Gondolat |Levi × Eren - Befejezett|

19. Fejezet: Gondolat

🖇️Levi szemszög🖇️

Kifelé a strandról, vettem Erennek egy banános fagyit, magamnak pedig egy csokisat. Nem igazán vagyok oda a fagyiért, de Eren annyira erősödött, hogy végül beadtam a derekamat, és vettem egyet magamnak is. Épphogy elfogyasztottam a hideg finomságot, megálltam egy épület előtt.

  - Levi? - állt meg Eren is, s hátratekintett rám - Miért álltál meg?

  - Maradjunk itt éjszakára - emeltem tekintetemet a 3 csillaggal díszelgő hotelre.

  - Miért? - állt elém a barna hajú, és miközben engem nézett,  a szalvétát, melyet a fagyihoz kapott, kidobta a kukába.

  - Szeretnék veled kettesben lenni. Mármint. Nem mintha nem lenne ez mindig, csak most... - ember, alig tudom összeszedni a gondolataimat.

Erennek egy mosoly jelent meg a száján. Oh, kölyök. Kicsi Levi nagyon betud indulni attól a mosolytól. Szóval így használgasd.

  - Értem. Jó, benne vagyok - indult meg befelé.

Hát, neki se kellett sokat könyörögni ezért.
  Beléptünk, egy csodás dekorációjú hall-ba, ahol mindig tökéletesen megfelelt egy három csillagos hotelnek. Mielőtt még a portához mentünk volna, enyhén szólva, összevesztünk azon, hogy ki fizesse a szobát. Végül idegemben levágtam a bankkártyámat a pultra, és egy szobát kértem. A portán álló hölgy eléggé megszeppent, de rögtön intézkedett nekünk a szoba miatt. Percek múlva a 134-es szobának a kulcsát lengettem az ujjaim közt. Nem kis időbe telt, mire megtaláltuk a 4 szintes épületben.
  A szoba is szépen bevolt rendezve, és egy nagy franciaágy is benne volt, ami számunkra tökéletes volt.
Igazság szerint nem oktalanul akartam egy hotelben aludni. Nálunk Mikasaek otthon vannak, és valószínűleg már Eren szülei is. Így, ha itt vagyunk, legalább tényleg ketten vagyunk. Amint beértünk, Eren éppen hogy letette a cuccait, már nem tudtam tovább várni. Ajkainak estem, és mohón kezdtem el falni, puha párnácskáit.

  - Akarlak. Nagyon - suttogtam a csókba, és közben az ágyra löktem.

Eren kitágult szemekkel vizslatott, nem értve a helyzetet. Megindultam felé, majd ledobtam magam az ágyra, tőle kisebb távolabb.

  - Engedem. Most az egyszer engedem,hogy irányíts - mondtam ki halkan a szavakat, és magam sem fogtam fel teljesen, hogy megengedtem ezt neki.

Mintha a villám csapott volna Erenbe, úgy ugrott fel, s mászott fölém. Ajkamat egyből birtokba vette, s le is nyomott teljesen az ágyra.

  - Ha fájni fog, meghalsz... - szóltam morcosan a csókba, mire ő csak egy mosolyt küldött felém.

  - Te is mondtad, hogy ez nem egy fájdalommentes dolog - suttogta a fülembe.

Eren óvatosan elkezdte lehúzni a pólómat. Őszintén megmondva félek. 

  - Vigyázok - szólt megnyugtató hangon, én pedig csak arra lettem figyelmes, hogy már nincs rajtam a pólóm, ahogy rajta sincs.

Lejjebb hajolt, majd ajkait a nyakamra érintette, és lágyan kezdte el szívni. Közben kezeivel a nadrágomat kezdte el kigombolni. Ahogy szívta a bőrömet, párszor meg is harapta azt, amitől egy-egy sóhaj kiszaladt belőlem. Fogával végigszántotta a bőrt, a nyakamtól, egészen a pocakomig. Ott megállt, majd édes puszikat hintett a felületre.

  - Nem bírom már. Tegyél magadévá - szóltam halkan, vággyal teli hangon. Így hangoztatva, elég kínos, de tényleg akarom már. Megbízok benne, és megengedem neki. De ne várj el, hogy rendszer lesz belőle.