Gondolat |Levi × Eren - Befejezett|

30. Fejezet: Csak te [VÉGE]

Hát srácok, ez is eljött. Ezzel a résszel, lezárom ezt a történetet. Nem tudom elégszer elmondani, hogy köszönöm. A sok csillagot, illetve megtekintést, valamint azokat a biztató kommenteket. Imádlak titeket, s remélem tetszett nektek a történetem.❤️

🖇️Levi szemszög🖇️

Az ágy kényelme megnyugvást adott nekem. Ám ez a nyugalom hamar elszállt, amint két apró kezet éreztem meg az arcomon. Mit sem törődve pihentettem magam tovább.

  - Apu... - szólalt meg egy édes, kicsi hang, s kezei egyre jobban járták be az arcomat.

  - Mi az? - dünnyögtem fáradtan, s egyben halkan.

  - Kelj fel. Elkésel - szólt aggodalmas hangján.

  - Még van idő... - fordultam át a másik oldalamra, ezzel hátat fordítva, a szőke kislánynak.

  - 10 óra múlott - szólt halkabban.

Szemeim szinte kipattantak a helyéről. Ledobtam magamról a takarót, s rohantam a fürdőbe. Fogkefét a számba vágva rohantam vissza a szobába, s kezdtem el öltözni, miközben a fogaimat mostam. Hanyagul visszadobtam a fogkefét a fürdőbe, s rohantam le a lépcsőn. Eren a konyhában ült, s reggelizett.

  - Eren! - szóltam rá idegesen, mire értetlenül meredt rám - Miért nem keltettél fel?! Elkéstem! - rángattam magamra a cipőmet.

Eren a fogashoz sétált, ahol én is álltam, s kabátomat szaggattam magamra.

  - Sietek, majd jövök - nyomtam egy gyors puszit a szájára, majd kirontottam az ajtón.

🖇️Eren szemszög🖇️

Levi elrohant dolgozni. Kíváncsi vagyok, hogy mikor esik le neki végre.
Egy halk kacagást véltem felfedezni a lépcső alján. Automatikusan odanéztem, s szőke kislányunkat néztem morcosan.

  - Kincsem...Átverted?

  - Át - nevetett el magát.

Percek se teltek el, mire Levi visszaügetett a házba, morcos tekintettel.

  - Na leesett? - léptem közelebb hozzá.

  - Amint megláttam a havat, és a karácsonyi díszeket, igen. 24.-e van - motyogta maga elé, miközben levette a kabátot, és a cipőt magáról.

  - Annyit túlóráztál mostanában, hogy teljesen elfelejtetted, hogy ma nem kell menned - mosolyogtam rajta, amivel a kisebb mit sem törődött.

Egyenletes lépésekkel indult meg a legkisebb felé, majd előtte leguggolt, s szemeibe nézett.

  - Daisy - szólította meg a kislányt - Nem illik hazudni.

  - Csak vicc volt. - biggyesztette le ajkacskáit.

  - Ő nem érti a viccet.. - kezdtem el csipkelődni Levial.

  - Ohh. Azt majd meglátjuk.. - fordult hátra, majd kívánatosan nézett rám, s visszafordult a picúrunkhoz - Mit kell mondani ilyenkor?

  - Szeretlek, apu? - nézett Levira, mogyoróbarna szemeivel.

A szívem teljesen meglágyult.
  5 év telt el, hogy Levi visszajött. Miután befejeztem az egyetemet, ő megkérte a kezemet. Hihetetlenül boldog voltam, és igent mondtam neki. Összeházasodtunk, s sikerült megvennünk egy házat, a szülővárosunkban. Mindketten családra vágytunk, de tudtuk jól, hogy ez biológiailag lehetetlen. Sokat tanakodva, végül az árvaházban kötöttünk ki. Rengeteg gyerek volt, és egyet se lett volna szívem otthagyni. Ám mégis Daisyn megakadt a szemünk, aki akkor még csak 1 éves volt. Amióta velünk van, 2 év telt el.
Van egy 3 éves kislányunk, és egy társam, akit mindennél jobban szeretek, ezzel a csöppséggel együtt.

  - Nem, nem ezt kell mondani. De ezzel is beérem - mosolygott a szőkeségre, majd egy puszit adott az arcára.

Daisy mellé léptem, majd karjaimba vettem, s felemelve magához szorítottam őt.

  - Mit szeretnél enni, kincsem? - pusziltam meg, puha arcát.

  - Mézeskalácsot! - kiabálta el magát vidáman, mire egy boldog mosoly szaladt végig az arcomon.

Levire néztem, aki ajkait beharapva, könnyes szemmel állt előttem, s próbált egy mosolyt erőltetni magára.

  - Levi. Mi a baj? - néztem rá aggódva.

  - Anyu... - nézett rám Daisy, majd Levira - Apu?

  - Semmi. Csak... - hunyta le szemeit, majd mosolya kitört belőle - Annyira szeretlek titeket...

Teljesen elérzékenyültem, s elé lépve, szorosan megöleltem őt, úgy, hogy a kicsi kislányunk a karjaimban volt.

Végül minden rendbe jött. Nehézségek árán, de sikerült egymásra találnunk. Az élet nem mindig dobott jó pillanatokat, de mégis ettől lett az egész felejthetetlen. Sok mindent átfogunk még élni Levi. De egyben biztos vagyok.

   - Éhes vagyok - mozgolódott Daisy, mire letettem őt, s a konyhába rohant.

Újra ölelésbe fogtam szerelmet.

...egyben biztos vagyok. Jöjjön bármi, mi mindig együtt leszünk. Együtt fogjuk leigázni az akadályokat, amik ránk várnak. Együtt fogunk boldogan megöregedni, s az utolsó lélegzetemig egymás kezét fogni. Hiszen...

  - Szeretlek Eren - suttogta maga elé, majd ajkaimra hajolt.

  - Szeretlek Levi - csókoltam még őt.

...hiszen nekem örökkön örökké, Csak te maradsz Levi. Senki más...

VÉGE