A Bosszú Hajnala (BEFEJEZETT)

4. rész

-Nagyon sajnálom, ami apukáddal történt. -nézett szomorúan a szemembe Nora, miközben a rémház egyetlen pizzamentes konyhájában üldögéltünk. Sóhajtottam egyet. Legszíbesebben ráüvöltöttem volna, hogy "nem kell a sajnálatod!" , de inkább visszafogtam magam. Mégis csak ő a legjobb barátnőm, nem akart rosszat.
-Khmm...igen. És milyen műszakban dolgozol? -tereltem el a témát. Fontos, hogy tudjam mikot van itt és mikor nem, mert nem akarom veszélybe sodorni.
-Délutániban, de alig négy órát. Ma például előbb megyek el, mert Eduardo haza küldött. Ne kérdezd miért én sem tudom. -vonta meg a vállát majd egy újabb adag nokedlis pörköltet tett a szájába.
-Ez....igazán érdekes. -azt reméltem valamit sikerül kifacsarnom belőle, ha nem kérdezősködök annyit. Nora az az "elszólom magam" típusú ember. És most sem tévedtem.
-Jah. De nem úgy, mint az, amit múltkor találtam takarítás közben a wc-ben. -rázkódott meg én pedig egyre kíváncsíbb lettem.
-Miért mit találtál? -hajoltam közelebb. Ő is így tett.
-Egy újságot...egy por... tudod milyet. A lány mosdóban! -nevette el magát, de ez inkább feszült nevetés volt. Kezdetnek megteszi ez is....
-És semmi mást nem érzékeltél, ami különös lenne? -húzodtam vissza. Nora felhúzta a szemöldökét és én egy percig azt hittem túl feltűnően kérdezgettem.
-Tudom ám mi folyik itt.... -a szívem majd' kiugrott a helyéről. -ez az első napod itt és tudni akarod mivel állsz szemben. Nem igaz? -helyeslően bólogatni kezdtem, magamban pedig táncot lejtettem Nora ostobaságán. Na jó...azért volt benne egy pici igazság is.
-Jólvan. Elmondom, amit tudok. -fejezte be "uzsonnáját" a barátnőm. Ruhájába beletörölte a száját, majd kezeit egymásra fektette az asztalon. Komoly tekintettel nézett rám.
-Állítólag minden éjszaka sikoltásokat és furcsa nyögéseket hallanak a környékbeliek. Akkor is hallották, amikor... -akadt el.
-Amikot apám meghalt. -fejeztem be helyette. Bólintott majd folytatta.
-Igen. És az volt benne a furcsa, hogy mintha én is....én is hallottam volna ezeket a hangokat. De leginkább csak furcsa karcolásokat és lábnyomokat vettem észre takaríttás közben. Egyszer-kétszer a táblák sem a megfelelő helyükön voltak. És az az újság.... -nyelt nagyot.