Gondolat |Levi × Eren - Befejezett|

16. Fejezet: Beszélnünk kell..

🖇️Levi szemszög🖇️

Amint Eren elhalkult, én tárcsáztam a mentőket. Szerencsére megengedték, hogy bemenjek vele, azonban a kórházban már nem volt ekkora szerencsém. Kiküldtek, hogy a váróteremben ülnek nyugodtan. De mégis, hogy lehetnék nyugodt?! Csak lássam meg Nicet. Komolyan kinyírom.
  Lehet nem kéne, de hibásnak érzem magam. Anno, egyrészt ezért se akartam, hogy Erennel kapcsolatban legyünk. Emiatt bántják ők, és ezt nem akarom. Valamint itt a továbbtanulás is. Francba.

  - Miért minden ennyire nehéz? - emeltem tekintetem a plafonra, miközben a szavakat suttogtam.

  - Levi! - hallottam még a hangomat, egy lány szájából.

Fejemet a hang felé irányítottam, ahol Eren szőke hajú barátja, valamint az egy szem húgom loholt, hogy ideérjenek hozzám.

  - Mi folyik itt?! - szólalt meg az első kérdező, aki nem más volt, mint Armin.

  - Mikasa nem mondta el? - vontam fel rájuk a szemöldökömet.

  - Nem - kapkodta a levegőt a szőke - Azt mondta majd te elmondod.

  - Egek.. - sóhajtottam egy nagyot.

Most komolyan elvárják, hogy mondjam el nekik azt a borzalmat, amit átéltem? Bá .ez még mindig jobb, mintha Erent faggatnák a történtekről.

  - Erent megvártam suli után, amikor jött Nic, és a két segg arc haverja. Engem lefogtak, az a nyomorék meg megverte Erent - szorítottam össze az öklömet, miközben meséltem - Nem tudtam tenni semmit, erősebbek voltak. Ám, amikor elengedtek, akkor Nicnek rontottam, és kicsit átrendeztem az arcát - motyogtam a végét.

  - Levi! - emelte meg rám a hangját Mikasa - És ha kirúgnak?

  - Azért mert visszaadtam neki azt, amit ő tett Erennel?! Ne szórakozz már velem! - kiabáltam rá, a folyosó pedig az én hangomtól visszhangzott - Még a végén én leszek a rossz - álltam fel idegesen, majd a mosdó irányába mentem.

Amint beléptem, hangosan becsaptam az ajtót. Lekell nyugodnom. De nem megy. Mire volt jó az a kicseszett katonai suli? Erre, hogy aztán ne tudjam megvédeni azt, akit szeretek?!
A tükörbe néztem, és láttam azt a gyűlöletet a szemeimben, amit magam iránt éreztem. Amiért nem tudtam megvédeni Erent.
  Ajkamat összeszorítottam, majd erőből a falba vertem. Testem remegett az idegtől, s éreztem, hogy ujjaimból kicsörgedezik a vér.

  - Mégis milyen barát vagyok? - szóltam fájó hangon magam elé.

Nem Levi. Össze kell szedned magad. Eren se akarja, hogy ennyire szétess.
  Ismét a mosdókagyló fölé hajoltam, majd megengedve a hideg vízét, megmostam arcomat. Jól esett ennek a hidegnek az érintése az arcomra. Kicsit letudtam nyugodni is.
  Percekkel később kiléptem a mosdóból, s már nem vérző kezemet a pulcsim zsebébe vágtam. Mikasaék felé haladtam, akik a fotelokban ültek. Armin a telefonján ügyködött, Mikasa pedig az ujjait morzsolta. Jómagam a húgom mellett foglaltam helyet, majd ujjaira néztem, amik már kezdtek pirosodni.

  - Hé. Nyugodj le.

  - Mondod te. Aki a legidegesebb.

Ebben most nem tévedett. Bármire ideges voltam, és féltem is. Ha valami maradandó károsodást szenved, én komolyan Nicel nyalom fel az iskola padlóját.