogy érezzem benne, hogy valami baj van.
-Clara. -szólítottam meg óvatosan.
-Hmm? -temette arcát a mellkasomba. Ezek szerint jól sejtettem.
-Mi a gond? -simogattam meg a fejét, mire ő csak még közelebb bújt hozzám.
-Félek. -kapaszkodott belém. Meglepett a válasza, hiszen eddig soha nem viselkedett így, ilyen elveszetten.
-Miért? -hajtottam le a fejemet az övére.
-Túl gyenge vagyok a harchoz. -borult ki. Nagyon rossz volt így látnom. Ő nem ilyen, csak a kétségei elhatalmasodtak rajta!
-Shhh! Ne mondj ilyet! Nem vagy gyenge! Ne add fel! -öleltem meg én is, hogy valamivel támogathassam.
-Foxy százszor jobb nálam. -bólintott az éppen edző róka felé, és én is felé pillantottam. Nagyon durván mozgott, ezt bevallom.
-Lehet, hogy harcban jobb nálad, de egy csomó minden van, amiben te vagy a jobb. És számomra te vagy a legjobb. -pusziltam meg a fejét.
-Annyira szeretlek! -bújt még közelebb, bár már annyira közel volt, hogy szinte eggyé olvadtunk. Kijelentése, mint mindig, most is melegséggel árasztott el.
-Én is. -mosolyodtam el. Óvatosan ellökött magától, majd a szemembe nézett és megsimította a karomat -Rád mindig számíthatok. -mosolyodott el halványan. Karomat simogató kezét megállítottam a kezemmel, és összekulcsoltam őket.
-Ebben nincs semmi meglepő. -kacsintottam rá, amin ő halkan kuncogott.
-De nem szeretnélek többször így látni! -dorgáltam meg. Utálom, ha valaki nem bízik magában, holott semmi oka sincs kételkednie magában! Oké, mindenkinek vannak mély pillanatai, de bármiből ki lehet jutni, ha van aki támogat. Én tudom milyen ilyen ponton lenni, és nem hagyom, hogy Chia csak úgy belesétáljon ebbe. Még az életemet is oda adnám érte, ha kellene..És, ahogy látom, Foxy is ilyesmin vélekedik. Ebben a csatában mindenki a legjobbat akarja kihozni magából, mindenki feláldozná magát a másikért. Egy csapatban pedig ennek van értelme. Vegyük Rachi esetét. Ő tényleg az életét adta a csapatért!