Gondolat |Levi × Eren - Befejezett|

22. Fejezet: Téged akarlak

🖇️Levi szemszög🖇️

Annyira meleg van kint, hogy leolvad rólam a ruha is. De nem érdekel jelen pillanatban. Olvadjon csak. Csak érjek el Erenhez. Más nem számít.
Percek alatt el is értem a zöld szemű hazához, azonban az ajtóban megtorpantam. Mi van ha nem is akar látni? Vagy utál? Vagy esetleg már nem is kíváncsi a fejemre? Számtalan kérdés, melyekre csak akkor fogok választ kapni, ha bekopogok, és ha szerencsém van, akkor ajtót is nyit.
Végül percekig haboztam, amikor végre sikerült rávennem magam, hogy kopogjak. Komolyan, még a víz is levert, amíg vártam, hogy az ajtó kinyíljon.
Pillanatok múlva aztán mégis nyílott, s a túloldalán, Eren állt. Az arckifejezése a szívembe mart. Szemei könnyesek voltak, és pirosak. Szóval sírt. Ggondolom nem is kicsit.

  - Szia - köszöntem kedvesen.

  - Mit akarsz? - kérdezte rekedt hangon, melytől majd' meghasadt a szívem.

  - Beszélni veled - nyúltam a kezéért, azonban ő elhúzta azt, így nem tudtam megfogni, meleg kezét - Mi a baj? - pontosan tudom, hogy mi a baja, de azt akarom, hogy ő mondja meg.

  - Én... - harapott alsó ajkába, hogy visszafogja könnyeit - Szerintem..az lenne a legjobb.. Kettőnknek, nem is nekem...Én..szóval csak..

  - Eren?

  - Szakítsunk Levi...

Ettől féltem. Rohadtul ettől féltem, hogy ezt a pár szót kimondja, az én lelkem pedig nem bírja tovább. Nem bírok meglenni nélküle. És mégis arra kér, hogy szakítsunk. Na ezt már nem. Nem fogom őt olyan könnyen elengedni.

  - Nem engedlek el, Eren - ragadtam meg a kezét, és nem érdekelt, hogy mennyire próbálja elhúzni - Beszélni jöttem veled!

  - Igaz?! - hunyta le szemeit, könnyei pedig kitörtek belőle - Igaz az, amit Jack mondott?! Hogy..hogy.. - beszéde akadozott, hangja pedig elhalkult, ahogy próbált erős lenni - hogy csókolóztatok..és..te.. másokkal..

  - Eren! - emeltem meg rá a hangomat, majd felpipiskedtem, s arcát két tenyerem közé fogtam - Jól figyelj arra, amit most mondok. Igaz, hogy elpanaszoltam neki, hogy mennyire veled akarok lenni, de soha. Ismétlem, soha nem csókoloztam vele, vagy feküdtem le mással a táborban. Nekem...te voltál az első.. - vallom be zavartan - ...ahogy én is neked. Jack hazudott, és ezt nekem is bevallotta. Egy undorító féreg, és ki is dobtam otthonról, és soha többé nem is akarom látni. Én téged szeretlek, ezt jól jegyezd meg. Téged szerettelek. Téged szeretlek. És téged is foglak szeretni - jesszus, mi van velem? Ennyire sose érzelgősködtem - Nem érdekel, hogy mennyire vagy idióta, vagy mennyire viselkedsz gyerekként. Egy végtelenül aranyos, és kedves fiú vagy, aki az én párom. Senki másé. És fogd fel. Téged akarlak. Senki mást.

Eren tekintete végig rajtam időzött, és egy szót nem tudott szólni. De meg is értem. Én sem tudok magamhoz szólni egy szót sem, hiszen sosem voltam még ennyire érzelgős. Nem is értem, hogy most mi történt velem. Eren...Mit művelsz velem?

  - Sajnálom, hogy hittem egy idegennek. De annyira rosszul esett... - tört ki magából keservesen.

  - Shh..semmi baj - kezdtem el simogatni a hátát. Annyira gyerek még. Nem érdemli meg, hogy így bánjanak vele - Ma este elmegyünk fürdeni közösen, utána nézünk egy filmet. Amilyet csak akarsz. Közben összebújunk, s ha vége a filmnek, akkor összebújva elalszunk. Jó lesz így?

  - Jó - bólintott aprót, mire én szorosan megöleltem őt - Csak ne menj el - szorította ő is magához. Annyira szeretem ezt a kölyköt.

Eren végül beengedett, s nem érdekelve, hogy késő délután van, mentünk be a fürdőbe. Míg én a kád szélén ültem, s engedtem a meleg vizet, addig Eren előttem állt, ujjait morzsolva. Tekintete nem volt valami vidám, így egyből kérdőre is vontam.

  - Hé...- löktem el magam a kádtól, de előtte elzártam a csapot - Mi a baj? - böktem meg hirtelen, lógó orrát.

  - Huh? - kapta rám a tekintetét - Semmi. Csak fáradt vagyok. Testileg, és lelkileg is.

  - Eren... - suttogtam a nevét - Pihenünk. Jó? Itt leszek veled, lazulunk, és ami a legfontosabb. Együtt leszünk.

Az előttem álló fiú bólogatni kezdett. Egy puszit adtam az arcára, majd lehúztam a pólómat. Az ő pólójához nyúltam, majd lassan leemeltem róla. Izmos, s tökéletes felsőteste elém tárult.

  - Nagyon tetszik a látvány - simogattam meg a mellkasát.

  - Nekem is - kezdte el kigombolni a nadrágomat, majd le is húzta azt.

Saját nadrágját is lerángatta magáról, alsóstól együtt. Ujjaim közé akasztottam az utolsó textilemet, majd levettem. Eren végignézett rajtam, majd kezeit a combok hátsó részéhez vezette.

  - Ugorj - búgta maga elé.

A vállába kapaszkodtam, majd lendületből ugrottam egyet. Eren a combomnál fogta tartott megy, közben egymás szemébe néztünk mélyen. Közelebb hajolva aztán lassan, s lágyan csókoltam meg. Jelenleg csak erre vágytam. Hogy csókolhassam, és összebújjunk. Nem szexre volt szükségem, és neki se. Egymásra volt szükségünk.
Eren lassan elindult a kád felé, majd megtartva, velem együtt beleült, a forró, s kellemes vízbe. Ott letett, majd leheletnyire elhúzódott. Jómagam közelebb hajoltam, és apró puszikat adtam a szájára. Lassúakat, és finomakat.
Közelebb ültem, így lábammal áttudtam fogni a derekát. Testünk összesimult, de jelenleg nem éreztem semmit, azonkívül, hogy Erennel akarok lenni. Arcomat a nyakába fúrtam, míg kezemmel átnyúltam a hóna alatt, és úgy öleltem át a hátánál. Az érzés, ami jelenleg bennem volt, leírhatatlan..
Eren az én fejemnek döntötte az övét. Csend, és béke. Erre van szükségünk.

Az ágyat megcsináltam, addig Eren keresett egy filmet. Míg rajtam egy szürke póló és egy alsó, addig rajta csak egy alsó volt.
Befeküdtem az ágyba, fejem pedig a párnán landolt. Eren feje a mellkasomon helyezkedett el, kezét pedig a pocakomon átvezetve ölelt magához. A laptop a lábon volt, így mind a ketten tisztán láttuk a filmet.
Percek teltek el, amikor elkezdődött a film, máris szuszogást hallottam. Tekintetemet levezettem Erenre, aki már most elaludt. Azaz édes arca, melyre imádok puszit adni, nyugodt volt. Látszott rajta, hogy ez kellett neki, hogy megtudjon nyugodni. Őszintén szólva, nekem is.
A laptopot lehajtottam, és letettem magunk mellé. Persze csak úgy, hogy őt ne keltsem fel.
A takarót feljebb húztam, így rendesen betakartam magunkat. Őt ölelve magamhoz, hunytam le pilláimat. Olyan jó ez a pillanat..

És épp ezért képtelen vagyok itt hagyni Erent, az egyetem miatt. De muszáj lesz. Akármennyi is fog fájni.