Gondolat |Levi × Eren - Befejezett|

20. Fejezet: Gyűlöllek

🖇️Eren szemszög🖇️

  - Na végre, drága Levikém! - csapta össze a kezét a számomra ismeretlen fiú.

  - Mit keresel itt? - nézett a mellettem álló fiú oldalra, én pedig fullra nem értettem, hogy mégis mi folyik itt.

  - Hello, Eren vagyok! - mutattam felé egy műmosolyt, és a kezemet is egyidőben felé nyújtottam.

  - Jó, hello... - fintorgott rám, majd kedves mosollyal visszanézett Levi felé - Egy cseppet se változtál. Egyébként épp erre volt dolgom. Meglátogattam a húgomat.

  - Oh, valóban? - húzott mosolyt Levi a szájára. Hé. Csak rám szokott így mosolyogni - Hogy van Alice?

  - Remekül! - mutatott egy oké jelet a hüvelykujjával - És ve... - a fiú, akinek Jack a neve, a kezünkre tekintett - Oh, Ackerman. Komolyan? - vonta fel rám a szemöldökét.

Levi megszorította a kezemet. Félek. Mégis mi a franc ez a nagy feszültség, ami keletkezett?

  - Ő Eren.

  - Oh, a Jaeger gyerek? - vigyorgott rám, undorítóan - Szóval így néz ki. Nem rossz.

  - Szemed leveszed róla, és hozzá se érsz - vetett szúró pillantásokat a vörösre.

  - Van barátnőm - emelte fel a kezeit védekezésképpen - Na és megvo..

  - Meddig leszel? - szakította félbe Levi Jacket, mielőtt még végig tudta volna mondani, amit akart.

  - Még pár napot, de aztán utazom vissza Németországba.

  - Németországban élsz? - kérdeztem tőle meglepve.

  - Azt mondtam nem? Tán süket vagy? - vonta fel a szemöldökét rám, mire csak felemeltem a kezemet. 

  - Mit képzel magáról?! - csaptam le idegesen a kezemet az asztalra, mikor már otthon voltunk.

  - Ilyen a stílusa - vont vállat Levi, miközben a kanapén ült - Én hozzászoktam.

  - Egyáltalán ki volt ez?! Honnan ismer téged? Honnan ismeritek egymást?!

  - A katonai suliban találkoztunk. Ott volt a húgával.

  - Nagyon nem szimpatikus - forgattam meg a szememet.

  - Nem rossz gyerek - sóhajtott a kisebb, majd a TV-re meredt.

Aprót sóhajtottam, majd az ölébe ültem, s fejemet a vállára hajtottam. Levi keze a hátamra vándorolt, majd simogatni kezdte. Az én kezeit a hóna alatt mentek át, és a hátát ölelve bújtam hozzá.

  - Szeretlek - szólt halkan.

  - Én is szeretlek téged - pusziltam a nyakába.

A meghitt pillanatunkat, egy hangos kopogás szakította félbe.

  - Nyitóm - szólt a ház tulaja, majd arrébb téve engem, ment ajtót nyitni.

  - Na szevasz, törpe - ez a hang...

  - Neked is szia, Jack. Mi járatban?

  - Csak gondoltam, beugrom hozzád, ha már anno megkaptam a címedet, és itt vagyok még pár napig - azzal mit sem törődve, hogy nem otthon van, jött be, de amint megpillantott engem, gúnyos arcot vágott - Ez meg?

  - Neked is szia - forgattam meg a szememet.

  - Nem jókor jöttél - lépett a nappaliba Levi - Erennel vagyok.

  - Oh, de romantikus! - csapta össze a tenyerét - Na, de mivel alig maradok, ezért én is lógnék, a régen látott haverommal.

  - Mondtam, hogy...

  - Csak pár óra - szakította félbe a vörös hajú a legkisebbet, majd ledobta magát mellém kanapéra.

Levi nagyot sóhajtva indult meg a szobája felé.

  - Felmegyek valamiért, mindjárt jövök.

Bólintottunk, majd végig néztem, ahogy a szerelmem elmegy.

  - Szóval...Mióta is vagytok együtt? - kérdezte érzelemmentesen.

  - Majdnem két hete.

  - Pff... - nevette el magát - És máris meghúzott? Bár nem csalódtam benne.

  - Hogy mi van? - néztem értetlenül.

  - Oh, hogy te nem is tudod? - hangja teljesen gúnyos volt.

Mi a francról beszél, ez az idióta?

  - Egy faházban voltunk a táborban. Te az a srác..Huuh - dőlt hátra, és a jobb lábát áthelyezte a másikon - Szerencsés vagy.

  - Neked mi a franc bajod van? - emeltem rá, mérges tekintetemet.

  - Levi mesélt pár dolgot. Hogy mennyire megbaszna, és hogy miket csinálna veled.

Ezt annyira rezzenéstelen arccal mondta, mintha csak annyit jelentett volna ki, hogy ebédelt. A szívemben egyre nagyobb lett a harag, valamint nagyon fájni kezdett. Hogy tud ilyet mondani?

  - Hazudsz. Ő nem ilyen.

  - Szóval akkor nem feküdtetek le még? - pislogott rám, mire én csöndben maradtam - Na, látod? Bár, nem értem, hogy miért álmodozott erről ennyit, amikor a táborban volt pár srác, akit meghúzott.

  - Na ide figyelj! Ne merj ilyen mocskos dolgokat mondani róla, te szemét! Ő nem ilyen! Semmit se tudsz róla, szóval fejezd be a gyökérkedést! - emeltem meg rá a hangomat. Mit képzel ez magáról?

  - Fáj az igazság, gyerek? - vigyorgott rám - És egyszer, amikor részegek voltunk, sikerült lopnom tőle egy csókot. Bár akkor is a nevedet mondta, az enyém helyett - vont vállat - Szóval törődj bele. Ha tényleg annyira szeretett volna, akkor nem kúfircolt volna másokkal.

Épp nekiakartam menni, amikor Levi visszatért, a kezében egy kabáttal.

  - Ezt véletlenül elhoztam anno - dobta Jack felé, aki egyből el is kapta a ruhadarabot.

  - Kösz, Ackerman - vigyorgott. Undorító az a mosoly.

  - Eren? - pillantott rám Levi.

  - Anya írt, mennem kell - kaptam fel a cuccomat.

  - Jó, majd írok - lépett közelebb, majd egy puszit adott a számra, de én még időben elhajoltam, hogy ne váltsa át csókba. Mit művelnek?

  - Jó. Szia - szóltam halkan, majd csak neki köszönve, hagytam el az Ackerman lakást.

Tudtam, hogy ezt még szóváteszi, de valamiért annyira belefúrta magát az a pár mondat az elmémbe, hogy rosszul vagyok. Fáj, s görcsöl a hasam. A szívem mardos, s potyogó könnyeim égetik a szememet. Miért hiszem el? Nem akarom elhinni, mégis fáj.
Gyűlöllek. Gyűlöllek, Jack.