Gondolat |Levi × Eren - Befejezett|

8. Fejezet: Igazság

2 évvel ezelőtt

🖇️Levi szemszög🖇️

  - Eren - szólítottam meg a fiút, hogy el ne menjen.

  - Hm? - nézett rám, kíváncsi tekintettel.

  - Várj már - kaptam el a csuklóját - Sajnálom.

  - Nem a te hibád - nézett rám fájdalommal.

  - Én nem mondtam igazat - szóltam halkan magam elé, ezzel bevallva az igazságot.

A fiú tágra nyílt szemekkel nézett engem, majd teljes testével felém fordult. Olyan ártatlan, és olyan fiatal még.

  - Ne szórakozz velem - röhögte el magát kínosan - Ha viccet akarsz űzni valakiből, akkor az ne én legyek.

Eren Jaeger pár perce vallott nekem szerelmet. A legjobb barátom és mivel én nem válaszoltam neki, csak annyit, hogy sajnálom, ő elindult. Elindult, hogy itt hagyjon engem. És a hazug szavaimat.

  - Nem mondtad ki, de levettem a szavaidból, hogy te nem tekintesz rám ekképp. Én pedig szépen besültem előtted. Mit akarsz még ezután?! - hangját megemeli rám.

Ajkaimat beszédre nyitom, de egy hang se jön ki rajta.

  - Rivaille - nézett mélyen a szemembe. Ritkán hívott így - Mit érzel irántam?

Megkérdezte. De őszintén szólva, már vártam a kérdést. Közelebb léptem hozzá, majd kezemet óvatosan a tarkójára vezettem. A fiú meglepetten nézett rám, ám én jelenleg a kérésére akarok csak válaszolni. Közelebb vontam magamhoz, majd ajkait a sajátomhoz préseltem. A fiú először nem reagált semmit, aztán felelevenedett.
  Nyelvével lenyomta alsó ajkamat, én pedig nyelvemmel az övét érintettem meg. Túl jó. Érzem rajta, hogy nem profi, de jó. Vajon neki ez az első csókja?

  - Eren - húzódtam el leheletnyire, azonban a fiú nem engedte ezt se.

Épphogy miniméterekre húzódtam, ő ismét összepréselte ajkainkat. Sokat akart. Ahogy én is. Nyelvemmel felfedeztem a szája minden egyes négyzet-centiméterét. Túl sokat akartam hirtelen.

  - Ez válasz a kérdésedre? - suttogom ajkai közé, közben elhúzódok tőle.

  - Válasz - reagálta le egyszerűen, majd acélkék szemeimbe nézett.

  - Akármit gondolsz - magyarázom, közben elhajolok - Holnap megbeszéljük az egészet. Jó?

  - Ígéred? - tekintett mélyen szemeimbe.

  - Ígérem.

🖇️Eren szemszög🖇️

  - Ígéred? - tekintettem mélyen szemeimbe.

  - Ígérem - mondta ki a szavakat, melyek melegséggel hatottak a szívemre.

  - Akkor holnap - távolodott el tőlem, majd egy puszit nyomott a számra, s végleg távozott.

A pillangók megszállták a hasamat. Nem akartam elhinni ezt az egészet. Nemrég kezdtem úgy érezni, hogy Levi más, mint a többiek. Végül bekellet látnom, hogy szeretem őt.

  - Hello Eren - jelent meg előttem Mike.

  - Szia?

  - Tudod az a helyzet, hogy haza kéne valahogy jussak, azonban a pénzt otthon hagytam.

  - Jó. És?

  - 1 óra séta az út, de taxival hamarabb megvan. Mondd. Nem adnál kölcsön?

  - Még ha lenne se adnék - fordítottam hátat neki, azonban ő a vállamnál visszafordított - Mi van?!

  - Ne hazudj, mert nem lesz jó vége - nézett rám durván - Add oda a pénzed, Eren!

  - Süket vagy, Mike? Nincs pénzem!

  - Oh, biztos, hogy van! - emelte meg felém az öklét - Tudod, nem szeretném ha véres lenne a ruhám, vagy be kéne mocskolnom. Szóval? Mit mondasz?

  - Azt, hogy menj a francba!

  - Nem jó válasz! - nézett rám dühösen, majd nagy ütést éreztem az arcomon.

Fájt. Nagyon.

  - Hol. A. Pénzed. Eren?! - tagolta el nekem idegesen.

  - Komolyan ennyire idióta vagy? Mondtam, hogy ni...

  - Nem szeretem ha hazudnak nekem. Mindennap a suliban veszel kaját. Biztos kell, hogy legyen nálad pénz.

  - Igen, veszek. És el is költöm mindet kajára, te idióta!

Újabb ütés. Ezt éreztem meg a következő pillanatban. Majd újabbat, és újabbat.

  - Máskor kétszer is gondold át, hogy kivel, hogy beszélsz. Világos voltam?

- Igen... - szóltam halkan.

Újabb ütés. Miért kell még mindig bántani?

  - Nem hallottam rendesen. Világos voltam? - hajolt közelebb arcomhoz, majd konkrétan beleüvöltött.

  - Mint a nap...

  - Helyes - mosolygott gúnyosan, majd a földre dobott.

  - Eren! - hallottam meg egy aggódó hangot, ami közelített felém.

  - Nézzenek oda - vont vállat Mike - A csatlósok - nevette el magát.

  - Kinyírlak, köcsög! - indult meg Mikasa az idősebb felé, azonban szőke barátunk lefogta.

  - Nyugalom, Mikasa! - csitítgatta őt Armin.

  - Nem! - sipítozta a lány.

  - Mike...mit tettél? - szólalt meg Armin ijedt hangja.

🖇️Másnap - Levi szemszög🖇️

Ha igaz, amit Mikasa mondd, akkor úgy érzem, hogy ma valaki megfog halni. Miket keresem az osztályteremben, azonban ő sehol sincs.

  - Petra - siettem a lányhoz - Hol van Mike?

  - Ha jól tudom, akkor beteget jelentett. Miért?

Válasz nélkül rohantam ki a teremből, majd Mikasaék terme felé veszettem az irányt. Ott nyitva volt az ajtó, így könnyen bementem, s meg is találtam rövid időn belül a húgomat.

  - Eren? - köszönés nélkül rohantam őt le.

  - Nem jött iskolába... - magyarázta a lány.

  - Ennek köze van ahhoz, amit mondtál, igaz? - szemeim elködösültek.

  - Igen szerintem.

Miattam történt ez az egész. Ha akkor, nem hagyom ott, most nem lett volna ez. Érzek valamit iránta, ami miatt megakarom védeni. De nem tudtam, és hogy miért? Mert gyenge vagyok.
  Ahogy hazaértem a suliból, beszéltem a szüleimmel, hogy írassanak be egy katonai iskolába. Ez nem mehet így tovább, ugyanis Mikasa elmondta, hogy nem ez az első, hogy bántják őt. Azonban csak most mondta el a lánynak. Mindvégig mellette voltam, és mégse tudtam őt megmenteni. Szörnyű ember vagyok.

🖇️Jelen - Eren szemszög🖇️

  - Eren... pontosan mit érzel irántam? - tekintett rám aggódó, de egyben kíváncsi szemekkel.

  - Ugyan azt, mint két éve - vallottam be érzéseimet újra.

Levi nem felelt. Csak újra ajkaimnak borult. Nyelvével lenyomta alsó ajkamat, majd nyelvét a számba vezette. Nyelvem sóvárgott azért, hogy az övét érinthesse, s mikor ez megtörtént, a mennyországban éreztem magamat. Boldog voltam.

  - És te? - suttogtam ajkai közé.

Tudni akartam a választ, és most elkel árulnia. Muszáj lesz.

- Többet, mint két éve. Sokkal többet - suttogta maga elé, majd fejét a nyakamba fúrta - Szeretlek Eren - hagyták el a szavak a száját.