A Bosszú Hajnala (BEFEJEZETT)

82. rész

-Tartsd benne kérlek a lelket! Csak amíg nem vagyok...- kértem, majd odanyújtottam egy kulcsot Vincentnek.
-Ez mi?- kérdezte.
-A szobát nyitja. Kérlek senkinek se szólj róla!!! Csak... Szükségem lesz rád... Amikor megteszem.. Meg utána...- mondtam, sírással küszködve.
-Veled leszek. Végig!- ígérte meg.
-Gyere! Kérlek szedd össze minden színészi tudásod.. El kell, hogy higyjék, hogy seggfej vagyok...- ráncigáltam ki a folyosóra. Megálltam egy pillanatra, hogy leküzdjem a torkomban lévő hatalmas gombócot, majd benyitottam a konyhába, ahol a többiek ücsörögtek. -Ugye nem mondod komolyan? Hogy vagy képes ott hagyni minket akkor, amikor a legnagyobb szükség lenne rád??- hallottam a bátyám dühös hangját. Tudtam, hogy csak (piszok jól) színészkedik, mégis kirázott a hideg..
-Mert gyűlöllek titeket!! Gyűlölöm ezt a helyet és gyűlölök mindent ami ide kapcsolódik!!!- mondtam kegyetlenül. Még nekem is fájt... Mindenki ledöbbent..
-De... Rachel...- kezdte Chica.
-KUSSOLJ BE! NEM VAGYOK KÍVÁNCSI A NYAVAJGÁSODRA!- üvöltöttem rá. -Rachel.. Hagyd abba a viccelődést, kérlek!- ölelt meg a szerelmem, de keményen eltaszítottam. Egyre jobban a sírás kerülgetett..
-HAGYJ BÉKÉN! UTÁLLAK! NEM ÉRTEM, HOGY TUDTAM SEGÍTENI NEKED ÉS A TÖBBIEKNEK! VAGY HOGY AZT MONDTAM NEKED, HOGY SZERETLEK!- az utolsó mondatomon kicsit mindenki még jobban felkapta a fejét.
-SZÓVAL MOST AZONNAL ELHÚZOK INNEN ÉS SOHA TÖBBÉ NE VÁRJATOK VISSZA!- viharzottam ki a konyhából.. Amikor visszaértem a kis műhelyembe, utat engedtem a könnyeimnek... Összeroskadtam a padlón és megsemmisülve bőgtem és bőgtem.. Egyszer csak ajtónyitást hallottam és egy Vincit.. Felnéztem a vörösre sírt szemeimmel, mire a bátyám egy adag kaját és egy gyógyszeresdobozt nyújtott felém.
-Tessék. Hogy tudj enni. A gyógyszer pedig, hogy ne az endoskeletonban kelljen szenvedned egy csomót. Így a halál olyan lesz, mintha csak elaludnál.- mosolygott nagyon de nagyon szomorúan.
-Köszi... A többiek egybe vannak?- kérdeztem félve.
-Többé-kevésbé. Ne aggódj. Mostmár csak helyre jön minden.- ölelt meg kedvesen.
-Köszi a biztatást!- bújtam szorosan hozzá... Remélem igaza van...