Gondolat |Levi × Eren - Befejezett|

29. Fejezet: Jövő

🖇Eren szemszög🖇

Levial a közelben parkoló autómhoz lépegettünk. Igen, megszereztem a jogsit, még 1 éve. szüleim vettek egy autót, a 18. születésnapomra. Amint beszálltunk, a fekete gyönyörűségbe, én egyből a kormány mögé pattantam.

- Szép - simított végig, az autó belsején.

- Igen - néztem Levira. Amikor a szép szót használta, csak ő lebegett a szemem előtt. Ő mindenkinél gyönyörűbb volt számomra.

- Eren? - pillantott íriszembe szerelmem, kíváncsi tekintettel.

Válasz helyett, csak megráztam a fejemet, miközben egy mosolyt eresztettem ajkamra.

- Mehetünk? - kulcsoltam össze kezünket, miközben a sebességválóra helyeztem bal kezemet.

- Mehetünk.

Ahogy életre kelt a motor, a szánk is úgy kelt életre. A fél órás utat, mely a mi házunkig vezetett, teljesen végig beszéltük. Egyetlen egy üres percet se hagytunk a másik számára. Mindent elmeséltünk, amit a telefonban nem sikerült már egy ideje. Valamint, amit sikerült, azt is részletesebben kibeszéltük magunkból. Hiányzott már ez az egész, így ennek az egésznek a következtében melegség járta át az egész testem, minden porcikámmal együtt. Otthon mit sem törődve a kipakolással, mentünk a szobámba, ami az elmúlt években sokat változott.

- Wow. Jó helyen járok? - képedt el hirtelenjében - Hova tűnt az a rumlis szoba?

- Ez egy új szoba, egy új Erennel! - mutattam büszkén magamra.

- Oh. Szóval nem bánod, ha benézek a szekrénybe.. - azzal már meg is indult a korábban említett dologhoz, azonban én még épp időben odaálltam, hogy megvédjem a drágalátos szekrényemet.

Hogy ne védtem volna meg? Ha egy ujjal is hozzáér, megzavarja a biztonságot, és minden cuccom, amit reggel bedobáltam, kiszánkózik a szobámba, mint egy lavina.

- Komolyan? - vonta fel szemöldökét, közben karba fonta kezeit.

- Még most is csak piszkálni tudsz? - álltam elé, s egyenest a szemeibe néztem. Közben arcomon egy szomorú pillantás suhant át.

- Én nem piszkállak - jelentette ki.

Eldöntöttem magamban, hogy nem fogok vele veszekedni. Helyette karjaimmal szorosan körbe fogtam, majd magamhoz szorítottam.

- Hiányoztál.

- Te is, kölyök - fúrta fejét mellkasomba.

Hátrálni kezdtem vele, míg az ágyon nem feküdtem vele. Ott aztán nem vágytam semmire, csak arra, hogy vele lehessek. Egymással szemben feküdtünk, amikor csókolni kezdtem őt ajkain. Lassú, érzelmes csókot adtam neki. S, amikor elakartam húzódni, ő nem engedte. Lábaink összevoltak gabalyodva, ahogy karjaink is. Egymás ajkát falva feküdtünk az ágyon, semmi másra nem vágyva. Ahogy nyelvével az enyémet masszírozta, teljesen ellepett a boldogság. A boldogság, ami miatta teremt bennem. Közelebb bújtam hozzá, s egyre jobban éreztem, hogy a mellkasom felrobban a boldogságtól. Hevesebben kezdtem venni a levegőt, ahogy csókunk felgyorsult. Nyelveink szinte táncot jártak egymással, időt se hagyva a szünetre.

- Erenh.. - sóhajtott a barátom, s ajkai a nyakamra tapadtak erősen.

Testemet átvette az élvezet, s nagyot sóhajtottam az érintésére. 1 éve. 1 éve annak, hogy nem ért hozzám. Nem csókolta a nyakam, a szám, a testem. 1 éve annak, hogy nem feküdtünk le, s már oly' rég várok arra, hogy végre miatta jusson el a gyönyör az egész testemre.

- Levih.. - kezdtem szaporán venni a levegőt, ahogy egyre jobban szívta a nyakamat, különböző helyeken.

Kezemet lesimítottam formás fenekére, majd bele is markoltam, mire bőrömet súrolta fogaival. De nekem ennyi nem volt elég. Többet akartam Leviból. Sokkal többet ennél. Feljebb vonszoltam ujjaim, majd visszacsúsztatva, már a nadrágjában ügyeskedtem, egyenest az alsója alá nyúlva. Bőre libabőrös lett, ahogy fenekét kezdtem el simogatni, s markolászni. Ám ő se akart kimaradni a játékból. Mivel erősebb volt nálam, sikeresen fölém kerekedett, ezáltal kezeim kicsúsztak nadrágjából.
  Ajkaimat birtokba vette, közben kezei mellkasomra tévedtek, a póló alatt. Mellbimbómat kezdte el izgatni, mire egy jól eső sóhaj távozott ajkaimból. Saját, valamint az én pólómat is levette, így már könnyebb dolga volt. Nyakamtól, egészen a hasamig, nedves ősvényt hagyott. Pár helyen meg is szívta, valamint harapta bőrömet. Nadrágomat szinte letépte rólam. Dudorodó alsóm láttán még nekem is pír szökött az arcomra. Barátomat ez nem zavarta.
  Levi magához nyúlt lent, majd bejáratomhoz helyezte magát. Egyből megcsókolt, s a csók pillanatában belém lökte magát. Egy fájdalmas sikoly szaladt ki ajkaimon.

- Sajnálom - súgta egyenest ajkaimba, majd egyből mozogni kezdett.

Eleinte összeszorítottam magam, de ahogy egyre gyorsabban mozgott, úgy lazultam el, s engedtem el magam, mint egy tollpihe. Ahogy egyre jobban élvezte ő is, úgy durvult be. Kezeimet a számra vezettem, hogy hangomat visszafogjam. Kisebb sikolyok távoztak belőlem, ahogy lökései akkorák voltak, hogy elmozdultam az ágyon. Kicsi a bors, de erős.

- Vedhh el a kehzed.. - sóhajtott - Hallani akarohm a hang..odh.. - lökött rajtam nagyot, mire a sikoly ismét kiszaladt belőlem.

Ajkaimra hajolt, de mégse adott csókot. Ajkaim széttátottam, szememet lehunytam az élvezet keretében. Ahogy jöttek az egyre durvább lökések, úgy nyögtem alatta folyamatosan. Hangom szinte akadozott a gyönyörtől. Csókolni kezdtem őt, hiába nem kaptam levegőt. Kezeim a hátán jártak fel alá, s körmeim végig szántották szerelmem hófehér bőrét. A hangja annyira beindító volt.. Az a mély, reszelős hangja, amit jelenleg kiadott. Levi rendesen úgy mozgott, hogy az ágy majd' beszakadt. A szobát a nyögéseink töltötték be, amiket sóhajoknak már egyáltalán nem lehet mondani. Valamint..az én sikolyaim. Hiába élveztem el többször is, akárcsak ő, még mindig mozgott bennem.

- Eren..sz..eret..lehk.. - nyögte folyamatosan, csípője erősen az enyémhez csapódott.

Szólni akartam, hogy én is szeretem, de képtelen voltam. Ahogy erősen hozzám csapódott, úgy élveztem el sokadjára, ahogy ő is. A meleg anyag megtöltött belülről, s levegőt kapkodva próbáltam megtartani az épp eszem. A szó szoros értelmében levert a víz, amiben úszott a lepedő. Levi rám feküdt erőtlen testével, s levegőt kapkodva próbált ő is észnél lenni.
  1 óra telt el, az eddigi legjobb együtt létem óta, amit Levial töltöttem.

- Sajnálom - cirógatta Levi a hajamat, miközben kezemet szorította.

- Élveztem. Annyira, de annyira élveztem. Nem kell bocsánatot kérned.

- Durva voltam veled. Minden rendben van? Nem fáj? - simogatta meg a fenekemet.

- Egy picit, de túlélem - csókoltam meg az arcát - Szeretlek Levi.

- Én is téged. És szeretném, hogyha befejezted az egyetemet, akkor együtt legyünk. Örökké.

- Szóval így képzeled el a jövődet - kezdtem el játszani ujjaival.

A takaró, mely alatt feküdtünk, meztelen testünkkel, meleggel látott el minket. Fejemet Levi mellkasán pihentettem. 

- Hogy máshogy, te buta? - emelte a kezünket a magasba - Örökkön örökké, csakis veled.