Gondolat |Levi × Eren - Befejezett|

4. Fejezet: Tégy valamit, Ackerman!

Levi másodpercek alatt előttem volt, majd olyat tett, amitől még én is beleborzongtam. Szoros ölelésbe fogott, melyre nem tudtam mit reagálni.

  - Jobb, Jaeger? - szólt szokásos hangjával.

Lekellett volna fejelnem, vagy jól ágyékon küldeni a térdemmel, de nem tettem. Megérdemelte volna, de nem tettem. Helyette csökkentettem pár centiméterrel a magasságomat, majd arcomat nyakszirtjébe fúrva viszonoztam gyengéd ölelését. És jobban belegondolva. Tényleg jogosan akadtam ki?

  - Jobb - szólaltam meg pár perc némaság után.

  - Most pedig - húzódott el minimálisan, majd egyik pillanatra a másikra megváltozott a tekintete.

Ruhámat ez elejénél fogva hirtelen ragadta meg, majd kényszerített, hogy közelebb legyek arcához, s semmitmondó szemeibe bámuljak. Utáltam ha így nézett rám. Mindennél jobban.

  - Mi is volt a kiakadásod pontos oka? - szemeivel szinte lyukat égetett az arcomra.

Mégis mi a jó fene ez? Az előbb még megértő és kedves volt. Most pedig visszatért a szokásos önmaga. Hogy is képzeltem, hogy minden a régi lesz?

  - Te amilyen kicsi vagy, olyan apró az agyad, vagy mi? - néztem rá semlegesen.

  - Tsc. Mit mondtál?! - szorította jobban a ruhámat, mely már a szakadás szélén volt.

  - Még süket is vagy? - jelent meg arcomon gúnyos mosoly.

  - Te leszel mindjárt megütve, ha nem válaszolsz! - hangja már-már ijesztő volt.

  - Miért csókoltál meg? - tettem fel a kérdést, mely már oly' régóta nyomta a lelkemet.

Jó, igazából csak tegnap óta, de azt most hagyjuk.

  - Ez volt a feladat - engedett el.

  - Nem volt kötelező megtenni - préseltem ki a fogaim közt a szavakat.

  - Miért is? Azt gondoltam, hogy így talán majd elterelődik rólad a téma.

  - Szóval azért tetted, hogy megvédj? - nem válaszolt, mire én kínomban elröhögtem magam - Ez röhej, de komolyan. Pont te védenél meg? Fogadok, hogy amint leléptem szétröhögtétek a beleteket rajtam!

  - Nem mindig te vagy a középpontban.

  - Akkor sem hiszek neked! Mióta visszajöttél a táborból, nagyobb a pofád, mint te magad!

  - Mondja az, aki nem tudja elrejteni, hogy mennyire is féltékeny rám - nevetett ki nemes egyszerűséggel.

  - Ha nem változtál volna meg, akkor nem lenne így!

  - Áh, tudod mit? - legyintett - Nekem se erőm, se kedvem olyanokkal veszekedni, mint te.

  - Jó, akkor tudod mi? - adtam be egy minimálisan a derekamat - Tégy valamit, amitől megbízhatok benned újra.

  - Huh? Mi bajod van?

  - Tégy valamit, Ackerman! - emeltem meg rá a hangomat.

  - Mégis mi a szart kéne neked tennem?

  - Érd el, hogy újra bízzak benned, mint a régi Leviben - hangom komoly volt.

A jelenlegi énjét nem bírtam, azonban a régi Levit igen. És visszaakarom őt kapni.

  - Azt hiszed, hogy van erre időm? Mindjárt vége a sulinak, és nem kell többé látnunk egymást.

  - Akkor légy ismét a régi.. - szólaltam meg halkan.

  - Mit dörmögsz? - vonta fel a szemöldökét.

- Légy a régi Rivaille! - csúszott ki számon eme aprócska név.

Levi tekintete megváltozott. Az eddig kissé idegesből, teljesen idegessé vált. Hirtelen termedt előttem, majd kirúgta a lábamat, ezzel én térdre estem. Amint ez megtörtént, ő belemarkolt barna tincseimbe, majd felrántotta a fejemet, így szemeibe tudtam nézni, melyek letekintettek rám.

  - Ne merj így hívni még egyszer! - hangja fenyegető volt.

  - A régi Levi nem bánta volna, ha így hívom.

  - A régi Levi nincs többé, idióta.

  - Hát pedig jó lenne ha visszatolná a seggét, mivel a mostani Levi nem igazán jön be!

  - Te egy akkora barom vagy, hogy már külön definíciót érdemelnél - pislogott rám párat - Oka van annak Jaeger, hogy én akkor elmentem. Annak is oka van, hogy visszajöttem. Valamint had mondjak neked valamit - ekkor erősebben tartotta a fejemet, s feszítette feljebb - Jó lenne ha észre vennéd, hogy ki védett meg eddig azoktól a nyomorékoktól - szórta rám a szavakat, majd azzal a lendülettel el is engedte fejemet.

Mielőtt bármit is szólhattam volna, ő lelépett. Szólni akartam, de nem tettem. Volt bennem egy bizonyos gondolat, melyről tudtam, hogy nem fog eltűnni, hisz ő szerepel benne.

🖇️Levi szemszög🖇️

Idegesen tettem meg minden lépést, ami távol tartott attól az idiótától. Most majdnem...majdnem elszóltam magam, arról a napról. Hogy lehet valaki ennyire vak, ekkora idióta, és még sorolhatnám a különféle idiótaságokkal foglalkozó könyvet. Hihetetlen, hogy nem vesz észre egy ekkora dolgot az a barom. És ismét csak ő fog járni a fejemben, a szavai miatt, amik kissé fájtak. A világért se vallanám be, de fájtak a szavai. Ugyanúgy, ahogy anno.
  Mindig megvédi valaki, aki sose akarja, hogy baja essen. És azt akarja, hogy feledje el a múltbéli sérelmeket, és ne ragadjon le bennük. De észre se veszi azt, hogy a segítség ott van, de az önfejűsége ezt elrejti, és elnyomja.
  És magamat se értem, hogy miért én vagyok az a barom, aki megakarja védeni őt, akár az élete árán is. Mindig.