Gondolat |Levi × Eren - Befejezett|

27. Fejezet: Hiányozni fogsz

🖇️Eren szemszög🖇️

- Hm? - emeltem fel rá a tekintetem. Nem értettem, hogy mit szeretne ezzel mondani.

- Döntöttem. Elmegyek az Egyetemre.

Egy apró mosoly szökött az arcomra a szavai hallatán. Végre megjött az esze. Végre.

- Végre kimondtad - döntöttem vissza a fejemet a mellkasára, s nem sokkal ezután szememet le is hunytam, hogy pihenni tudjak.

- Nem csak ennyi van.

- Hogy érted ezt? - beszéltem csukott szemmel, mire ő a hajamba vezette ujjait, majd simogatni kezdte a barna tincseimet.

- Ha erre az Egyetemre megyek, akkor... - hallottam a hangján, hogy össze kell szednie a gondolatait, hogy végig tudja mondani - ...akkor még a nyár folyamán elkell mennem, hogy a felkészítő órákon részt tudnak venni.

A szívem itt még jobban összetört. Elfog menni még a nyár folyamán. Kikell bírnom. Az ő érdeke.

- De ezzel bekerülsz az egyetemre, nem?

- De.

- Ugye...ugye benne vagy a távkapcsolatban? - csuklott el a hangom. Félek, hogy vége lesz ennek az egésznek..

- Miért kérdezel ilyen hülyeséget? - csípett bele az arcomba - Ez nem kérdés, hogy még akkor is együtt leszünk, ha én már nem lehetek itt beléd közvetlen. De amint letellik a 3 év, hazajövök. De majd a nyári szünetben is. Együtt leszünk, Eren... - fogta meg a kezemet - Nem foglak téged elhagyni. Érted?

- Értem... - bújtam hozzá szorosan. Olyan jó az illata az érintése az, hogy itt lehetek vele. Egyszerűen minden jó, ami vele és velem történik. Az, hogy együtt vagyunk - Én várni fogok rád. Majd mindennap elmesélem neked a napjaimat. És megértem, ha a suli miatt nem tudsz válaszolni. De én írni fogok neked. Mindig..

- Nekem pedig az lesz az első, hogy válaszolni fogok neked az üzenetekre és a levelekre. Szóval várj rám kérlek. Nem érhetek majd hozzád és te se hozzám. De ezt neked is meg kell értened. Várnod kell rám hónapokat. Hónapokat, hogy megtudj érinteni vagy akárcsak rám tudj nézni. Hogy megtudj ölelni vagy csókolni. Hidd el nekem se lesz egyszerű, de muszáj lesz kibírni, ezt az egészet. És majd ha letelik ez a három év akkor együtt leszünk. Te lehet nem fogod kijárni az egyetemet addigra, de akkor majd segítek neked. Itt leszek melletted ahogy te mellettem. Veled maradok, s ha kell akkor külön órákat is tartok majd neked, hogy lépést tudj tartani a többiekkel. Itt leszek veled mindig. Tudom ezek csak szavaknak tűnnek, de így érzek. Veled akarok lenni sokáig. Suli után, amikor már dolgozunk.

Alig tudtam válaszolni a szavaira. Teljesen ledöbbentem és egy szó se jött ki a számon. Én is ezt gondolom, mégse tudok megszólalni. Ahhoz túlságosan is fáradt vagyok, valamint a szavak nem jönnek ki a számon.

- Szeretlek Levi. Nagyon, de nagyon - kúsztam feljebb, majd egy puszit adtam a szájára, amit jó éjt puszinak szántam.

- Én is téged. Jó éjt, Eren.

Nem válaszoltam neki, csak lehunytam a szemeimet. Vele vagyok jelenleg, és kikell élveznem ezt az időt.

Reggel az volt az első, mindkettőnk számára, hogy elmentünk fürdeni. Mivel Levi álmos volt, és nyűgös, ezért külön-külön fürödtünk le. Ő volt a gyorsabb a kettőnk közül, mivel én folyattam még magamra, a jó forró vizet.
Az anyukája reggelivel is várt minket, de mire leértünk, ő elment dolgozni. Mikasa pedig a tv-t nézte a nappaliban, ami pont a konyhára nyílott.

- Szóval? Elmondtad neki? - szóltunk hozzánk Mikasa, aki pár perce hallotta meg a beszélgetésünket.

- El - válaszolt neki Levi.

- És akkor? Hogy lesz ezután? - fordult felénk a TV-től.

- Mármint? - kérdezett vissza Levi.

- Veletek - szólt halkan a lány.

- Mégis mi lenne? - fogta meg a kezemet Levi - Természetesen együtt maradunk.

A napok teltek, mint a gyors fuvallat. Levial hol nála, hol nálam voltunk. Volt, hogy ketten elmentünk valahova, csak, hogy együtt legyünk. 2 hét múlva, eljött az idő, hogy Levi elmenjen. 

  A vasúton álltunk, nekem. Pedig potyogtak a könnyeim, miközben öleltem őt, szorosan magamhoz.

- Írj, ha odaértél. Nem is.. Hívj fel! Vagy küld egy...

- Eren - szorított magához jobban - Felfoglak téged hívni.

- Jó - hajoltam el, s fátyolos tekintettel néztem rá. Könnyes volt a szeme.

- Mennem kell.

Egy szó nélkül hajoltam közelebb, majd csókoltam meg őt. Az utolsó csók egy darabig. Ő visszacsókolt. Nyelvünk, amikor összeért, a mennyországban éreztem magam. Lassan csókolt, mégis hihetetlenül jól. Percekig tartott a csókunk, mire elhajoltam tőle.

- Szeretlek, Eren.

- Én is szeretlek, Levi. - szóltam könnyeim közepette.

Ő könnyes szemekkel rám mosolygott, majd felkapta a cuccát, és felszállt a vonatra.
A vonat pillanatok múlva elindult. Levi integetve távozott tőlem, én pedig bőgtem, mint egy kisfiú. De nem érdekelt. Nagyon nem.

Levi vonata elhagyta az állomást. A nyár hátralévő részét nélküle fogom tölteni. Levi hiányozni fogsz.