A Bosszú Hajnala (BEFEJEZETT)

47. rész

*Chica szemszöge*
-Ez Vincent volt! -mondtam kétségbeesetten. Azonnal a kijárat felé rohantam de Freddy az utamat állta.
-Állj félre! -néztem fel rá.
-Nem mehetsz ki. -tette karba a kezét.
-Vincent kint van! -löktem el az útból. Ököllel ráütöttem a nyitó gombra és rohantam a hang felé.
-Vincent! Vincent! -kiabálltam olyan hangosan, ahogy csak tudtam. Rohantam, ahogy a lábam bírta, végül a földön fekvő Vincentre találtam rá. Sírni akartam, ha tehettem volna. De nem tudtam. Odarohantam hát a földön elterült testhez, és tettem amit tudtam. Megnéztem, hogy lélegzik-e még. Lélegzett bár nem volt sok hátra neki. Életemben most éreztem először ürességet. Még az sem fájt így, amikor Ő elárult. Súlyos lánc, mi hozzá köt. Emlékek és nevetések. Tettek és könnyek. De tudom, hogy Ő jó ember. Azt kell tennem, amit ő is tett velem. Megmentem.
Körülnéztem. Ekkor megláttam a -szintén- földön heverésző Bonniet. Az állkapcsa véres volt. Félix ölte meg Vincentet, hát hogyne! Félix felszabadul, hiszen megölte a bebörtönzőjét! Az animatronic Bonnie teste felszabadul. A megfelelő hely Vincentnek! Megfogtam kezét, lábát és elkezdtem húzni a robottest felé. Mire odaértünk, már nem lélegzett. Bonnie testéből kiszállt egy fehér árnyalak, Félix. Ekkor már tudtam, hogy semmi sem állíthat meg. Kifeszítettem a Bonnie jelmez száját és elkezdtem beletuszkolni Vincent testét. Nagyon nehéz volt végigcsinálni, de volt egy motivációm. Vincent. Így kvittek vagyunk. Amikor végeztem, a Bonnie jelmezre ránézve hányinger kapott el. De egy robot nem tud hányni... Kívülről úgy nézett ki az egész, mint egy zombie-robot keverék. Gondosan ügyeltem arra, hogy minden testrésze a megfelelő helyre kerüljön. Remélem nem lesz baj, bár Ő már nem fog tudni felszabadulni, ahogy én sem. Az új Vincent hóna alá nyúltam, és elkezdtem húzni az őrszoba felé. Út közben pedig gondolkodtam. Mi lesz, amikor felébred?